Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-149

149. oruAgos ülél deezemlber II. 1885, j|j emlékszem jobban az 8 nyilatkozatára — a t. ministerelnök ur máskép nyilatkozott. (Tis.a Kálmán tagadólag int.) Meglehet, én tévedek. Elmondom, hogy én mikép tudom. Akkor azt mondta a t. ministerelnök ur — és ekkor az volt az én véleményem is, ámbár én nem nyilatkoztam ebben a kérdésben — hogy „én helyesebbnek tartom a nyilt szavazást, de ha meggyőződöm arról, hogy a nyilt szavazás felhasználásánál a választási visszaélések nem fékezhetek ; ha meggyőződöm arról, hogy a válaszig tás rendeltetésétől, annak szabadsága és tisztaságától eltérittetik a szavazásnak ezen módja által, nem szívesen ugyan, de rá állok akkor a titkos szavazásra". Ily formán szólt. De bár igy vagy nem igy nyilatkozott is, én a titkos választások eszméjét absolute visszautasíthatónak épen nem tartom, mert ha más országok tapasztalását figyelembe veszem, arra mindenütt mint egyik hatályos módra találok a választási viszszaéléseknek nem kiirtására, mert ezt elhinni álomhüvetyezés, de mérséklésére nézve nem szabad feltennem, hogy nézeteinek megigazításától absolute elzárná magát a t. ministerelnök ur. Téved a t. ministerelnök ur, midőn azt hiszi, hogy tapasztalásokból be volna bizonyítva az — a mint tegnap monda — hogy sem a vesztegetések ellen, sem a nyomás, akár socialis, akár hivatalos nyomás ellen, nem biztosíték a titkos szavazás. Ebben a tekintetben hivatkozom — nem Amerikára, mert Amerikában ezt az egész törvényhozást nem kezelték azzal a gonddal, szigorral és figyelemmel mint Angliában — hanem hivatkozom Angliára. Méltóztassanak figyelembe venni Anglia nagy bíráinak, főügyészeinek és bizottságainak reportjait, melyekből nagy vonásokban az derül ki, hogy a titkos szavazás a nyomások ellenében, hol az illető akarja, igen hatályos biztosítéknak bizonyult és a corruptiót is csökkentette, nézetem szerint nem is ez az irányadó tek'ntet, hogy csökkentette, hanem azon ismételt törvényhozás alkalmával, a mely a corruptióra vonatkozólag a választások irányában legutoljára 1883-ban történt, mindenütt elismertetett, hogy a visszaélések tetemes reductiója főrészben a titkos szavazásra vezethető vissza. A mi pedig a magyar államot illeti, itt most ennek bővebb fejtegetésébe nem bocsátkozom, de nem hiszem, hogy ebben komoly veszélyt találhatnánk. Ily kérdésnél, melyet érdeme szerint kell megítélni, dialecticai fordulatra nem sok súlyt helyezek. De kérdem, ha a titkos szavazásnak nincs semmi hatása sem a befolyásolás ellen, sem a vesztegetésre nézve: akkor érthetetlen előttem annak egész Európában való behozatala. És miben állana veszélyeztető hatása a magyar államra nézve ? A kérdés annyival komolyabb vizsgálatot igényel, mert minden államban az alkotmány democraticus átalakításával párhuzamosan a titkos szavazat intézménye is behozatott. Kizárható lesz-e nálunk, ha mint hiszem, időleges visszaesések daczára, alkotmányunk átalakítása is ezen az utón fog haladni ?! A kiküldendő bizottságnak, egyebek közt, az is feladata lehet, bár határozati javaslatomban ez nincs megemlítve, hogy a titkos szavazást is figyelem és tanácskozás tárgyává tegye s ez iránt esetleg jelentést terjeszszen elő, mely fölött meggyőződése szerint határozzon a ház. (Helyeslés a baloldalon.) Harmadszor, a bizottság figyelmébe vegye azt, hogy ugy a választási elnökök, mint a választásba befolyó hivatalos személyek a szavazási küldöttségek elnökei és jegyzői hatásköre, ugy az előzőleg teendő intézkedések mint, a választás vezetésére nézve részletesen körülirassék és hatályos felelősségük biztosittassék. Bátor vagyok t. ház, erre vonatkozólag csak egy pár gyakorlati dolgot elmondani. (Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni arra, hogy voltak esetek, hol a választási elnökök nem vették komolyan és lelkiismeretesen feladatukat. Itt ül a házban egy képviselő,'a kit a jelölésből kizárt a választási elnök jog és törvény ellenére. A ház bizottsága a választást megsemmisítette. De jött az új választás s mit tett a központi bizottmány ? Azt a választási elnököt, a kinek törvénytelen cselekménye miatt a választás megsemmisíttetett — újra megválasztotta elnökké. Sőt történt egy másik eset is ugyancsak Erdélyben, egy bizonyos választó-kerületben a választási elnök megengedte, hogy nem A-ra és nem B-re szavaztak, hanem a jobboldalira és a baloldalira; szóval : a politikai meggyőződésnek a legkényelmesebb nyilvánítását engedte meg. A háznak bizottsága megsemmisítette a választást. És mi történt? A központi bizottság újra ugyanazon választási elnököt küldte ki. De tovább megyek,t. ház!(Haljuk!Halljuk!) A választási törvényben meg van szabva, hogy a megyei kerületek községei minő sorrendben szavazzanak és hogy a leszavazás után még szavazhatnak azok a választók, a kik még nem szavaztak, meg van szabva az is, hogy a záróra mikorra tűzessék ki. A városi választásokra nézve nincs ily praecis rendelkezés. Nem egy városban egész önkényes eljárást követnek a záróra kitűzésében, nem gondolva azzal, hogy ez által kétségbe vonhatatlanulegy egész sereg választó üttetett el választási jogától, de szorosan vett formasértést bizonyítani nem lehetett. Azon fogások is ismeretesek, miket némely választási elnök az előleges intézkedéseknél tett. Ilyen, mi-