Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-149
222 ^ w- *i"«*Ago* üléi deezember 11. 1888. dőn oly út lesz az ellenfél részére meghatározva, a melyen be nem jöhet, a hol nincs hid, a hol nem bocsátják keresztül, a hol összeütközések lesznek, a hol közlekedni nem lehet s a hol még szavazatot tehet fogdosni. Nézetem szerint t. ház, nem áll egyik párt érdekében sem, hogy vonakodjék ennek megvizsgálásától, vagy a választási elnök és a szavazatszedő bizottságok elnöki feladatainak és felelősségének precisirozásától, mert a felelősségre nézve is furcsán állunk. (Halljuk! Halljuk!) A felelősségre nézve és e tekintetbe magamnak is van tapasztalatom, minek igazolásául felhívom mindazon képviselőtársaimat, kik vélem egy biráló bizottságban voltak, a törvény igy rendelkezik: „Az a választási elnökjegyző vagy bizalmi féríiu, a ki megsérti a törvényt, 500 írtig terjedhető pénzbirsággal büntethető. Ha a mulasztás, vagy a törvényszerű kötelesség megsértése a választás meghiúsítását vagy megsemmisítését vonta maga után, a pénzbírság 2000 frtra emelhető." Ilyen elnököt mi bejelentettünk és a biráló bizottság egyhangúlag mondotta ki, hogy ezen és ezen elnök eljárása hibás volt; volt egy más biráló bizottság, mely megsemmisítette a választást az elnök hibája miatt. De mi van mondva az érvényesítésre nézve? a törvény azt mondja, hogy: „Ha nem köztisztviselő az illető választási elnök, a tiszti keresetet a központi választmány indokolt megkeresésére, vagy egyesek indokolt panasza alapján a belügyminister is elrendelheti." Nem akarok, t. ház, czélzást tenni, de azt Í meg fogják nekem engedni, hogy abban a fontos állásban, a melyben a választási elnök és annak helyettesei vannak, egy ilyen fegyelmi keresetben, a melynek elrendelése is csak a belügyministertől fíigg, az ellenzék nem találhat teljes megnyugvást, (Igaz! Ugy van! balfelöl) nem a miatt, mert a t. minister ur ül a belügyministeri széken, mivel ebben még akkor sem lehetne megnyugvást találni, ha ezen padokról is ülne ott valaki. Midőn a választási elnökök felelősségre vonásáról egy biráló bizottságban szó volt, a bizottság kormánypárti tagjai előre figyelmeztettek engem, hogy ennek eredménye nem lesz. Azt is mondták, hogy ők már régebben felhívták a belügyminister figyelmét a törvény hatálytalan voltára, siker nélkül. Szóval gyakorlatilag ők is beismerték, hogy a választási elnököknek és helyetteseiknek a választásnál elkövetett visszaéléseire nézve hatályosan foganatosítható felelősség nem létezik. A szavazási eljárás módosítására nézve kérem tekintetbe vétetni abból a szempontból, hogy a szavazási jog gyakorlása minden választó számára biztosittassék, a mi különösen a városi választáeokra nézve bir fontossággal. Tagadhatatlan, hogy a Guria bíráskodásáról szóló törvényjavaslat e házban két ízben elvettetett. A t. ministerelnök ur tegnap kijelentette, hogy annak újólagos beterjesztése iránt obligót a kormány nem vállal. Jó, tehát nem várhatjuk; de én ugy vagyok meggyőződve, hogy a t. kormány benn van már egy obiigóban és hogy nem is akar előle menekülni, mert lehetetlen is és nem is illenék. A kormányelnök ugy az ellenzéken, mint a kormányon és a kormány azon tagjai, kik korábbi cabinetektagjai isvoltak,kijelentették, hogy meggyőződésük szerint helyes a Curia bíráskodásának behozatala. Már most, t. ház, a kormány ez obligo előtt nem menekülhet, nem is akarhat, ha tehát nem akarjuk arra kötelezni, hogy ő hozza be, azt hihetjük, hogy ha a ház e kiküldendő bizottsága azon véleményen volna, hogy e javaslat újra behozandó és maga a bizottság terjesztené be a javaslatot: a kormány a hozzájárulást meggyőződésem szerint meg nem tagadhatná. Sajátságos t. ház, hogy ezt én mondom, a kiről ismeretes az, hogy ha magam nem is mondanám, a ház régibb tagjai tudják, különben magam ismételve hivatkoztam rá, hogy midőn e törvényjavaslat első ízben beterjesztetett, akkor én azt egy beszédemben elleneztem. T. ház, azon nézeteket, melyeket ama beszédemben kifejtettem, ma is helyeseknek tartom. De azóta, gondolom, tiz évi tapasztalás mindinkább elenyészteti bennem azt a hitet, hogy viszonyaink közt a ház csak egy középszerűen megnyugtató pártatlansága bíróságot előállíthasson. Tartok tőle, hogy oda leszünk kényszerítve, hogy vagy a választási kérvények megnyugtató megbirálását feláldozzuk, vagy, a mitől a házat és a Curiát megóvni óhajtottam volna, a legfőbb törvényszék bíráskodását el kell fogadnunk. T. ház, én nem vonakodom attól, hogy ezen dolog a legkomolyabb reconsideratio alá jöjjön és egészen nyíltan megmondom ennek az okát is. Én részt vettem a háznak biráló bizottságaiban, figyelemmel kisérem évek óta a ház biráló bizottságainak eljárását és nagyon megingott hitem és meggyőződésem arra nézve: hogy a képviselőház a választási kérvények feletti pártatlan bíráskodásra alkalmas. Nem eszményi pártatlanságot kívánok, de azon fokát a pártatlan megítélésnek, melyet egy jogállamban méltán megvárhatni. És én bizonyos szomorúsággal mondom ezt, csak egyetlen egy tényt hozok a ház emlékezetébe. Az összes választási visszaélések ellen, a legnagyobb visszaélések árán kicsikart mandátum ellen, a választás szabadságát, ennek a parlamentnek tisztaságát, az ebbe a parlamentbe vethető bizodalmat egy jog óvja, a kérvényekkel való megtámadásjoga. És mit tapasztalunk, nem ennél a parlamentnél, hanem mióta a ház a bíráskodást gyakorolja? Azt, hogy gyakran frivol, egészen jelentéktelen
