Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-149

149. #r»aég©» ttlé* kérdések, bírjanak azzal az elhatározással, hogy ezen kérdésekben akkor is állást foglalnak, ha azt a kormány ellenzi, esetleg, ha kormányválságot idéz is elő. Ha ez a feltétel nincs meg, felmerülhet a kérdés, de az eredmény mindig: a kérdés elejtése lesz. Már most nem tudom, olyan jeleket észlel-e a t. ministerelnök ur, hogy ezen utóbbi tekintetben bizonyos makacsság kezd mutatkozni a többségben? (Derültség a baloldalon.) Mert ha az eddigi tapasztalások után ítélünk, azt kell hinnünk, hogy tacticából a t. kormány először óvakodni fog ily kérdéseket felhozni, ha pedig felhozza azokat — megint nem akarom tagadni, kétségkívül meggyőződésük szerint helyes apretiatióból — ezen kérdést mindig alá fogják rendelni azon kérdésnek, hogy a pártban vagy a kormányban zavar ne történjék. Ha az igy van, bármi kecsegtető kilátást nyújtott is nekünk t. képviselőtársam, bármennyire látszik a háttérben rejleni, esetleges támogatása a siker esetében, (Derültség a baloldalon) mégis ezt magunkra nézve a törvényjavaslat elfogadására döntő szempontnak nem tekinthetjük. (Derültség és helyeslés a baloldalon.) T. ház! A miket felhoztam tettem főleg azért, hogy saját szavazatomat indokoljam ezen kérdésben és hogy meggyőződésem szerint kimutassam azt, hogy méltatlanul és igazságtalanul vádolnak bennünket azzal, hogy mi ezen rendszabály megítélésénél annak olfogadható vagy elfogadhatlan voltánál oly szempontokat akarunk vele összeköttetésbe hozni, melyek a dolog természete szerint annak nem feltételei, annak hatására nézve irányadó szempontokat képeznek. És most engedje meg a t. ház, hogy kettőt jegyezzek meg, mielőtt beszédén végére áttérnék '(Halljuk!) Az egyik az, nem tudom sikerült-e, de szándékosan tartózkodtam az élesebb polémiától, bár erre az alkalom t. képviselőtársaim részéről igen bőven adatott. És megmondom az okot, miért? Mert ezen egész vitában, kezdve a t. ministerelnök ur nyilatkozatain és daczára a tegnapinak, mégis bizonyos készség és szabadjon mondani, méltányosság elemei találhatók. Ézt fejezte ki tegnap Visi képviselő ur is beszédében, a melyet röviden abban lehet összefoglalni, hogy ők méltányolni akarják azon mégis tagadhatatlanul széles körökben uralkodó véleményt, méltányolni akarják talán azon érveket, melyek felhozattak, hogy ne zárkózzanak el tekintetbevétele elől annak, hogy a választások szabadsága, tisztasága, általános megnyugvásra biztosittassék. Én, t. ház — egyéni meggyőződésemet mondom ki — azt hiszem, hogy ha ezen eredményt elérjük is, távolról sincs az, igazi reform még megvalósítva, mely a képviselőházra nézve előbb-utóbb be kell, hogy következzék. Azt hiszem, hogy csakhamar eljön äz idő, midőn e házban a legkomolyabban vizsgálni ecstm'ber 11. 1SS5 <f jg kell, a választási jog kiterjesztésének és a választási kerületeknek, tekintettel különösen. a városokra is, a megváltozott viszonyokhoz való igazságosabb felosztásának kérdését és a mikor kell még egy másik kérdésre is kiterjeszkedni, azon kérdésre, vájjon vannak-e hatályos intézkedéseink arra, hogy a megválasztott képviselőtől távoltartassanak azok a motívumok, a melyek őt népképviselői hivatásában gátolják, vagy illektéktelenül befolyásolják, én azt hiszem, ezeknek a kérdéseknek előtérbe lépése nincs messze; és én legjobban szeretném, ha alkotmányunk demokratikus fejlődésének szellemében és szempontjából magának azon pártnak részéről jönne ebben az irányban a kezdeményezés, a mely egy olyan nevet visel, a mely nagy kötelességet is ró reá. De ma ezekről, t. ház hallgatok, mert én olyasmit akarok javaslatba hozni ég akarom olyan módon javaslatba hozni, a melyre nézve a t. ház tagjai közt vélemény különbség nincs. Én nem a vitás kérdéseket akarom szaporítani annál a határozati javaslatnál, a melynek elfogadására a házat tiszteletteljesen fel fogom kérni, hanem igyekszem a ház általános meggyőződéséhez férkőzni és annak az általános meggyőződésnek ehhez a házhoz méltó és a nemzet érdekében szükséges kifejezést adni. (Helyes! Halljuk! bálfélol.) És ezen czél elérésére a t. házat én arra kérem, ne vitassuk azt ma, (Halljuk ! Halljuk!) nagymérvü'ek-e a választási visszaélések, vagykismérvűek; ne vitassuk ma azt, hogy vájjon a vesztegetés, a corruptió, a költekezés, a jogosulatlan hivatalos, sociaiis befolyás, az etetés és itatás túlnyomókig azon az oldalon törtönik-e, vagy ezen az oldalon, vagy mindakettőn. Ne vitassuk ma azt sem, vájjon az a felett való gondoskodás, hogy ily visszaélések lehetnek, a mennyiben a törvényhozás intézkedésétől és annak a kormányzás részéről hatályos végrehajtásától függ, hogy ily gondoskodás elismerést foglal-e magában, vagy sem. Ne vitassuk ezt ma. Hanem egyre kérem föl a t. házat, hogy emlékezzünk meg arra, hogy közös érdek, általánosan elismert közös érdek, hogy a választások tisztasága és

f szabadsága lehetőleg biztosittasék. (ügy van!) Általánosan elismert dolog — senki sem fogja itt tagadni -- hogy puszta és kopasz ürügy volna azt mondani, miután megszüntetni és kiirtani ugy sem lehet, tehát ne tegyünk semmit annak mérséklésére, annak megszorítására. Én óhajtanám, hogy a t. ház át volna hatva attól, hogy mi a nemzetnek, magunknak, Magyarország alkotmányának, a melynek sorsa ez idő szerint ránk bízatott, tartozunk avval, hogy egyszer e lehetőt megtegyük abban az irányban, megtegyük ugy, hogy a pártok vetkőzzék le természetes önzésüket, ne legyen az a kérdés, melyik pártnak használ, melyik hatalmi érdeknek használ, hanem jussunk arra az állapotra, a minek Anglia SS*