Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-150

150. orszigos ülés deezember 12. 1885. 243 datott ez el az imént, egy nagyszabású beszédben, hogy e tekintetben is szorítkozhatom felfogásom rövid jelzésére. Igaz, hogy másrészt valami nagy jelentőségű eredményeket részemről sem várok e törvényjavaslattól és igazat adok ebben azoknak, a kik azt mondják, hogy a"választási vigszaélések, (Zaj. Halljuk!) nevezetesen a vesztegetések kérdésében nem nagy különbséget fog tenni az, hogy a ki eddig 3000 vagy 5000 frtot költött el a választásra, ezentúl 30,000 vagy 50,000 frtot fog elkölteni. A mi pedig a többi választási visszaéléseket illeti, melyeket eddig fájdalmasan tapasztaltunk, mind az egyik, mind a másik párt kebelében mindig voltak olyanok, kik azon eszközökhöz soha sem nyúltak, kik azoknak alkalmazását fájdalmasan észlelték másoknál. Ezeken ez a törvényjavaslat szintén vajmi keveset vagy épen semmit sem fog változtatni. Szilágyi Dezső t. képviselőtársam tegnapi beszédében utalt azon elszomorító fokra, melyre a közérzület némely tekintetben sülyedt. Én azt hiszem, nagyon sok kórállapot, melyet személyeknek és systemáknak szeretnek tulajdonítani, az általános felfogásban leli alapját. Áll ez a visszaélésekre is, melyek a választások alkalmával elkövettetnek és elfognak követtetni, bármely párt legyen uralmon. Ezeken is mindaddig, mig a közérzület nem tud felemelkedni egy magasabb és nevezetesebb gondolkozás fokára, törvények, rendszabályok által nem lehet változtatni. Változtatni lehet rajta csakis a magános társadalmi téren, ha mindnyájan arra fogunk törekedni, hogy lemondjunk ezen eszközök használatáról és oda hatunk, hogy mások is tartózkodjanak tőle. (Helyeslés a jobboldalon.) Elmondatott a közvetlen előttem szólt képviselő ur által, hogy ezen visszaéléseket sokkal nagyobb mértékben alkalmazza a kormány. Megengedem, hogy egyes esetekben történhetnek visszaélések nagyobb mértékben és nagyobb hatással a kormány közvetett vagy közvetlen közegei által; de nagy tévedés azt hinni, hogy ez csak ezen vagy azon kormány alatt történhetik. A közérzület mostani állásában minden kormány alatt fog ez történni él pedig nem a kormány vezetőinek szervezett működése következtében, hanem, mert azon közegek, melyek ezt teszik, a közönségnek épen olyan tagjai, mint mi mindnyájan és mert a közérzületnek azon előbb jelzett fokán állnak, hogy a kormány instructiói nélkül is ily visszaélésekre hajolnak. Ismétlem, elfogadom a törvényjavaslatot, de az imént mondottaknál fogva nem valami nagy lelkesedéssel és nem azzal az örömmel, melylyel elfogadnám és helyeselném mindazon intézkedéseket, melyek ezen választási visszaélések megszüntetésére vezetnek. A mandátum tartítmának meghosszabbítását ezélszerűnek, felette szükségesnek és elodázhatlannak tartom. Elodázhatlannak és szükségesnek tartom általános és lényeges elvi szempontokból, de nem azon izgatottság miatt, melyről többször történt említés, mely a választások előtt és alatt uralkodik. Ezen igen ékesen ecsetelt izgatottság, igazazán csak örvendetes jelét adná a választó közönség érettségének és érdeklődésének; de ennek az izgatottságnak nyomait — megvallom, sajnos — vajmi ritkán tapasztaltam, mert azon izgatottság, melyet sokan és magam is károsnak tartok és mely abból áll, hogy a választók nagy részét pár héten át etetik, itatják és a választó azon kérdést intézi magához, vájjon lesz-e jelölt; az izgatottságot előidéző kortesek egy része pedig azt kérdi, vájjon fog-e megtakaríthatni azon pénzből, mely a költségekre megy; a jelölt pedig azt a kérdést intézi magához, vájjon nem fogy-e majd ki a pénzből és nem fog-e majd megbukni, (Derültség) ezt az izgatottságot én legalább valami nagyszabású, nemes, poeticus izgatottságnak nem tartom; de azért valami nagy bajnak sem tartom. Sokkal nagyobb bajnak tartom azt, hogy a választó kerületekben csakugyan heteken, hónapokon át a nép elvonatik rendes foglalkozásától, hozzászokik a semmittevéshez és az iváshoz is. (Ugy van!) Van azután még egy szempont, a melyből végtelen károsoknak f tartom azon visszaéléseket, a vesztegetéseket. Es ezen szempont az, hogy valóban sajnálom azon véghetetlen sok pénzt, a melybe a választások kerülnek ; mert akárkié ugyan az a pénz, tény az, hogy azon pénz elvész ; mert kevés a kerület, a hol az a nem tudom hány ezer forint, a mibe a választás kerül, iskolákra vagy templomokra fordittatik, hanem legtöbbnyire a korcsmában elköltetik, vagy a helytelen eljárásnak mintegy jutalmazására fordittatik és azt tudjuk, hogy az ilyen helytelen utón szerzett pénz nem marad meg és nem képez előnyt az országra nézve. Ezek azon mellékesebb vagy általánosabb indokok, a melyeknél fogva ismétlem, elodázhatlannak tartom e törvényjavaslat elfogadását. De van egy lényegesebb és egy közvetlenebb ok is és az törvényhozási szerkezetünknek némely eddig általam tapasztalt bajának orvoslása, a melyet decretálni, törvény által rendezni nem lehet, de melyet azon törvények által, melyek ezen bajok orvoslására czélóznak, szintén el fogunk érni. (Zaj. Halljuk!) Én azon némileg visszás helyzetet, a melyet a törvényhozás szerkezetében tapasztaltam, annak tulajdonítom, hogy oly kérdésekben, melyekben a hozzájáruló vagy ellenük szavazó képviselők száma döntő, a számszerinti többség igen nagy része oly képviselőkből áll, a kiket — megengedem — a legnemesebb ambitio, de mégis az am3í*