Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-149

149. országos ülés deczenibor 11, 1885. 21 s Gajári Ödön: T. ház! (Halljuk!) Egyik t. barátom, ki avatott tollal irta meg a legutóbbi évek politikai történetét, szellemes különbséget tesz a tiz év előtti politikai eszmék és pártok és a mai pártok között. Következtetéseiben azon végeredményre jut, hogy ma már nem — mint ez előtt — csupán pártok, hanem eszmék is állanak egymással szemben. Ezen — egyébként minden pártra hízelgő — mondást nem merném aláírni. Nem azért, mintha annak mai igaz voltát kétségbe vonni akarnám, nem azért, mintha én politikai újjászületésünk óta minden pártot eszmék és elvek körül csoportosulva nem láttam volna: de azért, mert az eszméknek maguknak nem kell egymással küzdelembe lenniök; a mint, hogy ma is e kérdés körül sokan ellentétes pártállásúak egy eszmekörben — mi több — ugyanegy eszmében találkozunk. Mert a politikai pártokat nem az eszmék tartják össze, hanem az azokból levont igazságok érvényesítésére szolgáló törekvésnek azonossága. Ugy tapasztalom t. ház, hogy nemcsak ezen vita alkalmából, de már a jelen országgyűlés megnyílta óta a t. ellenzéki szónokok részéről oly nyilatkozatok tétetnek, melyekből meggyőződhetni, hogy a t. ellenzék a képviselőház jelen alakulatával megelégedve nincs. Én ugyan ezt természetesnek találom a választások eredményét illetőleg és csak azért említem fel, hogy e tekintetben az egyértelműséget a pártok között constatáljam; de a t. ellenzék elégedetlensége okát a választások tisztasága ellen felhozott panaszokban nyilvánítja, és mert tegnap a t. ellenzék egyik kimagasló alakja részéről e törvényjavaslat épen ez irányban támadtatott meg: engedje meg a t. ház, hogy e javaslattal néhány perczig kizárólag e szempontból foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Előre bocsátom, hogy előttem az a szempont, mely az 5 évi tartamot a képviselőnek pártjával szemben való függetlenségre nézve kívánatosnak tünteti fel és mely ezen részről érvül fel nem is hozatott és csak értelmi ripost gyanánt alkalmaztatott, kevés erkölcsi alappal bir. Mert ugy hiszem, nem jutottunk odáig, hogy a képviselő egyéni függetlenségét biztosító törvényes intézkedésre szükség volna. De ha igy volna is — a mit tagadásba veszek — akkor a ministerről, a ki e javaslatot beíerjeszté, bátran elmondhatja majd a történelem, hogy: jobb volt pártjánál, mely őt támogatta. Én e törvényjavaslat főérdemét azon erkölcsi visszahatásban találom, a melylyel az a választások módjára befolyással lenne; és örömmel látom, hogy ezen irányban e javaslat kevesebb vehementiával lett megtámadva. Általánosságban tekintve, a javaslat ellen elvi tekintetből felhozottakat, elismerem, hogy azon elmélet, mely a népérzület kifejezését a minél gyakrabban visszatérő választásokban keresi, tetszetősebb; de meg fogják engedni azok, kik erre mint a szabadelvűség egyik axiómájára hivatkoznak, annak igaz voltát, hogy a választások időközeire nézve, az egész művelt világ szabadelvű nemzetei nincsenek egy értelemben; magának a contínensnek parlamentjei nem ^állapodtak meg erre nézve egyenlő időtartamban. És ennélfogva, a mily helytelen volna az egyes alkotmányok szabadelvűségére nézve a parlament megbízatási idejét venni zsinórmértékül: ép oly kevéssé állítható, hogy azon parlament, melynek 3 évi tartama van, ma a liberális felfogásnak megfelel, nem fog megfelelni annak akkor, ha az időtartam hosszabra, teszem 5 évre terjesztetik ki. E tekintetben a munkakörön kivül, mely a parlamentre vár, a nemzet összes közviszonyai, a népélet sajátságai, a társadalom törvénytisztelete és az ebből kifejlett politikai érzék irányadók; összevetvén mindezeket a választói jog gyakor lásäval és a választói jog kiterjedségének mértékével. Az ezekből előtűnő kép kidomborodó vonásai teszik az alkotmány többé-kevésbé szabadelvű voltát érthetővé. S hogy e vonások közül a választói jogosultság az, a mely az egész képen a tónust adja : ez elvitázhatían. És ezért szomorodom el, valahányszor a hamisított népérzület vádja dobatik fel még komoly férfiak által is e házban. Nem azért, mert tagja vagyok e többségnek, mely ellen a váddal élnek és a vádból a magam részét is kiveszem, de meri tudom, hogy ezen váddal — talán feledik azok, kik ezzel élni szeretne c — a nemzet választó polgárainak elvégre is többségét illetik. Hisz e vádnak lényege az, hogy a nemzet többsége az állítólag alkalmazott hivatali pressiók és nyújtott anyagi előnyök ellenében nem bírt a politikai érettség azon mértékével, hogy ezek ellenében a választásoknál a tiszta meggyőződést juttatta volna érvényre. (Tetszés jobbfelől.) De ez eszmemenetet követni nem kivánom, mert ebből foíyólag a választások tisztaságának biztosítéka csakis a választói jogosultság megváltoztatásában volna keresendő. Pedig a választói jog megváltoztatása a mi viszonyaink között, akár annak megszorítása, akár kiterjesztése útján csakis reacionarius tendentiákat leplezne. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A választói jogosultság megszorítása már önmagában az ; a jog kiterjesztése pedig azzá válik oly elemek bevonásával, melyekkel — mint Napóleon megmutatta — a despotismust is lehet a szabadság foszlányaiba öltöztetni. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) De nem kereshetem e garantiákat egyoldalúkig a választások verificatiójának módjában sem. 27*