Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-149

220 í49, •>*»*»•* *M» deezemfcor 11. Itií. minden termékeny reformját ezen a téren köszöni, hogy próbáljuk meg a közös tért elfoglalni és a a közös irányt elfogadni. Ezért, t. ház, én indítványba hoznám a kö­vetkezőket (Halljuk ! Halljuk !) Én kérném a t. há­zat ég legelőbb a t. kormányt, mint a ház többsé­gének vezérét, méltóztassék beleegyezni abba, hogy egy 21 tagú bizottság küldessék ki, a mely bizottság meg volna bizva avval, hogy a válasz­tásokra -vonatkozó törvényeket vizsgálja át és bi­zonyos szempontok figyelembevételével szabad — ezen határozati javaslatban meg nem kötött — meggyőződése szerint, tudniillik azon meggyőző­dése szerint, a melyet az átvizsgálás, gondolkodás és tapasztalásból szerez, tegyen javaslatot e ház­nak. Ez a bizottság legyen olyan, a melyben minden képviselő megjelenhetik és arra az ügyre nézve, a melyre a bizottság kiküldetett, kívánhassa ki­hallgatását ; a mely bizottságnak legyen meg az a joga is, hogy oly egyéneket, a kiktől felvilá­gosítást nyerhet, abban az irányban, a mire kikül­detett, maga elé kérhessen és kihallgathasson, hogy ha azok nyilatkozni akarnak. A pontok, a melyekre ezen bizottság figyel­mét és vizsgálódását kiterjesztené a nélkül, hogy positive bármely irányban kötve volna, a követ­kezők lennének, (Halljuk!) Először az, hogy a választók hiteles névjegy­zékének pontos elkészítése s annak mindenki sza­badhasználatára bocsátása biztosittassék. Ez oly valami természetesnek tűnik fel s a t. házban talán többen kérdezik is: mi szükség van arra, hogy ezen kérdés vizsgálása a bizottság­hoz utasittassék ? Erre, mert, az idő igazán int, röviden csak egyet említek meg, (Halljuk!) Mi, ellenzék, egyik legnagyobb sérelemnek tartottuk s annak káros hatását ugy hiszszük, legsérelmesebben éreztük, hogy a választók hite­les névjegyzékét nem tudtuk megkapni. Ürügyek alatt — mint mi hiszszük — meg­tagadtatott az tőlünk igen számos kerületben és megtagadtatott az ellenzék mindkét árnyalatától. (A szélső halra mutat.) Próbáltunk utána járni, de a törvény szer­kezetének szerintem helytelen, mások szerint meg­engedhető magyarázata folytán nem volt részünkre biztosítva az az előny, a melyért a választók név­jegyzéke készül, hogy tudniillik az mindenkinek szabad használatára szolgáljon. Ez magában véve méltányos dolog. Nem is hinném, hogy akárki a túloldalról megtagad­hatná, de az első pontra kiterjesztése a bizott­ságnak nézetem szerint már ezért is czélszerít. Második pont: „A vesztegetések, etetés, ita­tás, jogosulatlan befolyás gyakorlása, akár hatósá­gok, akár egyesek vagy magánosok részéről és bűnös izgatások ellen részletesebb büntető törvé­nyek hozassanak.* Erre is terjeszsze ki figyel­mét a bizottság, valamint arra, hogy azok hatá­lyos végrehajtása biztosittassék. Engedje meg a t. ház, (Halljuk!) ha felkérem figyelmét, hogy ezen pontnak egynehány szót szentelhessek. Akik a büntető igazságszolgáltatással és különösen a választási törvényekkel foglalkoznak, azok tudják azt, hogy az összes törvények közt a választási visszaélések ellen intézett büntető törvények a leghatálytalanabbak, mert azok kijátszására annyi tényező játszik közre, annyira meggyökereztek azok némely helyen, erkölcsök és szokásokban, annyira nem állnak azok a társadalmi becsület fo­galmának védelme alatt, hogy ily törvények hatá­lyosságát biztosítani egyébbel kell, mint mi a mi büntető törvényeinkben foglaltatik, azaz rész­letesebb és hatályosabb intézkedések szüksé­gesek. S van még egy másik baj is, hogy tudniillik a törvények nem hajtatnak végre. Mert ha va­laki a mi törvénykönyvünket felüti, ott nagyon sok tekintetben egészen kielégítő szigorú rend­szabályokat talál, de azok nem hajtatnak végre, azok érvényesítésének egyik főbiztosítéka, hogy tudniillik a választási visszaélések miatt a bűn­vádi eljárás megindítása nem pusztán közvádló által, de magánvád alakjában is lehető legyen, még mindig nincs kellőleg biztosítva. Én hosszasan belebocsátkozhatnám abba, (Felkiáltások lalfelől: HáUjuk! Halljuk !) hogy mi­ként próbáltak ezzel a három visszaéléssel meg­birkózni a külföldi törvényhozások. A mi törvé­nyünk szigorúbb mint a németországi; a mi törvé­nyünknél szigorúbb a belga, szigorúbb a fran­czia és mindennél jóval szigorúbb az angol törvény. Én jelenleg a részletekbe nem bocsátkozom, ha­nem felhasználva a háznak azt a kis figyelmét, a melyre még megajándékozhat, legyen elég azt a meggyőződésemet, még pedig mint az én igényte­len tanulmányaim eredményét kinyilatkoztatnom, hogy a nélkül, hogy ezen bajok és visszaélések kiirtásának lehetőségét vagy könnyen elérhetősé­gét állítanám, nekem komoly meggyőződésem, hogy igenis azok mérsékelhetők, nagyban redu­calhatók egy helyes, részletes és hatályos bün­tető törvény hozatala által. Itt alkalmat veszek magamnak a t. minister­elnök urnak tegnapi nyilatkozatára visszatérni. (Halljuk! Halljuk ! lalfelől.) A t. ministerelnök ur megtámadta — ha jól emlékszem — Irányi Dániel t. képviselő ur ha­tározati javaslatának azt a pontját, mely a titkos szavazás behozataláról szól és arra hivatkozott, hogy ő már — gondolom — 1874-ben ismétel­ten nyilatkozott erről és ugy fejezte ki magát, hogy ő soha semmi körülmények közt a magyar állam érdekében a titkos szavazásra rá nem áll. Hát t. ház, talán kár most ily absolut alak­ban nyilatkozni. 1874-ben — és talán most én

Next

/
Oldalképek
Tartalom