Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-148

148. országos Slés deeeember 10. 1885. J99 azon a szegen, a melyre más pártoknak tagjai a maguk elveit felfüggesztették, {Derültség a bal- és szélső baloldalon) megvallom, csudálkoztam a t. kép­viselő ur részéről ezen czélzás felett. Hanem meg­tette (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) — ott lógnak, a nélkül, hogy a ház túloldaláról azokkal szemben, a kik állítólag ezt az elvet és, nem tudom, még más elveket is, melyeket akkor vallottak, ama szegre akasztották, a nélkül, hogy ezekkel szemben az elvtagadásnak azon vádjai emeltetnének, a melyek az ellenzék részéről a mostani ministerelnök, mint a volt balközép vezére ellen az ellenzék részéről emeltetni szoktak. Hát erre t. képviselőház, több rendbeli meg­jegyzésem van. {Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy én a magam részéről sok mindenféle vádat emeltem és kifogást tettem a ministerelnök ur politikája ellen; de hivatkozom ő reá magára, abból az okból, hogy a közjogi alapra nézve val­lott nézeteit megváltoztatta, én őt soha sem támad­tam meg. A második megjegyzésem az, hogy talán a mi egyéni situatiónk is némileg külön­böző. A t. ministerelnök ur azon elveket, melyek­nek megváltoztatásával jutott a hatalom birtokába, egy pártnak élén, mint annak országos vezére, hirdette és azoknak első előharezosaként szere­pelt és ünnepeltetett, holott én azon nézeteket, melyek a zempléni pontokban foglaltatnak — és igy azoknak azt a részét is, melyet többé nem hangoztatok — nem mint egy párt vezére, hanem mint szerény kezdő a politikai harczmezőn fogad­tam ebes járultam hozzájuk. Ez az első nagy külömbség. {Helyeslés bal­felől.) A második az, hogy ámbár — ismétlem — hogy én a t. ministerelnök urnak politikai nézet­változtatásaért, daczára annak, hogy az magára a közjogi alapra vonatkozott, soha szemrehányást nem tettem, mégis azt hiszem, van egy kis különb­ség a kettő közt {Felkiáltások baloldalon: Óriási!) van különbség a közt, ha valaki a közjogi alap­pal, melyet éveken át magáénak vallott, gyöke­resen ellentétes közjogi alapra helyezkedik és a közt, ha egy oly partialis kérdésben, mint a minő nézetem szerint a képviselők számának meg­szorítása, változik valakinek nézete. {Helyeslés balfelől.) A harmadik megjegyzésem az, t. képviselő­ház, hogy igenis, a zempléni pontokban foglal­tatik 1 — 2 oly pont — nem nagyon sok — de tán meg is mondhatom : a képviselők számának meg­szorításán kivüí a honvédség szervezetére vonat­kozó egy pont, melyet én ma már nem tartok, de én soha sem éltem a szegreakasztás formulájával; (Zajos helyeslés balfelől.) hanem a mely dologban én az általam vallott nézetnek helytelenségéről meg­győződtem, vagy a mely dologban én az elvbará taimmal való együttműködésnek azon pontra i vonatkozó nézeteimet, mint nem nagy fontosságút j feláldoztam, egész nyíltsággal és határozottan azt i mondottam, hogy én azt többé nem tartom és azt egyszermindenkorra elejtem és azzal az euphe­mismussal, hogy csak ideiglenesen szegre akasz­tom, soha sem éltem {Zajos helyeslés lalfélől) és azt hiszem, hogy a közélet és a pártalakulás egész­séges és ősziüte voltának érdekében ez a helyesebb i eljárás, {ügy van! balfelől.) Többi észrevételeimet, a melyeket Visi Imre j t. képviselő ur felszólalásával szemben talán még | tenni kívánok, belevonhatni saját állásponíom j védelmére elmondandó argumentatiónak keretébe. A t. túloldalról, azokkal szemben, a kik az J 5 éves mandátumot nem elvileg kárhoztatják, hanem a választás szabadságának és tisztaságának hathatós megóvásához mint feltételt kötik, két ellenvetés hozatik fel. Először az mondatik, hogy a választási vissza­élések, habár azok létezése nem tagadtatik, még som oly borzasztóak és nem oly eltérjedettek, hogy újabb garantiáknak és dracói intézkedések­nek szüksége fenn nem forogna Tagadtatik tehát a tény. A második érv pedig, mely ellenünk felho­zatik az, hogy nincs logicai összefüggés a kettő körött, hogy mesterkélt dolog a mandátum meg­hosszabbításának kérdését a visszaélések orvos­lásának kérdésével összeköttetésbe hozni. Mindkét ellenvetésre óhajtok válaszolni. A mi az elsőt illeti, hogy vájjon a vissza élései- csakugyan oly ijesztő mérvben elhara­póztak-e, hogy új garantiákat tesznek szüksé­gessé, erre vonatkozólag tartózkodni akarok min­den oly érveléstől, mely ugy tűnnék föl, mintha ez ügyet ma a kormány vagy a t. túloldal elleni elleni támadás fegyveréül akarnám felhasználni. És megmondom miért. Azért, meri, a t. minister­elnök ur minapi felszólalásában kilátásba he­lyezte nekünk már másodszor is e ház körében azt, hogy ha az általa sem tagadott visszaélések orvos­lására nézve, a háznak bármely oldaláról concret indítvány tétetni fog, ő azon indítvány megfonto­lásához szívesen hozzájárul. Én, t. ház, többre beesülöm azt, ha nekünk sikerülne a visszaélések kiirtására vagy legalább szűkebb határok közé szorítására bármely csekély tényleges eredményt elérni, mintha azokat bármely fényes csatározásra használnék fel ellenzéki szempontból. {Helyeslés balfelől.) És azért, ha a t. túloldal részéről azon készség nyilvánul, hogy a baj orvoslására velünk kezet fogni akarnak, kész vagyok a kérdés minden más oldalát elejteni és a felajánlott készséget el­fogadni: {Tetszés és helyeslés balfelől.) Fog is a mi részünkről a t. ministerelnök ur felhívásának megfelelőleg e részben indítvány tétetni és miután nem kétkedem, hogy a t. minister­elnök ur ismételt nyilatkozatát komolyan kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom