Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-150

150. országos ülés deezember 12. 1885. 233 ságban hasonlítható volt-e az 1869-iki és 1872 iki választásokhoz? Maga a ministerelnök ur 1872-ben nyíltan az 5 éves mandátum ellen nyilatkozott s most, midőn sem a 75-iki, sem a 79-iki, sem a 82-iki, sem a mostani választási izgatottságok akkora mérvet nem öltöttek, hogy ő, mint gondos őre a társadalomnak, itt azt a nyilatkozatot tegye, hogy a társadalmi rend veszélyeztetve van, most miért proponálja a mandátumnak 3 évről 5 évre való meghosszabbítását? Nem a választási izga­tottságban van a baj, hanem a választási vissza­élésekben; (Ugy van! a szélső baloldalon) nem is egészen a választási visszaélésekben magukban, hanem abban, hogy azok megtorlatlanul marad­nak, nem, hanem gyakran meg is jutalmaztatnak, (Igás! a szélső baloldalon) nem üldöztetnek, hanem arra az illő közegek épen kiképeztetnek. {Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Az őszinteség hiányával engem senki sem vádolhat 8 azért alig van valami, a mire inkább boszankodnám, mint a hypocrytaságra. {Derültség és tetszés balfélől.) Az pedig hypocrataság, midőn a ministerelnök ur azt mondja, hogy nem tudja, mik a választási visszaélések, (Derültség a szélső bal­oldalon) nem tudja mi az etetés, itatás; hát meg­engedem, hogy nem tudja, mi az etetés, itatás, ebben igaza van, ezt az egész művelt világnak bemutatta most az országos kiállításon; (Elénk derültség a bal- és szélső baloldalon) de hogy nem tudná, hogy mik a választási visszaélések, (Halljuk!) ez már nem áll. Balközépi korában két választáson ke­resztül kellett elszenvednie mind azokat a nyomáso­kat, erőszakoskodásokat, vesztegetéseket, a melye­ket nekünk kisebb-nagyobb mértékben az ország különböző részeiben tűrnünk kell. Azért kisebb­nagyobb mértékben, mert van annyi államférfiúi tapintata annak, ki ezen erőszakoskodásokat és vesztegetéseket rendezi, hogy nem pazarolja ere­jét mindenütt, csak annyit használ fel mindenütt, a mennyi okvetlenül szükséges az ellenzék lenyo­mására. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Balközépi korában elszenvedte; most, a midőn kormányon van, határozottan mondom és be fogom bizonyí­tani, nemcsak hogy tudja mik azok, hanem szer­vezi és rendezi. (Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Végig fogok menni a par­lament megalakulásának minden phasisán és be fogom bizonyítani, {Halljuk!) hiszen a minister­elnök ur oldala mellett van az a másik intendatura, (Derültség a szélső baloldalon) melyben a szerepe­ket kiosztják, mikor a választás elkövetkezik. Hiszen lehetetlenség, hogy ne birna tudomással arról, kiket léptetnek fel a központ és a minister­elnök ur nevében; és ha nem bir ezekről tudomás­sal, meggyőződhetnék mindennap a választások igazolása alkalmával. De nem teszi ezt. Kezdjük elölről. Mi a rend­szer az összeírásnál? A mely kerületben az ellen­KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. VII. KÖTET. zék erős, ott a választók nagy részét nem irják össze. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Kik azok, a kik nem irják össze? Azokon a kormány­párti többséggel biró megyegyüléseken megválasz­tott összeiróküldöfctségi, bizottsági tagok; a hol a nép, miután nem irják össze s mivel az összeírás egy évvel előbb kell hogy történjék, gyakran nem veszi észre, hogy miként játszatik ki, azok pedig, a kik a népet vezetik, kénytelenek már egy évvel előbb a kormány tacticáját ellenőrizni s innen van az, a mivel önök minket vádolnak, hogy a vá­lasztási mozgalmak már egy évvel előbb megkezdőd­nek, mert önök a választók corrumpálását már egy évvel előbb megkezdték, (Ugy van! balfelöl) sőt ez a corrumpáló befolyás permanentiában van. Hiszen mit tesz a főispán ? Administrál? De hiszen az administratio silány ! Van azonban egy aduiinis­tratiója, egy titkos adininistratiója a főispánnak, melyben az van feljegyezve, kik azok, a kiket meg lehet félemlítem, a kiket lehet corrumpálni. Ez az administratio az, mely tökélyre van vive és mivel ez olyan tökéletes, ezért a másik olyan megromlott. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert a ki a választásoknál segít, a ki a választá­soknál támogat, a ki a kerítő szerepet viszi a köz­ségben, a városban, annak aztán mindent szabad három esztendőn keresztül cselekednie; azt azután nem érheti semmi. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A főispánt pedig, a ki azt rendezi, megvédelmezi maga a ministerelnök ur. {Ugy van! a szélső bal­oldalon.) A választási összeírásoknál, a hol látják, hogy figyelemmel kisérik, vájjon megmaradnak-e azok a rég! választók, fordulnak a másik tacticához — a tactieának ők is nagy mesterei — tudniillik oda irják a 40 éveshez, hogy 50 éves, a 30 éves­hez, hogy 60 éves. A szegény polgár pedig meg kell hogy bizzék az erényes és szabadelvű kor­mány intézkedéseiben, hogy ily fogásoknak magát kitéve nem hiszi. A választásoknál azután azt kérdezik a választótól az instruált elnökök, hány éves ön? ez azt mondja: 45! — 45? Itt pedig 60 évesnek van beirva ; takarodjék. {Helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Jönnek a reclainatiók. (Halljuk! Halljuk!) A reclamatiót elbíráló bizottságok könyörtelenül, az igazságot, a jogot számba nem véve, ítélnek. Nem veszik maguknak azt a fáradságot, mi köte­lességük volna, hogy maguk szerezzék meg az okmányokat, mely okmány rendesen a régi válasz tók lajstroma, a C. tabella szokott lenni; mondom, a nélkül, hogy megszereznék ezt maguknak, egész határozottsággal, mintegy összeesküdve, össze­játszva az összeíró küldöttséggel, utasítják el a reclamálókat. A Cáriának azután nincs módja a C. tabellába beletekinteni. A szegény embernek pedig ki kell íratni a 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom