Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-148

200 143. országos ülés deczémfcer 10. 188l». vennünk, nem kétkedünk abban sem, hogy igéretét bevältandja és a baj orvoslására közreműködését valóban fel fogja ajánlani. De egészen semlegesen, minden vonatkozás nélkül pártokra éa kormányra tekintve a kérdést, állítom, hogy a visszaélések csakugyan oly mérveket öltöttek, hogy újabb törvényhozási garantiák megalkotását szükségessé teszik; és ezt igazolandó, csak egy dologra vagyok bátor önöket figyelmeztetni. (Bálijuk!) Az a bizonyos társadalmi argumentum, melyből Darányi Ignácz képviselő ur oly nagy tőkét csinált a javaslat mellett, mi egyebet bizonyít, mint annak tudatát, hogy a választási visszaélések csakugyan nyomasztó és ijesztő mérvben elszaporodtak, (ügy van! TJgyvan! balfelöl) mert annak emlegetése, hogy a középosztályt meg kell menteni a pusztulástól, melybe a választási visszaélések belesodorják, mi egyebet tartalmaz, mint beismerését annak, hogy annyira tarthatatlan állapotok fejlődtek ki a választási visszaélések terén, hogy azok ma már az ország intelligens középosztályát vagyoni erejében fenyegetik és megtámadják. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon) Ha tehát ez argumentumnak súlya van, az magában tartalmazza elég világos elismerését annak, hogy a visszaélések legalább is komoly bajt képeznek, melynek orvos lásával foglalkozni czélszerü, indokolt, szükséges. (ügy van! ügy van! balfélől.) És itt közbevetőleg ismét Visi Imre t. képviselő úrhoz kell visszatérnem. A képviselő ur nagyra van ezen argumentummal és velünk szemben felhozza azt annak bebizonyítására, hogy a t. túloldal tulajdonképen a középosztály és különösen a birtokos osztály javát nagyobb mérvben hordja szivén, mint mi. A t. képviselő ur fejtegetését azzal vezeti be, hogy ő ugyan nem helyesli egy osztály érdekeinek folytonos emlegetését, egy osztály érdekeinek külön legyezgetését, ő, úgymond, mindig arra tőre kedett, hogy a mennyire lehetséges minden intézkedés a nemzet egyetemének, egészének érdekeit karolja fel. De ime itt van egy alkalom, midőn egy törvényjavaslat hozatik be a házba, mely az általunk annyira dédelgetett és ünnepelt középbirtokos osztálynak a javára szolgál és mi azt el nem fogadjuk. Csodálkozom, hogy a t. képviselő ur észre nem vette, hogy ezen érveléssel mily ellenmondásba bonyolódott önönmagával. Hát mi épen azért nem hajlunk meg ezen argumentatio előtt t. képviselő ur, mert bennünk valóban él az, a mit a t. képviselő alapérv gyanánt felállított: hogy tudniillik egy egyes osztálynak érdekeit nem akarjuk az egésznek rovására dédelgetni. Azért nem fogadjuk el, mert midőn mi látjuk, hogy a mandátumnak meghosszabbítása a választások szabadságának és tisztaságának megőrzésére alkotandó garantiák nélkül hozatik javaslatba és midőn azt hiszszük, hogy ez az intézkekedés ekkép létesítve az általános közszabadságot fenyegetheti, akkor mi a közszabadságnak fentartását, a nemzet egészének ezt a lényeges és szent érdekét, nem birjuk alárendelni még azon osztály érdekeinek sem, a melyet különben igenis nagyra becsülünk. (Élénk helyeslés. Igaz! ügy van ! balfélől) És a t. képviselő ur önmagával jő ellenmondásba, mikor ezen társadalmi osztály vagyoni érdekeit akarja a közszabadság általános érdekeinek rovására is dédelgetni. Mi t. ház, valamint a haza minden osztályának, ugy ezen középbirtokos osztálynak is mindig azt fogjuk mondani, hogy dicső múltjához képest jövőbeni szereplése sem lehet más, mint az, hogy identifícálja magát az igazi szabadság és haladás eszméivel. (Élénk helyeslés balfélől.) Mert mi nem akarjuk azt, hogy ezen szabadság és haladás ideális törekvése — mint a t. képviselő ur magát kifejezte — akár a szép múltnak dajkameséi közé, akár egy elérhetlen képzelődés tündér álmai közé soroztassanak. Mi azt akarjuk, hogy azok megvalósuljanak, (Élénk helyeslés balfélől. ügy van!) Azért nem tudunk mi e

gy úgynevezett társadalmi érv előtt meghajolni, midőn nem látjuk a garantiát, mely az érintett társadalmi osztály érdekeit, melyeket magunk is nagyoknak ismerünk, a közszabadság általános követelményeivel összhangzásba hozza. (Élénk helyeslés balfélől.) De t. ház, hogy a választási visszaélések orvoslást igénylő általánosan elterjedt bajt képeznek, én azt annyival inkább tekinthetem elfogadott thésisnek, mert t. uraim a túloldalon, önök közül egy sincs, a ki e felett kételkedik, önök közül egy sincs, a ki ha teljes nyíltsággal és őszinteséggel akar szólni, he ne vallaná, ne érezné azt, hogy ez igy vim. Hát az az áramlat, mely a közvéleményben az országgyűlési időtartamnak meghosszabbítása mellett tagadhatatlanul létezik, minek a kifolyása ? Azoknak az érveknek a kifolyása talán, melyek a ministeri indokolásban foglaltatnak, hogy ugyanis, a megifjodott és megerősbödött főrendiház mellé egy hasonlóan megerősödött képviselőházat kell állítani ? Mikor az is kétséges — nagyon enyhén szólok — hogy az úgynevezett reformmal megalkotott új főrendiház, ha megifjodott is némi tekintetben, de tekintélyében megerősödött-e ? és midőn kétséges az is, hogy vájjon a mandátum-meghosszabbítás, melyet igenis egyéb indokokkal támogatni lehet, magának a népképviseleti kamara tekintélyének megerősítésére szolgálhat-e ? Hát erre az érvre a közvéleménynek ez az áramlata, mely kedvez az öt évi mandátumnak nem alapítható, nem vezethető vissza. De nem vezethető vissza arra a különben sok tekintetben helyes érvre sem, mely a képviselőház tevékenységének jobb beosztását és nagyobb sikerét várja a hosszabb tartamtól. Mert ez oly indok, a mely-