Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-149
210 149. orszíigos ölés deezemfoer 11. 1881. ben, este pedig megszabadítva bilincseiktől, azzal bocsátja el a szolgabíró, hogy „igy kell szenvedni a hazáért", A másik kép mustrálja azt, midőn Hontmegye szálkai kerületében Garam-Kis-Sarló községében a kormánypárti kortesek revolverrel kényszerítik az ellenzékieket, hogy a kormánypárthoz csatlakozzanak, emiatt a bűnvádi feljelentés már folyamatba van téve. A harmadik kép illustralja azon j'elenetet, "midőn Bendik Anselm és öt társa tiz napi elzárásra ítélve, a beteg Benőik útközben összerogy, mire a zsandárok talyigára tették és ugy szállították Ipolyságra. Ez eset szintén bűnvádi feljelentés tárgyát képezi. Ha ily esetek sem képesek undort kelteni, akkor csak gratulálok a t. minister ur gusztusához és legfeljebb azt mondhatom, hogy ő lévén a szakács, neki e szag igen kellemes, mert már megszokta, Hogy pedig ne feledkezzék meg a t. ministerelnök ur arról, hogy ily állapotok vannak Hont megyében, én a három mellékletet neki a jubiláris albumhoz mellékletülkészségesen átengedem. (Derültség.) Egy másik beszédjében a t. minister ur azt mondja : a választási visszaéléseknek sok faja, nem mondom, hogy van, de lehet': a nép ámítása, beváltatlan Ígéretek tétele, a különböző osztályok egymás ellen ingerlése folytán. Beszél ezekről a t. minis terelnök ur és nem veszi észre, hogy maga ellen beszél. Mert* azt kérdem, melyik ellenzéki képviselő' van azon helyzetben, hogy választóit ámítsa, hogy őket Ígéretekkel elhalmozza? Nem ttínnék-e fel nevetségesnek, ha például én a választódierületcmben levő paptársaimnak azt ígérném, hogy csinálok belőlük kananokot, esetleg püspököket? Vagy pedig van-e hatalmában az ellenzéknek azt Ígérni, hogy az adóhátralékokat nem fogják rajtuk exequaíni, ha a. maximumra nőnek is? Azt hiszem, ez oldalon nincs tere az ámításnak, az ígérgetésnek, hanem igenis, ha van szó ámításról és ígéretekről, akkor bátran rámutatok a túloldalra a kormány egyik tagjára, a eultusmínisterre, Trefort úrra,. (Derültség) a ki ebben mester. (Zaj. Tetszés.) 0 megpróbálta az ámítást akkor, midőn pozsonyi beszédében a józanul gondolkozó, kellő míveltséggel biró alsóbb clerust azzal biztatta, hogy felvetve a congrua és párbér rendezését, gondoskodni fog anyagi helyzetük javításáról, oly ígéreteket tett, melyek beváltása talán nem egészen tőle függ, hanem a magas püspöki kartól is. Azt ajánlom a minister urnak, hogy ne avatkozzék a papság ügyeibe; van elég tere a tanügyi dolgokban érdemeket szerezni. Ott vannak a tanítók, segítsen azoknak anyagi helyzetén! Mert arra nem tudok esetet, hogy pap éhezett volna, de arra igen, akár hányat, hogy tanító éhezett sok állami diurnistával egyetemben. Ezekre fordítsa tehát atyai gondoskodó figyelmét. T. ház! Azt mondják, ígéretekkel halmozzuk el a választókat. Mit is ígérhetünk mi ellenzékiek, alig mást, minthogy azon alkotmányos épületet, melyet őseink hordtak össze, meg fogjuk védeni s mindenkinek, a ki rá meri tenni szentségtörő kezeit, hogy abból egy követ kiszakítson, annak a kezeire koppintsunk, a mint ezt meg is teszszük. Ezen ígéretnek hívei is vagyunk; de azt is ígérhetjük, hogy megvédjük őket az erőszakkal szemben s ebben is szótartók vagyunk ; azt ígérjük végre, hogy az igazságot fogjuk számukra követelni, a mit meg is teszünk. És hogy ezen igéretünkhez hívek voltunk, mutatja az, hogy a múltkori választások alkalmával előfordult pressiók daczára is, az ellenzék szép számmal került ki a választásokból. T. képviselőház! Ha ígérnünk kell ismételten valamit a népnek, Ígérjük azt, hogy megvédjük jogait. Miért? Mert sajnosán azt látjuk, hogy 1848 óta nagyon megváltoztak Magyarországon a viszonyok. A nemesség akkoriban lemondott az ő jogairól, a szegény földmívelő nép, a jobbágyság részére. Egész Európa, az egész művelt l világ bámulta a magyar nemesi osztálynak ezen ^önfeláldozását. Az újabb parlament mit csinál? Ezen nagylelkű tényből komédiát, gúnyt csinál az által, hogy oly törvényeket hoz, a mely törvények sokkal siralmasabb állapotba juttatják azt a szegény népet, mint a milyen volt akkor, mikor jobbágy volt. Akkor boldog jobbágy volt, ma pedig szerencsétlen rabszolga. A nemesi osztály átengedvén jogait, lehet mondani, koldusbotra jutott és helyett adott az új nemeseknek, azon nemeseknek, a kik hogy mikép gazdálkodnak, s milyen hazafiak, azt manap előadni nem akarom. T. képviselőház! T, ellenzék! (Halljuk! Halljuk!) Ma még gyengék vagyunk, ma még nem vagyunk képesek arra, hogy a mi tiszta önzetlen szándékainkat érvényre juttassuk, de eljön az idő. hogy ha erőnk nem fog lankadni, akaratunk nem fog engedni, midőn a helyzet urai lehetünk, addig is jegyezzük meg jól, hogy a jövendő nemzedék fog Ítélni felettünk; a történelem a kép viselőház naplójából, illetőleg évkönyvéből fogja meríteni az adatokat és meg fogja irni a késő nemzedéknek azt, hogy volt egy rabigába hajtott többség, voltak ellenzékek, a melyek a bölcsesség minden szavával sem birták kimenteni az igából az önkéntes foglyokat. T. képviselőház! Ezek után köszönettel tartozom a t. kormánynak, annyiban, hogy e javaslattal fellépett s nekem alkalmat nyújtott, hogy bizalmatlanságomat vele szemben ujolag feltüntessem s csakis ebben látom a jelenlegi törvény^ javaslatnak érdemleges oldalát. Szavazatommal nem fogok hozzájárulni a törvényjavaslathoz. (Helyeslés a baloldalon.)
