Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-150
542 15 °- •rs^goä ölés deezember 12. 1885. Mikor a Curia első izben elismerte jogosultságomat, az illető alispán, a ki a Curia végzését kezébe kapta, odafordult egyik igen ügyes alattvalójához és azt kérdezte tőle: Ön ügyes ember fiatal barátom nem tudná megmondani: nem lehetne-e ezen curiai döntvény ellen a belügyministerhez felebbezni? (Zajos derültség a baloldalon.)Ez jellemzi nálunk a politikai közéletet. A pártállás döntő nálunk a politikában. Ugyanazért mondom és ismétlem, hogy akárminő igazságos akar lenni a parlament, a saját ügyében soha sem lesz elfogulatlan ; ebben igaz biró csak a Curia lehet és ha igazán akarjuk a visszaélések megszüntetését, csak a Curia az, mely ezen ügyekben hivatva van dönteni. Azt mondják más oldalról, hogy a visszaélések kölcsönösek, hogy egyformán követtetnek el visszaélések az egyik és a másik oldalról. Van valami igazság benne, hanem azt gondolom, még sem egészen ugy van: nem egyformán követtetnek el a visszaélések. Mert hiszen az oppositio nem disponál az állami s közigazgatási közegekkel, a hivatalnokok seregével és talán annyi pénzzel sem. De még más tekintetben sincs meg az egyformaság. Ha a kormány, a ki a hatalmat birja, nem kezdeményezné a visszaéléseket az oppositio nem merne ilyenekhez folyamodni, mert a közhatóság ugyancsak erélyes megtorlással léphetne fel ellene. A mi a dolog lényegét illeti, én ugy vagyok meggyőződve, hogy bizony lehet fontos érveket felhozni a három és szintúgy az öt év mellett is. Hallottunk itt nagyon fontos érveket, de nem ez a kérdés: a főkérdés az opportunitás; maga a t. kormány, a ház, az opportunitásra fekteti a fősúlyt. De én az opportunitást egészen máskép fogom fel. Én is azt mondom, hogy a főkérdés az opportunitás; de opportun volna a törvényjavaslat szerintem akkor, ha ez volna a főbaj a választásoknál, ha más nagyobb, undorabb bajok nem léteznének. De hát opportunus e az ilyen javaslat, ha valamennyien elismerjük, hogy olyan beteg van előttünk, kinek tüdeje rossz, gyomra, szive sem egészen jó; de agyveleje sem egészen ép és az orvos erre azt mondja: hiszen ennek az embernek nincs haja, majd én parókát csinálok neki, akkor meggyógyul s imponáló lesz. Én az ilyen orvost nem értem, aki gyógyítja a mellékes dolgot és elhanyagolja a főbajt, hanem igenis hozzon be a kormány olyan törvényjavaslatot, melyben a választások körüli valamennyi baj orvosoltassék, akkor aztán el fogom ismerni az opportunitást. Ugyanezen okoknál fogva t. ház, valamint helyesnek tartom az Irányi Dániel t. képviselő ur indítványát, azon pótindítványnyal, melyet Trucia t. barátom beadott, ugy még helyesebbnek tartom azt, melyet Szilágyi Dezső t. képviselő ur beadott. De nem elégszem meg azzal, hogy bizonyos legnyomasztób hiányokiit a törvényben figyelmen kivül hagyunk. Ugyanazért a következő pótinditványt ajánlom a ház figyelmébe. Pótindítvány Szilágyi Dezső képviselő ur indítványához. A kiküldendő bizottság egyszersmind utasittatik, hogy azon kérdéssel is foglalkozzék, vájjon nem időszerű-e azon, sem az egységes modern állameszmével, sem a polgárok egyenjogúságával össze nem férő visszás helyzetnek végét vetni, mely szerint hazánk erdélyi részeiben ma is fennálló kivételes választási törvény által az ottani lakosság túlnyomó része az alkotmányos élet keretéből egyenesen ki van szorítva és ehhez képest a választási törvény reformját javaslatba hozza. Ajánlom ezen pótindítványt elfogadásra. Elnök í Fel fog olvastatni a pótindítvány. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa Babes Vincze pótindítványát). Gr. Keglevich István: T. képviselőház! Én részemről a szőnyegen levő törvényjavaslatot elfogadom. Hogy miért teszem ezt, az iránt legyen szabad a törvényjavaslat érdemét illetőleg néhány szóval nyilatkoznom és hozzá talán egy kissé bővebben is némely megjegyzést tennem azokra, mik a vita folyamán ezen törvényjavaslattal némileg összefüggésben felhozattak. (Bálijuk!) Elfogadom a képviselői mandátum meghosszabbítására czélzó törvényjavaslatot, mert meg vagyok győződve, hogy az a törvényhozás munkaképességét fokozza. Ezt tartom a törvényjavaslat egyetlen valódi czéljának és meg vagyok győződve, hogy ezen czél valóban és feltétlenül el is fog éretni. Én azt hiszem, kétségbevonhatlan, hogy mig a három évi cyclusban, a mint mindnyájan tudjuk, legalább egy évet elveszítünk egyrészt a nehézkes alakulás miatt, másrészt az új választások által előidézett bizonytalanság és elfogultság közepette a feloszlás sorvadása közben, akkor, ha ez csak minden öt évben ismétlődik, nem minden harmadikban, ez határozottan nagy időnyereség lesz. Nem osztozhatom azon nézetben sem — fölösleges bővebben taglalnom, hogy miért, egyszerűen csak jelzem felfogásomat — mintha ez a választók jogának egy csonkítását involválná; legfeljebb azt involválja nézetem szerint, hogy ahhoz a kit öt évre biznak meg a választók nézeteik képviseletével, nagyobb bizalmuknak kell lenni, mint ahhoz, a kit csak három évre biznak meg. Jogcsonkításról csak akkor lehetne beszélni, ha a törvényjavaslatot már a jelen sessióra alkalmaznák, vagyis ezt két évvel meghosszabbítanók ; de nem lehet erről beszélni akkor, midőn a választóktól bizalmuknak némileg fokozott nyilvánítása kívántatik. Ép oly kevéssé osztozhatom abban a nézetben, hogy ez a meghosszabbítás a kormány hatalmát növelné. Annyira világosan és ékesen mon-
