Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-132

132. oraáííos ülés október 1. 1885. 17 valaki kétségbevonhassa azt, hogy épen az ipar és kereskedelem szempontjából óhajtandó, hogy hosszasan ne legyenek kételyben sem kereskedők, sem iparosok, de egyáltalában senki sem aziránt, vájjon a közös vámterület alapján-e, vagy annak nem sikerülte esetére kellend-e magukat berendezni és ezen új viszonyokba magukat beletalálni. És épen azért megkezdtük a tárgyalást; de megkezdtük azon határozottan feltett szándékkal, hogy még magának a törvényhozásnak legyen módja határozni, mielőtt a felmondásra kitűzött utolsó nap bekövetkeznék, hogy ha a, törvényhozások utján nem sikerült előbb a megoldás, a felmondással élni lehessen, a mivel az esetben élni is fogunk. (Általános élénk helyeslés.) Enyedy Lukács: T. ház! Én nemcsak ezen két kérdést voltam bátor a ministerelnök árhoz intézni, hanem egy harmadikat is, melyre azonban választ nem kaptam. Tisza Kálmán ministerelnök: Bocsánatot kérek, de az"interpellatiót nem olvashattam. Az adatokat, mielőtt magunk a kérdést tárgyalni kezdtük, gyűjtöttük, gyűjtjük és minden adattal szívesen fogunk a háznak szolgálni. (Élénk helyesléi, a jobboldalon.) Enyedy Lukács: T. ház! A t. ministerelnök ur által előadott válaszra nézve érdemleges észrevételekbe természetesen nem bocsátkozhatom, mert azt a nagy kérdést, hogy milyen viszony létesíttessék kereskedelmünk és a vám ügyében Ausztriával, nem lehet csak igy per tangentem, egy interpellatio kapcsán elintézni. Csak néhány megjegyzést kívánok tenni azokra nézve, miket a t. ministerelnök ur válaszában felhozott {Halljuk!) a felmondásra, illetőleg a felmondási jogra, a felmondás alkalmazásának ezélszerűségére nézve. A t. ministerelnök ur igen helyesen jegyezte meg azt, hogy a tárgyalások azért indíttattak meg már most és hogy ezzel az volt szándéka, hogy a magyar törvényhozás ne jusson kényszerhelyzetbe és ne álljon szembe oly situatióval, midőn az előrehaladott időnél, egyéb okoknál, vagy a szerződés lejártánál fogva már nem lehet intézkedni. Ez tökéletesen correct. De meggyőződésem szerint nem egészen he lyes és ebben nem oszthatom nézeteit, hogy a t. ministerelnök ur a tárgyalásokat nem a szerződés felmondásával kezdte. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! a szélső baloldalon.) Megmondom miért. Magyarországnak Ausztriával közös a vámterülete és ha látjuk azon nagy többséget, mely a ministerelnök urat támogatja és ha figyelembe veszem azon politikát, melyet a ministerelnök ur a lefolyt 7 esztendő alatt követett, megvallom, nincs reményem, hogy legyen benne az az erély és akaraterő, hogy megszerezze Magyarországnak a közgazdasági függetlenséget, mely még egy nemzetnek sem röpült a szájába, mint sültgalamb. (Ugy KÉPVH. NAPLÓ. 1S84-—87. VII. KÖTBT. van! ügy van! a szélső baloldalon.) Epén az anyagi érdekek terén foly mindenütt a legerősebb küzdelem és önmegadó nemzetek e téren nem reussálnak. (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Ennek következtében sajnálattal jövőre is azt kell tartanom, hogy a vámterületi közösség az új kiegyezésben is fenn fog maradni és Magyarországnak sarkalatos joga, hogy függetlenül intézze közgazdaságát, csupán holt betű marad, mely törvénybe van ugyan iktatva, de tényleg nem gyakoroltatik. Ilyen fontos jogot megrozsdásodni hagyni nem szabad (Helyeslés a szélső baloldalon) és csak gyakorlat által lehet azt fentartani; ez pedig nem áll egyébből, mint abból, hogy a szerződés még akkor is, ha a kormány megújítani szándékozik, tényleg felmondassék. (Ugy van! a szélső balo

1 dalon.) És én ugy látom és ugy értesültem, hogy épen Bécsben azon körökben, melyek erre nézve irányadók, hasonló vélemény uralkodik és ép azért perhorrescálják ezen jog tényleges gyakorlását, tudniillik a szerződés valóságos felmondását. A mit t. ház, a t. ministerelnök ur az adatokra nézve mondott, abban részemről kötelességemnek tartom megnyugodni és remélem, hogy a ház csakugyan birtokába fog jutni azon adatoknak, melyekre szüksége van. De, hogy kérdésem jogosult volt, arra nézve bátor vagyok a múltra hivatkozni, különösen az 1878-iki kiegyezésre, melybe a kormány maga készületlenül ment és melyet a ház kénytelen volt elfogadni a nélkül, hogy a helyzetről tájékozással birt volna. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőiláz ! (Halljuk!) Midőn válaszomat tudomásul vétetni kérem, csak azt kívánom megjegyezni, hogy épen azon ált-ilam hangsúlyozott körülmény, hogy nagyon érdekében van iparnak, kereskedelemnek és az összes államgazdászatnak bizonytalanságban nem lenni, indokolja azt, hogy elhamarkodottan, szükség nélkül felmondással nem élünk. De azt hiszem, nagyobb garantiát nem nyújthat senki annál, mint ha azt mondja, hogy mielőtt a felmondási híttárnap elérkezik, magának a törvényhozásnak lesz módja megállapodni: olyanok-e a feltételek, melyek melleit meg akarja hosszabbítani a szerződést, vagy nem lévén olyanok a feltételek, a felmondást tartja szükségesnek. {Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt gondolom, ez ellen sem alkotmányos, sem közgazdászat! szempontból kifogást tenni nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Enyedy Lukács: Ezek után a t. ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-c a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? {Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul vette 3