Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-150

150. országos ülés deesembor 12. IS8S. 235 Ki tudja — én elhihetem — hogy a minister ur nem abból a szempontból cselekedett; de nem az a kérdés, hogy a minister ur mit gondolt, hanem az a kérdés, hogy az ország mit tesz fel róla, mit következtet ebből, mert nem az rontja meg az országot, a mi a minister urnak a szivében és lelkiismeretében nyugszik, hanem az rontja meg, a mi a közvéleményt felháborítja és megbotránkoztatja, (ügy van! ügy van! a bál- és szélső baloldalon) Es ha igy veszszük, mikor a képviselőválasztás lezajlott, bejönnek ide a képviselők. Elkezdődik az igazolási eljárás. (Halljuk! bálfelöl.) Gondosan kerestetnek a formahibák, nehogy a lényegben kelljen bírálni s mikor a lényegre kerül a sor, akkor meghozatik az ítélet, a melyet jellemezni nem akarok. S nem is az a czélom, hogy azt vonjam ki belőle, mily ítélet mondatik, de az, hogy azon tárgyalás rendén rendkívül érdekes és kényes adatok merülnek fel. Ki hallotta azt, hogy a belügyminister ur valaha ezen tárgyalásnak okiratait magához kérette volna, hogy a hibás és a tárgyalás rendén bűnösnek beismert közigazgatási tisztviselő eljárása miatt megtorló lépést tegyen. (Élénk helyeslés bálfelől.) A minister ur boldog, hogy egyszer már túl van az egész verificationalis eljáráson s örvend, hogy nem kell mentőként megjelenni azok mellett, a kiket az igazoló bizottságok keményen sújtanak ; (Tetszés bálfelől) sőt példát tudok arra — a mint megtörtént — hogy választási elnök, a kiről szólottam, hogy kétezer forintot kapott vesztegetési czélokra s a ki itt általam a házban megbélyegeztetett, rövid két hó múlva arany érdemkeresztet kapott. (Zajos derültség bálfelől.) Igaz, hogy a minister ur maga se nem itat, se nem veszteget; de ez mindig eszembe juttatja azt a birminghami gyárost, a ki maga rendkívül jó protestáns és keresztény volt, azonban gyárában csupa hí du bálványokat gyártott s elküldte Indiába az országos, meg a helyi hirü' és csodatevő bálványokat, de lelkiismeretét teljesen nyugodtnak érezte, mert ő maga bálványt nem imádott, de forgalomba hozta azokat és a mi fő, jövedelmező üzletet csinált, (Hosszantartó zajos derültség és helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Bejön a megválasztott képviselő ide a házba, egész ambitiőval és lelkesedéssel; elhatározza: „én most hazámnak szolgálni fogok, én tehetségeimnél fogva magamnak itt a parlamentben helyet küzdök ki és dolgozom ; tevékenységem előtt nem lesz tér, a melyen ne igyekezném magamat képezni"". Tegyük fel, hogy ez kormánypárti képviselő. Az első club-conferentiän hozzá szól egy kérdéshez. Minden ember reá néz s azt kérdik magukban: Hát mit akar ez? miféle fegyelmezetlenség ez ? (Znjos derültség bálfelől) de senki sem szól semmit, csak az a jámbor ember azt kezdi észrevenni, hogy sokan mosolyognak rajta és sajnálják ; mások később jóakaratukig figyelmeztetik : „Nem ez a dolog rendje; hisz a mit ide hoztak, nem azért hozzák ide, hogy azt mi is megvitassuk ; ezt okosabb emberek megvitatták, mi el vagyunk határozva, hogy egy ember gondolkodik, a többi engedelmeskedik.

u (Derültség bálfelől. Mozgás a jobboldalon.) De a képviselő nem nyugszik; ő dolgozni akar. Reformkérdéseket helyez kilátásba a minister. A képviselő megkészíti a maga törvényjavaslatát s előáll vele és megmutatja jó barátainak. Ezek azt mondják: „Igen szép, nagyon helyes dolog, kitűnő irálylyal van fogalmazva, de nálunk nem ez a szokás. Mi képviselők nem dolgozunk, de dolgozik a ministerium s az igazán rettenetes munkát végez." (Derültség a baloldalon.) Négy vagy öt nyelvű törvényekből fordít és azt nagy sikerrel ügyesen összeállítja; de ha aztán e törvények nyelve olyan, hogy a magyar ember nyelve beletörik, ha gondolatuk menetén senki sem tud haladni, ennek nem a ministerium az oka, hanem az a 4—5 nemzet, melynek nyelvéből fordított, mert ki tehet arról, hogy a hollandok, francziák és belgák nem tudtak egyetérteni a németekkel. (Derültség a báloldalon.) Azt mondják, hogy azért kell a képviselői mandátum tartamát meghosszabbítani, hogy a képviselőknek munkásságra mód nyujtassék. Hát hol van az a munkásság, melyet kifejtenek? Hiszen a mit a clubbokban előadnak, azt többnyire vita nélkül, szó nélkül elfogadják és itt meg már nem azért fogadja el a többség, mert az helyes, vagy helytelen, hanem azért, mert azt amott a clubban már elfogadta a többség, (ügy van! a bál- és szélső báloldalon.) Itt a képviselő egyéni értékének semmi tere nincs; épen ugy csapatokban vannak elosztva a club-rendszer által, mint a hadsereg ezredekre, zászlóaljakra, századokra oszlik s nem egyéb itt a parlamenti élet, mint felvonulása azon hadseregnek, mely a kormány háta megett áll. (ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) A képviselő ki is ábrándul és segítenek neki, hogy kiábránduljon; figyelmeztetik: látod milyen okos ember az amott, sokkal jobb, ha te is ugy tesz s ha azon 170—180 társad sorába kerülsz, a kiknek a kormánytól függő mellékállomásaik vannak, nem az a tered, hivatásod, hogy zavart csinálj, rendet bonts, hanem hogy te is juss valamihez, ezt pedig szolgálatkészséggel érheted el, nem pedig azzal, hogy olyan beszédet mondasz, melylyel azt hiszed, hogy a kormány nézeteit nyilvánítod, mert tegnap a minister tán ugy nyilatkozott, igen, de nem tudod, hogy vájjon két-három hó múlva nem kell-e nézetedet a kormányéval együtt változtatnod. S ez a nézetváltozás, a mi a hatalmasnál politika, nálad bűn lesz. Nincs tehát munkásság, hanem beáll a képviselők legnagyobb részénél bizonyos elernyedés, 30* *