Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-149

149. ovu&gos filé* deesemlwr 11. 1885, 223 ürügyek felhasználtatnak, hogy formahiba miatt ezen fontos jogtól a nemzet megfosztassák. (Igás! \ Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nincs bíróság, mely ily bizantini értelemben venné a formahibákat, mely megengedné azt, hogy ily egyetlen biztosíték, nézetem szerint teljesen jelentéktelen, nem is okból, hanem ürügyből egészen hatálytalanná tétessék. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Sőt tovább megyek. Én nem czélzok senkire, de köteles nyíltsággal kimondom, hogy én is tapasztaltam, hogy mikor a bíróságban benn ülnek olyan urak, collegáink, kiket én a magán életben teljesen correct és tisztességes embereknek ismerek, kikről meg vagyok győződve, hogy incorrect magaviseletet minden téren föltétlen indignatióval utasítanának vissza, ha egyszer abban a bizottságban ülnek, sajátságos átváltozáson mennek keresztül, oly átváltozáson, mely nem a szigorú, de mely csak a kellő pártatlansága bíráskodásra is alkalmatlanná teszi őket. Nem is vezeti őket bármi nemtelen motívum. Először a collegialitás, a részvét érzete fogja el. Ugy tekintik a mandátumot, mint a mit arczának verejtékével, zsebének kiüresedésével, tömérdek álmatlan éjjel, talán tömérdek személyes fáradsággal elért az illető képviselő. Azután azt mondják: és nem tagadhatni, sokszor igazuk van— van számos képviselő, kinek választása ellen többé-kevésbé hasonló panaszt lehet emelni, a hol hasonló eljárások történtek, mint például én, ki hasonló módon választattam, csakhogy ezek szerencsésebbek, választásuk kérvénynyel nem támadtatott meg, a jelölt kénytelen sokszor olyat tenni, vagy hagyni, hogy megtörténjék, mit maga sem helyesel, mit örömest kikerülne. Hogyan legyen már most nekem lelkiismeretem arra, hogy olyanért semmisítsem meg a választást, ami elterjedt dolog, bár törvénytelen. Tudom, hogy volt visszaélés, tudom hogy szorosan véve a törvényt, meg kellene semmisíteni a választást, de hiszen nem csak ő, hanem sok más leledzik hasonló bajban, a kik zavartalanul élvezik fáradságuk gyümölcsét; hát ezen a szegényen akarjuk megpróbálni, hogy a választásnak tisztának és függetlennek kell lenni, ez legyen a bűnbak, melyre Israelnek összes bűne ráhárul- (Derültség a baloldalon.) Még szerencse, ha a compensatio terére léphet, szerencse, ha a bírói lelkiismeret következőképen mónologisálhat magában: itt van egy kormánypárti, itt van egy ellenzéki, mindkettő olyan visszaéléseket követett el, hogy valóságos botrány; ha egyedül állana, akkor el kellene nézni, ha a compensatio terére léphetünk, mindkettőt megsemmisítjük, egyik párton sem történik sérelem. De még többet mondok, én nem akarom, sokkal komolyabb a dolog, hogysem a humor terére vigyem a dolgot, hanem azután valóságos akadályverseny, a mit egy kérvénynyel csinálnak. A bizottság tapasztaltabb, practicus tagjai azt mondják az új tagoknak, vigyázzatok, formahibát kell találni, mert ha egyszer a formahibán túl vagyunk, az érdembe bele megyünk, akkor hogy menekülünk a vizsgálat és a megsemmisítés kényszere alól, ennél meszszebb menni ezen utón igen veszélyes, mert innen nehéz a visszatérés; pedig ki tudja nem kell-e visszatérni? Tehát első a formahiba, ebben azután nincs az az ügyvéd, nincs az a bírói praxis, a mely ilyen rettenetes leleményességet ki tudna fejteni, mint a képviselőház bizottsága. Ha ezen keresztülment a kérvény, akkor jön a vizsgálat elrendelésének kérdése ; akkor azt gondolhatják, igaz, valószínű a visszaélés, tehát a vizsgálat elrendelésének indoka fenforog, de nem tudjuk, mi lesz a vizsgálat eredménye, ha tudnánk, hogy nincs valami nagy visszaélés, hogy baj nem történik, akkor el is rendelnénk a vizsgálatot, de hátha nagy lesz a visszaélés ? Tehát a második akadály a vizsgálat elrendelése. Azután jön a legnehezebb, mikor a vizsgálatba a practicus, a tapasztalt tagok intései daczára belemennek. Mikor a vizsgálat eredménye itt van és azzal szemben kell állást foglalni, az a legnehezebb és megtörtént, hogy azt mondták, minek a szegény képviselőt megfosztani mandátumától, mikor olyan gonosz kerülete van. (Derültség a baloldalon.) Hiszen a kerület a bűnös, abban van a hiba, nem a képviselőben. Azután történik az is, hogy a ki magával megalkudni nem tudott, az azt mondja, az igazolásra nem szavazok, a megsemmisítésre is bajos szavazni, tehát elmaradok birói tisztemtől. (Derültség a baloldalon) Tovább nem folytatom t. ház, csak azt mondom, nem kívánom, hogy a t. ház ma határozzon, csak egyet kérek, azt, hogy daczára annak, hogy kétszer megbukott e házban, abban az erős bitben, hogy a tapasztalás szava, őszinte és tisztasága elől senki sem zárja el magát, csak azt kérem, méltóztassék consideratio, megfontolás alá venni a curiai bíráskodás kérdését még egyszer és vegyék megfontolás alá azt is, hogy vájjon hatályos felelősségére az elnököknek, nem szükséges-e, hogy az elnökök által a választásnál elkövetett sérelmek felett szintén a Curia Ítéljen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még egy pontot kell felemlítenem. Törvényünk tisztességesen biztosítja a választási mozgalmakat, a gyülekezési jogot és a jelöltek szabad érintkezését a választókkal. De kell is, hogy biztosítsa, hiszen ezt mindnyájan követeljük. Csakhogy uraim, ez a törvény hatályosságában nagyon meg van rendítve. Nem akarom itt az eseteket felhozni, nem egyet, nem kettőt, nem egy helyről, nem egy főispán intézkedésének eredményét, hanem számos