Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-150

232 150. országos ülés deezember 12. 1S85. kolja azt is, azon szemrehányásokkal szemben, melyekkel a túlsó oldalról illettek, hogy miért kell nekünk ellenzéknek ugy mint akkor, a három éves parlamenti időszakot tisztán esonkítatlanul és sértetlenül visszaadni választó polgárainknak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Van értelme a parlamenti ülésszak meghoszszabbításának ott, a hol a válaszi ásókat egymástól elválasztó időtartam alatt a népnek véleménye igen gyakran megváltozik s e miatt huzamos, tartós kormányzás nem jöhet létre, a hol a népnek változékony természete zavarólag hat a bel- és külügyi politikára. De ezt az argumentumot minálunk felhozni nem lehet; hiszen ha van valami hiba a mi közéletünkben, ez épen ellenkezője, amit Andrássy Manó t. képviselőtársamis érintett,hogy változatlanul tart fenn évtizedek óta egy oly parlamenti többséget, melynek ezen idő alatt nem csak megállandósulni és megszilárdulni sikerült, hanem teljesen corrumpalódniis. {Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ha az a czél, hogy a képviselők egyéni működésüket hosszabban fejthessék ki a parlamenti életben, ezen igen könnyű segíteni; a t. képviselő urak magatartása legyen olyan, hogy válaszszák meg őket újból, akkor megnyerik azon időtartamot, mely egyéni munkásságuk kifejtésére feltétlenül szükséges. Azt mondják, hogy az izgalmak kártékonyak az országban. Az ország a saját ügyeivel, a saját dolgaival valóban nem is foglalkozik máskor, mint a választások alkalmával, a megyegyülések termei el vannak némítva. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A választások ideje alatt gondolnak a polgárok arra, hogy levetkőzve a, magán érdekeikbe való merülést, foglalkozzanak a nemzetnek, a hazának ügyeivel. Azon izgatottság, mely a választásoknál uralkodik, jótékony izgatottság, hogy ha nem corrumpált, {Helyeslés a szélső baloldalon) jótékony izgatottság, melyről a római azt mondja: „Tollunt sed attollunt." Azon izgatottságot, mely mindig megvan, mikor egy új élet születik, megvan az anyánál, a lázban és fájdalomban, midőn a világra hozza gyermekét, megvan az elvetett buzaszemnél az erjedésben, mely nélkül nem hozhatuá meg a kalászt. {Tetszés a bál- és a szélső baloldalon.) Ha az a czél, hogy az izgatottság, mely a haza és a nemzet ügyei iránt ezen választási processusban szokott nyilatkozni, mind kisebb és lanyhább legyen, ha ez a czél, akkor önök czéljukat elérhetik; mert a választásoknak öt évi cyclusokban való megejtése csak ezen czélt látszik hivatottnak elősegíteni. A választások nem csak az érdeklődést ébresztik föl, fölkeltik az egyének ambitióját, tehetségek számára megnyílik az ajtó, hogy beléphessenek a legnemesebb küzdtérre, mely egy hazafira nézve lehet, hazája parlamentjébe. Az egyéni tevékenység akkor tért keres és talál magának, az egyéni ambitio arra ingerli, hogy a haza ügyeiben részt vegyen s részt vévén munkása legyen s ez őt hazájához melegebben kösse. {Tetszés a szélső balon.) Hát olyan bőviben vagyunk mi a tehetségeknek, hogy a 3 évi alkalmat már 5 évire kell átváltoztatni ? Ez ugytnűik fel,mintha az újabb tehetségekelébe azok, a kik már a parlament tagjai védvámvonalat akarnának állítani, nehogy az az ő tehetségük az újabb tehetségek által elhomályosuljon. {Tetszés a szélső baloldalon.) És a választási izgatottság, hát ki nem izgatott akkor, mikor politikai harczot vív a nemzet és a haza érdekében? Hiszen a politikai küzdelmek, izgalmak, mintegy hévmérőül, hogy feltűnjenek arra nézve, hogy azon férfiú, a ki ilyen tevékenységet tud kifejteni a haza ügyének békés szolgálatában, mily lelkesedést és tevékenységet tudna kifejteni, mikor a nemzet, a haza fegyverrel volna megtámadva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A ki a nemzet kebelében ezen lelkesedés szent tüzét el akarja oltani és azt akarja, hogy az messzebb és messzebb időben lobbanjon fel, az az ember a hazának nem tesz szolgálatot, mert elzsongítja azon nemes szenvedélyeket, melyek a haza megvédésére okvetlenül szükségesek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem is igaz az izgatottságra való hivatkozás, mert gondoljunk vissza választási küzdelmeinkre: 1869 ben mily erős és hatalmas volt a küzdelem, akkor kellett, hogy a közjogi kiegyezés megállja első próbáját, nyilatkozzék a nemzet, hogy vájjon azt helyesli-e vagy nem helyesli. Hiszen akkor oly nagy volt a harcz, hogy akkor itt az ellenSeki padokon feláll ott Tisza Kálmán és azt állította, hogy a társadalmi rendet kell helyreállítani. {Igaz! a szélső baloldalon.) Ilyen figyelmeztetés azóta soha sem kellett. Jött az 1872-iki választás, akkor az izgatottságtól nem féltette a ministerelnök ur a nemzetet, összecsődített bennünket az ország minden részéből s olyan neveket is hangoztatott, melyeket azóta gondosan kerül és üldöz s azon menet, mely itt a Dunaparton fáklyákkal keresztül ment, nem Tisza Kálmánt, hanem Kossuth Lajost éltette. {Igaz! Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Ugy látszik, hogy a ministerelnök ur tapasztalta, hogy az általa fel költött szenvedély nem az ő nevének, az ő érdekének válik hasznára s azon meggyőződésből, hogy jobb lesz Jericho falait megkerülni és egy másik utat próbálni, mert azon utón, a választási szenvedélyek felizgatása útján a siker nem őt, nem a látszatot, nem a félrendszabályt, hanem az egész valóságot éltette. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon) 1875 ben egy ünnepélyes csókolódzás volt, az elámítottak, kijátszottak mámorának dobzódása volt, erről mértéket nem vehetünk; jött az 1879-iki választás vájjon ez erőben, izgatott-