Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-147

jgoj 14?. orizágoi tűét dicíewber 9. 1S85. itt több alkalommal hangoztatjuk. Nincsen neki abban gyakorlata — mond —- legyen az etetés, itatás, avagy vesztegetés. Szegény ártatlan naivság! A mit milliók látnak, azt ő ntm látja, mert nem akarja látni s ép ebben van bííne, mert a belügyministernek mindent látni kell. Látni főleg azt, a mi nyíltan történik. Hisz abból már nem csinálnak többé titkot. Áz én választásomnál, a mely a berettyó-ujfalusi réten hajtatott végbe, a velünk szembe levő kormánypártitáborban 6 nagy hordó bor volt a mezőre mint valami ágyú felállítva s folyt a bor Henczidától Bonczidáig; mig az én szegény választóimat bár a Berettyó partjára voltak consignálva, katonai cordonnal zárták el a hutáktól és a folyótól, ugy hogy a nap égető hevének kitett szegény nép, sőt a nők sem kaphattak egy csepp vizet sem. Örök dicsősége e népnek, hogy szomjan, étlen kitartott s még sem engedte magát eltántoríttatni. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy tegyünk propositiót a választási visszaélések meggátlására, ő tanulmányozni fogja s ahhoz a mi gyakorlati és nem egyoldalú, kész hozzájárulni, csak hogy olyat proponáljunk, a mi a választási szabadságot ne korlátozza. Mi proponáljunk, a kiknek minden propositióit, legyenek azok egyszerű módosítások, mereven szokta visszautasítani s még az egyszerű stiláris módosításoknak sem igen szokott helyet adni. Mi proponáljunk akkor, a midőn előre tudjuk, hogy egész vehementiával száll mindenkor azok ellen síkra. Valóban furcsa kívánság egy oly kormány elnök szájában, a ki az initiativát minden körülmények közt egyedárúságává teszi. De még furcsább, hogy a ministerelnök ur egyszerre beáll a választási szabadság bajnokának s azt félteni látszik, a mi egyoldalú propositiónktól. Azonban ezt a választási szabadságot ugy értelmezi, hogy minden szabad a kormánypártnak, nekünk sok helyen még a törvényesen bejelentett gyűléseinket is betiltják, sőt magán háznál tartott értekezleteinket is csendőrökkel veretik szét. A ministerelnök ur az elvtagadás vádjával szemben most is hangoztatta, hogy az, a ki változott viszonyok között nem tudja nézetét és meggyőződését, melyeknek kivihetlenségéről meggyőződött, megváltoztatni, az nem jó hazafi. Csakhogy nem a viszonyok, hanem ő változott meg. Akkor a midőn őtet kormányra hivták, ő uralta a helyzetet és a viszonyokat s hacsak egy kissé türtőztettni tudja uralomvágyát, elveinek győzelmével foglalhatta volna el ama helyet. Vétke épen az, hogy idő előtt beadta derekát s mikor ő lehetett volna győztes, legyőzetni engedte magát. A ministerelnök ur soha s igy most sem mulasztá el az alkalmat, hangoztatni a jog és elvfeladás apotheosisát s ezt teszi mindig pártja élénk helyeslése közt. Én ebben t. ház, az erkölcsi szinvonal hanyatlását látom s oly tanok térfoglalását, a melyek az elfogadott erkölcstanokkal homlokegyenest ellenkeznek. Nem abban van a veszély, hogy ily hamis tanok hirdettetnek és itt helyeseltetnek, hanem abban, hogy azok innen kihatnak az ország minden zugába s teremtik az apostaták százezreit, kik szintén dics-hymnust zengnek a köpenyforgatás rút mesterségéhez, a mely ma nagyon keresett, divatos s a mi főnyereményes üzletté kezd átalakulni. A kereslet nagy lévén, a kínálat is arányban áll azzal s a jellemek oly átalakulását láthatjuk, a minő még történelmünk leggyászosabb korszakában sem fordult elő soha. Feldicsekedte a ministerelnök ur, hogy könnyű nekünk beszélni, kiknek szava elhangzik ; de az ő helyzetében szavának befolyása van a haza sorsára. Fájdalom, hogy igy van, ha nem is kifelé, de befelé. Ép az a szerencsétlenség, hogy ezen végzetszerű befolyását és szavának súlyát soha sem a haza érdekében, hanem mindig az ellen hasznosítja. Ennek köszönhetjük a katonai omnipotentiát, a magyar bank és külön vámterület s azok hasznainak feladását, adóink és államadósságaink szaporodását s az ezek nyomán létrejött közgazdasági válságot, a mely földmívelő osztályunkat fenyegeti végromlással, ennek fogjuk köszönni e törvényt is. De én és barátaim nem fogadjuk, nem fogadhatjuk el e javaslatot, mert nem akarunk e népjogellenes merénylet részesei lenni, a néppel szemben, mely bizalmának drága kincsével felruházva küldött ide, hálátlanok, jogainak elárulói nem akarunk lenni. Mi egész erőnkből, meggyőződésünk teljes odaadásával küzdünk ellene, mi hallatjuk vétónkat a népfönség nevében. Fájdalom, előre tudhatjuk, hogy küzdelmünk eredménytelen lesz, hogy az a többség, mely nem itt az érvek alapján szabja meg eljárását, hanem a clubban elvégzettek szerinti elhatározással jön ide, meg fogja szavazni e törvényjavaslatot is, a mely alkotmányunk egyik legsarkalatosabb alapjogát van hivatva elkobozni. Meg lesz az öt éves cyclus a kormányelnök ur kívánsága szerint; de ne higyje, hogy ez által biztosította erőszakos uralmát, mert ez csak olyan morphinszerű utolsó remedium, melylyel a halálra váltnak életét még pár napig meghoszszabbítják, de meg nem menthetik, mert miként mindennek a mi erőszakon alapszik, ugy ezen gyászos uralomnak is, össze kell omlani az örök igazság változatlan törvényeinek alapján. Jubiláltathat dressirozott hivatalnokai által