Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-150
150, országos ülés december 12. 188S. 247 Bocsásson meg t. képviselőtársam, de ebben is tévedésben van, mert én nem azt mondtam, hogy nem rendszeres, czélzatos munkát kell követni, csak azt mondtam, hogy a mai időt, ezen lassúbb tempójú munkára valónak tartom. De hiszen ha az állam házát építeni akarjuk, azt hiszem, lassú munkával is csak terv szerint kell építeni és ha lassúbb munkával terv szerint építünk, nem kevésbé, de inkább van szükség a munkálkodásnak folytonosságára, mint akkor, mikor rohamosan történvén a munkálkodás, az idő, a mely arra szükséges, sokkal rövidebb. Azon argumentumot tehát, hogy most lassabban építhetünk, nem fogadhatom el az öt éves cyclus ellen. Én egyébiránt egész lelki nyugodtsággal merem azt mondani, hogy abban, ha egy nemzet, miután lerázta magáról a rossz idők emlékeit és maradványait, öntudatosan, czélzatosan, de nem rohamosan épít, sem veszélyt, sem megrovandót nem látok, mert az ily építés az, a mely m'ndenek fölött számot tarthat az állandóságra, csak hogy öntudatosnak, czélzatosnak kell lennie. Es mert hosszabb idő kell arra, hogy a munkát összefüggésben teljesíthesse a parlament, a gyakoribb választások helyett a hosszabb választási időt kell elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur beszélt választási izgalmakról ; beszéltek többen is és én részemről határozottan nyilváníthatom, hogy én a választási mozgalmakat nemcsak nem tartom veszélyeseknek, de okvetet len szükségeseknek tartom Semmi szándékom sincs tehát arra, hogy a választási mozgalmakat, a maguk idejében, a legkevésbé korlátozni akarjam. De meg fogja engedni a t. képviselő ur, hogy ha szinte áll is az, hogy lehet mozgalom választás közt bizonyos időkben, nemcsak a választási időszakban, hanem a rendes időket véve, ha minden öt évben jön a választás, tartván az utóizgalom a választások után bizonyos ideig, kezdődvén a választások előtt bizonyos idővel, mégis marad egy bizonyos megnyugvási időpont, a melyben ezen, a maguk idejében bár üdvös, de azt hiszem, ha állandósittatnának, senki által jónak el nem fogadott mozgalomtól kipihenve szentelhetik magukat e hon választói rendes munkájuknak, erőt gyűjtve ismét arra, hogy midőn az izgalom ideje eljön, abban saját és mások károsítása nélkül résztvehessenek. De a t. képviselő ur két pontra helyezi a fősúlyt a parlament tekintélyét illetőleg. Azt mondja, hogy minden parlament súlya attól függ, hogy mentől mélyebben bocsássa gyökereit a földbe, vagyis a választók, a nép közé; másodszor, hogy távol tartassanak mindazon motívumok, melyek a képviselő függetlenségét akadályozzák és azt mondta, hogy ezzel szemben az öt éves mandátum felfelé függőbbé, lefelé függetlenebbé teszi a képviselőt. Hát t. képviselőház, nem szükséges róla hosszasabban beszélnem, csakis azért említem, mert a képviselő ur azon nézetben látszik leírni — hiszen jelezte is — hogy a választási censust nálunk mielőbb ki kell terjeszteni. Én a magam részéről, t. ház, nem tehetek róla, de határozottan kimondom, hogy eljöhet ez az idő Magyarországra is, de ezen idő ma még nagyon távol van. (ügy van! a jobboldalon.) Arra, hogy felfelé függőbe teszi-e vagy nem a képviselőt, feleltem én, feleltek mások; arra tehát kitérni nem szándékozom; de miután a t. képviselő ur még a titkos szavazás eszméjét is felhozta, erről kell, hogy egy pár szót szóljak. (Halljuk!) Meglehet, hogy 1874-ben — mert megvallom, azóta sem volt időm utánna nézni — én is azt mondtam, hogy jöhet idő, midőn a tapasztalatok meggyőzhetnének, hogy, mint a képviselő ur is magát kifejezte, fájó szívvel bár, de magamat a kénytelenségnek megadva, a titkos szavazásra reáállanék. Hogy elleneztem akkor, hogy ellene szavaztam akkor, azt a t. képviselő ur is constatálta, én csak azt akarom constatálni, hogy legalább én rám nézve az az idő, hogy én a titkos szavazás behozatalát helyesnek találjam, el nem érkezett, sőt minden eddigi tapasztalatom alapján még inkább, mint valaha, a titkos szavazás ellen vagyok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szép dolgok azok t ház, leszállítani a censust, behozni a titkos szavazást. De méltóztassanak, megengedni, hogy ez utóbbiról még valamit szólj ak. (Halljuk!) Nem áll az, hogy a titkos szavazásnál illetéktelen hatást gyakorolni nem lehet. Csak egy különbség van: a nyilvános szavazásnál meglehet, gyakoroltatik illetéktelen befolyás; de az az illetéktelen befolyás látható, kézzel fogható, meg is torolható, ha kell; mig a titkos szavazás igenis megsemmisíti ezt a befolyást, de fenhagyja a titkon működő befolyást, (Ügy van! a jobboldalon) melyet megfogni nem lehet. S én részemről, ismétlem, hazai viszonyaink közt ezt a legveszélyesebbnek tartanám. (Ugy van! ügy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) S engedjék meg, hogy igen kérjem a t. házat, akármi fogna is történni a választói törvénynyel, gondoljon meg egyet: hogy bármily szép és szabadelvű hangzású a census-leszállítás vagy titkos szavazat, behozatala mit fogna még ma eredményezhetni és gondolják meg, hogy Magyarországon, ha vannak vagy lennének még nagyobb mérvű visszaélések, ha lenne Magyarországnak bárminő kormánya, ez okozhat az országnak bajt, de nem okozhat veszélyL Mig ellenben, ha egyszer, még oly szép irányzatú, Bzép hangzata elvek a jövőben oda vinnék is a dolgot, hogy Magyarország képviselőházában lehetne egy a mai helyzetet fel nem fogó vagy felfogni nem akaró többség, akkor be kellene állani vagy a
