Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-150
234 160. orsíágos ülés deeMmber 12. 1885. bizonyítványait, fel kell szerelnie és ha ez a felszerelés kissé hiányos, akkor a Curiánál utasítják vissza; hogy pedig ne legyen hiányos, ehhez ügyvédre kellene magát bizni; de inkább lemond elkeseredéssel jogáról, mely törvényeink szerint megilleti, de melytől a védelmére álló forumokon megfosztatik. [TJgy van! a szélső baloldalon.) Ha körülnézünk most az országban, ugy a választás után egy esztendővel, alig lát az ember kormánypárti embert, kivévén, ha valahol nagy bankett vagy ebéd van készülőben. (Derültség a baloldalon.) Hanem választások előtt 3 hónappal, ugy mint mikor jó tavaszi eső után megszaporodnak az alkonyati élet békái, akként egyszerre csak azt kezdjük észrevenni, hogy itt is, ott is kormánypártiak kezdenek megjelenni. (Ugy van! Tetszés a baloldalon.) Áz ember csodálkozással látja, hogy a kik az előtt oly erélyesen szidták a kormányt, most már fazt mondják: mit tegyünk, muszáj megélni, nekem fiam van, negyedéve.:, jurista, ha én nem leszek kormánypárti, soha sem kap állást, (Ugy van! a baloldalon) nem ad a megye, nem ad a kormány. (Ugy van! a baloldalon.) A szegény ember pedig azt mondja; uram, szívesen tennék mindent, de a fiam jövőre sorozás alá kerül és már figyelmeztettek. (Ugy van! a baloldalon.) Megindul másfelől innen felülről és az apró központokban a főispánok által vezetve egy hajsza a jelöltekre. Tehetséges fiatal emberré válik mindenki, a kinek a zsebében sok a pénz (Derültség a szélső baloldalon) és különös figyelemben részesítik azokat, a kik azelőtt az ellenzéknek tevékeny, hatékony emberei voltak. És felébredünk egy nap arra, hogy például egy kitűnő kortese a szélső baloldalnak képviselőjelöltje lesz a kormánypártnak, (Ugy van! a baloldalon) meg is születik bíborban, azután* halljuk tőle az 5 évi mandátum meghosszabbításának helyeslését, nem szélső baloldali kemény, hanem épen oly cin lágy nyelven, mintha azt egy kendőzött arczú bibornok mondta volna el. (Derültséj és tetszés a szélső baloldalon.) Eljön a választás napja. Megjelenik a katonaság, beül helyére a választási elnök. Ura lesz a választási elnök a kerület mandátumának; az ő becsületességétől vagy pedig — bocsánat a szóért —- gazságától függ igen gyakran, hogy az választassék-e meg, a ki a többség bizalmát birja, vagy pediglen az, a kivel szemben minden megengedhetőnek találtatik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Vannak választási elnökök, a kik, hogy ha már nem sikerül a mindennapi akadékoskodással, mindennemű kifogással, mindennemű erőszakos kodással, ha szükséges pedig a katonáknak a népre bocsátásával is — mint Veszprémben például történt — vagy pedig az ellenzéki fér fiak elfogatásával, elzáratásával vagy az ellenzéki jelölteknek erőhatalommal való eltávolítása által — a mi megtörtént különben nem ellenzéki jelöltekkel is és innen értem Visi t. képviselőtársamnak háládatosságát; például Abrudbányán egy kormánypárti jelölttel történt meg — ha nem sikerül, hogy az erőszakkal eltávolittassék, erőszak felhasználásával lebunkóztassék, akkor támad még az a jelenet is, a mit láttunk a múlt országgyűlés után, hogy a választási elnök bevallja, hogy ő nagyon hibázott, Ő ezeket és ezeket a hibákat követte el, tehát kéri, hogy a választást semmisítsék meg. (Ugy van! Ugy van! a bal- ts szélső baloldalon.) Vannak választások, a hol már előzetesen hetekkel és hónapokkal az ellenzék emberei összefogdostatnak ; különösen ebben a tekintetben a szegény szerencsétlen Erdély kell, hogy a totrányok legelső tere legyen. S kik ott azok, a kik ott a legfőbb botrányokat rendezik? Leginkább azok, a kik a ministerelnök urnak sérthetlen és felérhetetlen kegyenczei (Igaz! Ugy van ! a saélsö baloldalon.) Hiszen itt tavaly a képviselőházban adtam elő a belügyministeri költségvetés tárgyalásánál több visszaélést nyilvánosan, okmányokkal igazolva, vádoltam egy választási elnököt a főispán levelével, hogy kétezer forintot küldött neki a főispán, hogy községeket megnyerjen, felolvastam a levélből, hogy az egyházközségnek, az oláh egyházközségnek telket ígértek. De nem ebben áll csak az egész korteskedés, hanem abban, hogy az egyik városnak ígérnek járásbíróságot, a másiknak királyi táblát — például Nagyvárad most már azt hiszi, hogy leszkiráiyi táblája, (Derültség a balés szélső baloldalon) hogy más városnak Ígérnek egyebet. (Egy hang bálfeV>l: Gymnasiumot!) Vannak szerencsétlen városok, a melyek az árvíz veszélynek vannak kitéve: azoknak muszáj közlekedési ministert vagy közlekedési államtitkárt választani, mert különben elviszi őket az ár. Az a hazafiság pedig, a mely azonnal kész őket megmenteni, mihelyt szavazatukat egy ilyen nagy férfiára adták, az a hazafiság siket marad, ha ellenzékit választanak. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Többet mondok; az egyetemi építkezések, a melyet tisztán a tudomány czéljaira kellene, hogy használtassanak, (Ugy van! balfelől) botrányosan ilyen módon felhasználtatnak. Ott van Kolozsvár —- most már beszélhetek, mert nem folynak a választások — háromszor tartott a közlekedési minister árlejtést, háromszor nem adta oda a legolcsóbban vállalkozóknak, mert nem bizott bennük, de a köztudat szerint azért, mert ellenzékiek voltak és adta egy másik czégnek, háromszori árlejtés után, a mely mind a háromszor többet kért, de aztán többet is igért. (Derültség.)