Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-147
13 147. országos ülés fleezember 9. 1886. ott sem, mert a közpénzek elkezdőiből mégis csak horgon akad egy-egy s ez visszarettentőleg hat, mig nálunk a jó kortes hivatalnok előre tudja, hogy az igazság büntető keze nem rá, hanem legtöbb esetben mellette szokott leütni, mert hát főispán és fegyelmi bizottság tagjai mind az ő kortes pajtásai közül valók s régi magyar példabeszéd, hogy varjú varjúnak szemét ki nem vájja. Mit ér nekünk és az országnak, hogy a kormány tagjai tiszta kezú'ek, ha piszkos kezíí korteseknek oly sok helyt van szabad vásár engedve, ha oly sok helyt látjuk az erkölcsök Sodomáját és Gomoráját feltűnni. Mit ér nekünk a választási szabadságot biztosítani hivjitott szigorú törvény, ha az irott malaszt marad, ha minden választások alkalmával a kormánypárt milliókat fordít lélekvásárlásokra, százezreket itatásra, borra, pálinkára, hogy igy a nemzet öntudatát a részegség mámorába sülyeszszék s akkor, a midőn minden más országban, az elterjedő iszákosság ellen óvintézkedéseket tesznek, mértékletességi s más egyleteket alakítanak, a mi hivatalnokaink hivatalosan rendezik országszerte a részegeskedés orgiáit, melyeknél szolgabirák, jegyzők, sőt itt-ott még maguk a főispánok is a kiszolgáló kellner szerepére sülyednek alá. Mind ez kézalatt titokban történik; de azért mindenki tudja, hogy innen a központból a párt végrehajtó bizottságától roppant összegek küldetnek a választások czéljaira, a lélekvásárlásra, itatásra, mindenki tudja, hogy ez s e kerületnek 20 — 30—40 ezer forint az ára, mindenki tudja, hogy oly szegény jelöltek, kik sajátjukból kerületükbe még leutazni sem tudnak, választások alkalmával szórják a pénzt, vagy ha rájuk bizni nem merik, szórja az alispán, főispán, pártelnök. Odáig jutottunk t. ház, hogy az egyes kerületeknek már ép ugy meg van határozott ára, mint itt a zsibvásáron'a selejtes 27 kros czikknek. Előre alku tárgyát képezik egyes megyék s kikötik a vezéregyéniségek, hogy ez s ez megyéből lesz 4—5 kormánypárti, ha a központ ennyi meg ennyi pénzt aplacidál. Ezt vidéken mindenki tudja, hisz a vásár nyilvános, a pénz jön innen a központból postán, magán úton, néha ha sürgős, kiutaltatik vagy előlegeztetik az adóhivatalból. Tudja mindenki, hogy ez s ez a szolgabíró, jegyző stb. ennyit meg ennyit kapott, kiadott abból lélekvásárlásra, itatásra enynyi, megmarasztott magának ennyit s abból vett kocsit, ökröt,*szántóföldet stbit. Mindezt'; tudjuk, mert hát már a cynismus odáig ment, hogy az illetők titkot sem csinálnak belőle, hanem hogy a központi végrehajtó bizottság azt a tömérdek szétküldözött pénzt hol kapja, honnan veszi? Az talány marad mindenki előtt. Csak egy bizonyos, hogy sem a jókedvű adakozó, sem a jelölt urak nem adják, mert azok is onnan várnak, sem az égből nem pottyan alá, mert hát a csodák ideje már lejárt, sőt régen is csak manna, de pénz nem hullott az égből, manapság már nem is hullhatna, mert papir lévén a pénz, a szél elkapná. Ha tehát az égből nem pottyan, valahonnan mégis csak pottyannia kell. Jó lenne, ha valamely gazdag ember, vagy intézet talán a tudomány-aca demia jutalmat tűzne ki e talány megfejtésére. Én nem tudom elképzelni a forrást, hanem azt látom, hogy a kormánypárti többséget az ország 80 milliós bankadósságban való részesedés, az önálló bank és a külön vámterület nagy jövedelmeinek feladásával, adóinak folytonos emelkedésével, államadósságainak folytonos szaporodásával, tehát a száz milliók roppant sokaságával fizeti meg. A kormánypárti választások manapság már nem bizalom, hanem pénzügyi calenlus kifolyásai levén s eredménye a választási pénzalap mennyiségétől függvén, én készségesen elhiszem, hogy igen nagy gondot okoz az ily alap előteremtése s hogy végtelenül meg fogná könnyíteni a helyzetet, ha ily alapról nem minden három, hanem csak minden ötödik évben kellene gondoskodni s ily értelemben elhiszem, hogy az izgatottság korlátozására vezetend ezen új törvény. A kormány és hivei szeretnek Anglia példájára hivatkozni s az ottani 7 éves cyclusra hímet varrni. Hát én sok mindenben elfogadom Angliát követem!ő például, de a választások terén nem. Azután tudjuk, hogy Angliában is a 7 éves cyclust egy névleg ugyan szabadelvű, de ép oly átkos emlékű kormány honosította, mint a minő a mi jelenlegi kormányunk. Különben eltudok képzelni oly viszonyokat, hogy talán én is meg tudnék kellő előfeltételek mellett az 5 éves cyclussal barátkozni. Például tessék az általános és titkos szavazatot behozni, tessék az igazolást a királyi Curiának átadni, tessék a választási törvényeknek vesztegetést és hatalmaskodást sújtó rendszabályait szigorúan alkalmazni, a választási elnökök önkény • kedését eltiltani s akkor talán én is elfogadhatónak tartanám az 5 éves választást, bár megvallom, hogy még ily esetben, ily feltételek között se tartanám haladásnak, hanem inkább visszalépésnek, mert a gyakori választás mindig a népszabadság és a democratia javára, a ritkább választás mindig a hatalom előnyére szolgál, a gyakori választás mindig az alkotmányosság garantiáját, a ritkább választás mindig annak gyengítését jelenti. Azt hallottam hangoztatni, hogy a kormánynak az 5 éves cyclusnál sokkal kevesebb befolyása lesz, mint a 3 évesnél. Igen, ha legális befolyásról lenne szó; ámde ez nálunk ez idő szerint túlhaladott álláspont, nálunk csak a pénz befolyása jöhet tekintetbe s bizonynyal könnyebb minden 5-ik évben kiadni például 2 milliót, mint minden 3-ik évben. A közigazgatási bizottság indokolásában és