Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-147
147. országos fl'Iéi deezembsr 9. 18SS 181 az előadó nr beszédében is nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ez egy alkotmányi alaptörvény, a minőnek én azt szintén tartom. T. ház! Már magában az, hogy egy ily fontos alaptörvényt a kisebb jelentőségű ügyek és csakis közigazgatási apróbb törvények tárgyalására hivatott közigazgatási bizottsághoz utasította a kormány s az osztályok mellőzésével ily rögtönözve, komoly meggondolási időt sem engedve, hozza azt a t. ház elé, tanúsítja, hogy kormányunk mily könnyu'szerííleg bánik el alkotmányunk alaptörvényeivel, hisz a világ minden más alkotmányos országában ily roppant horderejű törvény előkészítésére egy a töi-vényhozás mindkét házából és annak legkitűnőbb államf férfiaiból, jogtudoraiból, törvényalkotóiból összehozott államtanácsot vagy államtanácsszerű bizottságot alkottak volna össze s hosszas, beható, hetekig, hónapokig tartó tárgyalás alapján érlelték volna meg, nem pedig ily igazán Htibele Balázs módjára terjesztették volna a ház tárgyalása elé. Ugyanazt mondja a bizottság indokolása, hogy gondos mérlegelése tárgyává tette a bizottság ez alaptörvény módosítását. Már megengedjen a t. előadó ur és a t. bizottság, ha én gondos mérlegezésre igen kevésnek tartom azt a másfél ülést, a mely alatt azt gőzerővel ledarálta. Azt mondja továbbá az indokolás, hogy az országgyűlés tartamának meghosszabbítása által a népakarat nyilvánulása nyer erősbülést és hogy a főrendiház újabb szervezetével szemben a politikai egyensúly biztosítása iránti követelményeknek felel meg. Én többször elolvastam ezen körmönfont, czikornyás tételt, hogy megérthessem, mert hát a magyar nyelv szelleme az ilyen alkotású czifra, bonyodalmas construetiót nem tűri meg; de megengedjen a t. előadó ur, ha én okoskodását megfordítom s abból épen állítása ellenkezőjét vonom le; mert elvitázhatlan alapigazságként fogja minden józan észszel felruházott ember tekinteni azt, hogy a népakarat nyilvánulása erősbülést nem nyer, hanem inkább nagyon is gyengittetik az által, ha e nyilvánulhatás határidejét odább toljuk. Egészen más volt az utasításadás korszakában, mert akkor a képviselő a nép akaratának csak tolmácsa volt s ha utasítását áthágta, vagyis programmját megszegte, meg volt az orvoslás a visszahívásban. Ámde most, a midőn az önök erkölcstana megengedi, sőt államférfiúi bölcsességnek hirdeti az elv- és programmszegést, most, a midőn, fájdalom, szomorú eseteit láttuk annak, hogy képviselők a választók előtt tett, sőt ünnepélyes esküvel pecsételt fogadalom és hitvallás megszegését politikai eszélyességnek és megengedhető dolognak tartja, most, a midőn láttuk, hogy — hála istennek nem sokan — innen a szomszéd ellenzéki padokról oly könnyedén léptek át oda, mintha egyik páholyból a másikba tennének látogatást: ily erkölcsi fogalmak mellett t. ház, megvallom, hogy a nép akaratnyilvánulására én a három évet is igen hosszú időnek tartom s ezen már-már ragályos jelleget felölteni kezdő erkölcsi métely ellen inkább rövidíteni és két évre reducámi óhajtanám az országgyűlés tartamát, hogy igy a népakarat megbüntethesse azokat, kik hitszegőkké lettek s a kik itt a nép terheit folyton súlyosbítják, kik az államadósságokat folyton nevelik s kik a nemzet törzsvagyonát, annyi viszontagság közt megtartott államjavainkat elharácsolják. Az országgyűlési tartam meghosszabbítása által a megerősödöttnek vélt főrendiházzal szemben hiszik erősíteni a képviselőházat-, legalább én a fennidézett tétel azon kitételét, hogy „a főrendiház újabb szervezetével szemben a politikai egyensúly biztosítása iránti követelményeknek felel meg a meghosszabbítás" igy magyarázom. Hát én a főrendiházat ez új szervezetében nem megerősödöttnek, hanem a hatalommal özemben gyengítettnek tartom, mert kimaradt sok független és bejött sok nem független elem, kimaradt sok kipróbált régi harezoa s bejött sok idomítható, sőt már előre idomított ujoncz. A főrendiház úgynevezett reformja volt az első retrográd lépés, melynek logicai következménye volt e második. Csakhogy ott a főrendiházban egye«ek lettek megfosztva alkotmányos jogélvezettiktől, itt az egész nemzet joga contumatiroztatik. Az az előzmény volt, ez a következmény. Az tapogatódzás és kísérlet volt, ez bevégzett tény. Az compromissum volt, a mibe az illetők beleegyeztek; ez oly jogainputatio, a mibe a nemzet soha bele nem egyezett és a miben soha megnyugodni nem fog. Az illem és a politikai ildom azt követelte volna, hogy az összes kormánypárti jelöltek vették volna fel programmjukba az 5 éves cyclust hogy lett volna alkalma a nemzetnek ez iránt nyilatkozni ; de ily meglepetéssel rögtönözve a nép tudta nélkül a nép ez egyedüli jogát, önvédelmének ez egyedüli fegyverét kifacsarni kezéből, én nem tartom sem ildomos, sem jogos eljárásnak. Előttem mindig gyanúsnak tetszik, a midőn a mi kormányunk valamit sietve akar letárgyaltatni, mert még minden reactionarius javaslatát igy sietve vitte keresztül. Most a napirend nem ezen, hanem a költségvetés tágyalásán lett volna, mert valóban botrányos, hogy mindig költségvetés nélkül kezdjük meg az évet, máskor legalább azujévetáltalánosságban megszavazott költség vetéssel kezdettük meg, most jóformán a költségvetést még csak meg se izelíthetjük, a kormány ez újabb államcsinyjemiatt. Ministerelnök ur tagadni látszik a választási visszaélések oly mérvű lételét, mint azt mi
