Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-150

150. országos ttlés deezember 12. 18$fi. 231 tendőben a felirati vita alkalmával is kijelentettem, én azt találom, hogy azt semminemű államérdek nem követeli, sem a haza üdve szükségessé nem teszi. Én azt semmi tekintetben nem tartom egyébnek, mint a választási szabadság korlátozásának. Nem fogadom el e törvényjavaslatot másodszor azért sem, mert én a kormány iránt, külö • nősen pedig annak elnöke iránt egyáltalában bizlommal nem viseltethetem. Nem viseltethetem pedig azért, mert minden cselekménye arra mutat, hogy egyedül a szabadság fel forgatására, a függetlenségi alapelvek megsemmisítésére, a függetlenségi elemeknek teljes tönkrejuttatására irányul minden törekvése. Hogy pedig ezen föltevés okvetlenül áll, bizonyítja azt a t. ház asztalára letett törvényjavaslat, mely a főispáni rendszerről szól. Azon törvényjavaslat mutatja, hogy semmi tekintetben sincs másra számítva, mint arra, hogy a közszabadság egyik oszlopa, a főispán, denuntiator legyen és javaslatokat tehessen a tisztviselők kineveztetésére nézve. Én azon nézeten vagyok, t. ház, hogy a t. ministerelnök ur eddigi intézkedései nem maradnak egyedül, ő azt a hosszabb időt minden esetre arra fogja felhasználni, hogy a mint megrendszabályozta a felsőházat, megfogja rendszabályozni a sajtó szabadságát és ha ezt is megtette, majd az esküdtszék ellen fog fordulni! Es hogy a végsőig menjen, midőn majd a törvényhatóságok végleges szervezéséről lesz szó, be fogja hozni a városokba és megyékbe a választási rendszer helyett a kinevezési rendszert, minek az lesz a következménye, hogy egyetlen függetlenségi ember sem fog bejutni a városi és megyei tisztviselői kai&a és ez lesz végső megölő betűje a függetlenségi elemnek. Ezen oknál fogva, miután csak ily intézkedéseket várhatok tőle: e törvényjavaslathoz hozzájárulni nem fogok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A múlt keddi ülésen a t. ministerelnök ur akként nyilatkozott azon felhozott vádra nézve, hogy ő elveit feláldozva, foglalta el a ministeri széket. Erre vonatkozólag uzt monda, hogy elfoglalta a ministeri széket, mert elveinek feladását a haza üdvére és boldogítására czélszerűnek tartotta. Részemről magasztosnak és nagyszerűnek tartom, midőn valaki saját elveit a haza javára áldozza fel, de az olyan feláldozást, mint a misterelnök uré, üdvösnek nem tarthatom. A ministerelnök a helyett, hogy a független haza viszszaállítására törekedett volna, a mi még Deák Ferencz szemei előtt is lebegett, midőn a közjogi egyességet megkötötte, minden tekintetben hátráltatni és nem előmozdítani igyekezett azt. Midőn tehetségében állott volna a magyar önálló jegybankot visszaállítani, e helyett a dualisticus bank védelmezésére és támogatására vállalkozott. A helyett, hogy Magyarországon az Önálló vámterületet létesítette volna, a közös vámrendszernek lett barátja. Noha jól tudhatta a minister ur azt, hogy Magyarország ipara és kereskedése fejletlenebb az osztrák tartományok iparánál és kereskedésénél, mégis alárendelte ezt annak. És hogy nagy műveletére még egy észrevételt tegyek, kimondom azon meggyőződésemet, hogy a történelem nem fogja az ő korszakát megörökíteni és dicsőíteni s felhozom azt is, hogy midőn Czeglédről a 70-es években egy százas deputatio ment, hogy hazánk nagy fiának Kossuth Lajosnak átnyújtsa a mandátumot, akkor megengedte a minister ur, hogy e százas bizottságot rendőrök kisérjék a fővároson keresztül az egyik pályaháztól a másikig. Végre megengedte, hogy az 1879 iki honosítási törvények halhatatlan nagy hazánk fiát hontalanítsák. Azonban Hódmezővásárhely városa látván a közelgő veszélyt, őt egyedüli díszpolgárának választotta és az erre vonatkozó okmányt küldöttségileg juttatta hozzá Barocconéba. Ezekután minthogy én azt látom, hogy a kormánynak minden intézkedése a szabadságnak megrontására, a függetlenségi elvek végleges kiirtására és a függetlenségi elem töukrejuttatására irányul, e törvényjavaslatot, mely a választó közönség jogainak és az 1848dki törvényeknek csonkítása, el nem fogadhatom, (Helyeslés a szélső baloldalon) hanem szavazatommal azon határozati javaslathoz járulok, melyet Irányi Dániel képviselőtársam nyújtott be (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! 1872-ben, midőn legelső izben voltam szerencsés e ház tagjának meg választatni s a választási küzdelmekben, mint egészen ifjú vettem részt: a balközép t. vezérének Tisza Kálmánnak megbízásából Tisza László Erdélyben egy értekezletet hívott össze. (Halljuk.' baifelől.) Nem rég tárgyalták volt a választásról szóló törvényjavaslatot és igy lehetetlen volt, hogy a legközelebbről történtekről Tisza László ne nyilatkozzék. Nyilatkozott isszószerint ekként: Reformnak nevezték az országgyűlési időszaknak 3 évről 5 évre meghosszabbítását. (Ugy van!) Ha a t. pártgyülés ily reformokat tartana helyesnek, akkor méltóztassanak reám és képviselőtársaimra követ dobni. (Soha! Soha!) Én meg vagyok győződve arról, hogy közöttünk nincs senki, a ki azt valósággal hazafias köszönettel ne venné az ellenzéktől, hogy a nép választői jogát a 3 évi országgyűlés tartamát tisztán és sértetlenül hozta vissza." A mit akkor az ország szine előtt ígértem ma is hajlandó vagyok beváltani. Kíváncsi vagyok azon okokra, melyek Tisza László és Tisza Kálmán urakat arra indították, az országgal szemben, hogy elfoglalt pártállásukat megváltoztassák; mert azt csak nem indokolhatja Tisza Kálmán azzal, hogy ő az országra nézve elkerülhetlenné vált, tehát miután az ő személye elkerülhetlen, ő saját elvét is elkerülheti. (Derültség a szélsőbalon.) És ez indo-