Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-149

210 149. orszíigos ölés deezemfoer 11. 1881. ben, este pedig megszabadítva bilincseiktől, azzal bocsátja el a szolgabíró, hogy „igy kell szenvedni a hazáért", A másik kép mustrálja azt, midőn Hontmegye szálkai kerületében Garam-Kis-Sarló községében a kormánypárti kortesek revolverrel kényszerítik az ellenzékieket, hogy a kormány­párthoz csatlakozzanak, emiatt a bűnvádi feljelen­tés már folyamatba van téve. A harmadik kép illustralja azon j'elenetet, "midőn Bendik Anselm és öt társa tiz napi elzárásra ítélve, a beteg Benőik útközben összerogy, mire a zsandárok talyigára tették és ugy szállították Ipolyságra. Ez eset szintén bűnvádi feljelentés tárgyát képezi. Ha ily esetek sem képesek undort kelteni, akkor csak gratulálok a t. minister ur gusztusához és legfel­jebb azt mondhatom, hogy ő lévén a szakács, neki e szag igen kellemes, mert már megszokta, Hogy pedig ne feledkezzék meg a t. ministerelnök ur arról, hogy ily állapotok vannak Hont megyében, én a három mellékletet neki a jubiláris albumhoz mellékletülkészségesen átengedem. (Derültség.) Egy másik beszédjében a t. minister ur azt mondja : a választási visszaéléseknek sok faja, nem mondom, hogy van, de lehet': a nép ámítása, beváltatlan Ígéretek tétele, a különböző osztályok egymás ellen ingerlése folytán. Beszél ezekről a t. minis terelnök ur és nem veszi észre, hogy maga ellen beszél. Mert* azt kérdem, melyik ellenzéki kép­viselő' van azon helyzetben, hogy választóit ámítsa, hogy őket Ígéretekkel elhalmozza? Nem ttínnék-e fel nevetségesnek, ha például én a választódierü­letcmben levő paptársaimnak azt ígérném, hogy csinálok belőlük kananokot, esetleg püspököket? Vagy pedig van-e hatalmában az ellenzéknek azt Ígérni, hogy az adóhátralékokat nem fogják raj­tuk exequaíni, ha a. maximumra nőnek is? Azt hiszem, ez oldalon nincs tere az ámítás­nak, az ígérgetésnek, hanem igenis, ha van szó ámításról és ígéretekről, akkor bátran rámutatok a túloldalra a kormány egyik tagjára, a eultus­mínisterre, Trefort úrra,. (Derültség) a ki ebben mester. (Zaj. Tetszés.) 0 megpróbálta az ámítást akkor, midőn pozsonyi beszédében a józanul gon­dolkozó, kellő míveltséggel biró alsóbb clerust azzal biztatta, hogy felvetve a congrua és pár­bér rendezését, gondoskodni fog anyagi helyzetük javításáról, oly ígéreteket tett, melyek beváltása talán nem egészen tőle függ, hanem a magas püs­pöki kartól is. Azt ajánlom a minister urnak, hogy ne avatkozzék a papság ügyeibe; van elég tere a tanügyi dolgokban érdemeket szerezni. Ott vannak a tanítók, segítsen azoknak anyagi helyzetén! Mert arra nem tudok esetet, hogy pap éhezett volna, de arra igen, akár hányat, hogy tanító éhezett sok állami diurnistával egyetem­ben. Ezekre fordítsa tehát atyai gondoskodó figyelmét. T. ház! Azt mondják, ígéretekkel halmoz­zuk el a választókat. Mit is ígérhetünk mi ellen­zékiek, alig mást, minthogy azon alkotmányos épületet, melyet őseink hordtak össze, meg fogjuk védeni s mindenkinek, a ki rá meri tenni szentség­törő kezeit, hogy abból egy követ kiszakítson, annak a kezeire koppintsunk, a mint ezt meg is teszszük. Ezen ígéretnek hívei is vagyunk; de azt is ígérhetjük, hogy megvédjük őket az erő­szakkal szemben s ebben is szótartók vagyunk ; azt ígérjük végre, hogy az igazságot fogjuk szá­mukra követelni, a mit meg is teszünk. És hogy ezen igéretünkhez hívek voltunk, mutatja az, hogy a múltkori választások alkal­mával előfordult pressiók daczára is, az ellenzék szép számmal került ki a választásokból. T. képviselőház! Ha ígérnünk kell ismé­telten valamit a népnek, Ígérjük azt, hogy meg­védjük jogait. Miért? Mert sajnosán azt látjuk, hogy 1848 óta nagyon megváltoztak Magyar­országon a viszonyok. A nemesség akkoriban le­mondott az ő jogairól, a szegény földmívelő nép, a jobbágyság részére. Egész Európa, az egész művelt l világ bá­multa a magyar nemesi osztálynak ezen ^önfelál­dozását. Az újabb parlament mit csinál? Ezen nagylelkű tényből komédiát, gúnyt csinál az által, hogy oly törvényeket hoz, a mely törvények sokkal siralmasabb állapotba juttatják azt a szegény népet, mint a milyen volt akkor, mikor jobbágy volt. Akkor boldog jobbágy volt, ma pedig szerencsétlen rabszolga. A nemesi osztály átengedvén jogait, lehet mondani, koldusbotra jutott és helyett adott az új nemeseknek, azon nemeseknek, a kik hogy mi­kép gazdálkodnak, s milyen hazafiak, azt manap előadni nem akarom. T. képviselőház! T, ellenzék! (Halljuk! Halljuk!) Ma még gyengék vagyunk, ma még nem vagyunk képesek arra, hogy a mi tiszta önzetlen szándékainkat érvényre juttassuk, de eljön az idő. hogy ha erőnk nem fog lankadni, akaratunk nem fog engedni, midőn a helyzet urai lehetünk, addig is jegyezzük meg jól, hogy a jövendő nem­zedék fog Ítélni felettünk; a történelem a kép ­viselőház naplójából, illetőleg évkönyvéből fogja meríteni az adatokat és meg fogja irni a késő nemzedéknek azt, hogy volt egy rabigába hajtott többség, voltak ellenzékek, a melyek a bölcses­ség minden szavával sem birták kimenteni az igából az önkéntes foglyokat. T. képviselőház! Ezek után köszönettel tar­tozom a t. kormánynak, annyiban, hogy e javas­lattal fellépett s nekem alkalmat nyújtott, hogy bizalmatlanságomat vele szemben ujolag feltün­tessem s csakis ebben látom a jelenlegi törvény^ javaslatnak érdemleges oldalát. Szavazatommal nem fogok hozzájárulni a törvényjavaslathoz. (Helyeslés a baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom