Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-147

172 *47. országos ülés deezemlí»er 9. 1885. vekszik a nép felség gyakorlása, azon túl pedig fogy. Kérdem, miért épen 5 év itt a demareationalis vonal. Számbeli állítások számtani bizonyításra szorulnak, nemcsak számtani, de logicai bizonyítással sem támogatja, sem az indokolás, sem a javaslatpártoló beszéde e légből kapott állítást. Ily viszonyok közt nem is önökhöz, t. többség fordulok kérésemmel, melyet alkotmány iránti hííség és szeretet sugall, de a t. ellenzéki pártokhoz; számtani bizonyítást csak gróf Andrássy Manó kisérlett meg, de ily számtani bizonyítások oly szabatosságot igényelnek, melyet a t. képviselő ur beszédje szerintem nélkülözött, ezt kivéve. Most, midőn az 1848-iki törvény egyik alap kövét bolygatják, most itt a perez, komolyan szembeszállni azon kérdéssel, mi lesz alkotmányunkból? Önöknek t. függetlenségi és 48-as párt, szomorúan kell tapasztalniok, hogy mindig messzebb és messzebb távozunk azon eszményképtől, melynek elérési reménye önöket elválasztja a többi ellenzéktől. Nem elvfeláldozást kérek önöktől, de azt, hogy ép elveikből kiindulva, szövetkezzenek a jövő választásoknál, ha csak ideiglenesen is, azokkal, kik a 48-iki intézményekből még létezőt meg akarják védeni, azok ellen, kik még ezt is el akarják kobzani. És még egyet kérek. .A függetlenségi eszme kétségen kivül még ma is nagy varázszsal bir, de távolról sem elég erős, mint látjuk, megküzdeni azon óriási közönynyel, azon majdnem bűnös apathiával, melylyela választók nagyobb része a haza ügyei iránt viseltetik. Újabb, inkább a nép mindennapi életébe be vágó eszméktől remélhető csak az érdekeltség szükséges fokozása. És ez újabb eszmék léteznek és bár kevesen vagyunk mi antisemiták, annál hangosabban hirdetjük azokat. Egy perczig sem kétkedem, hogy ez eszmék, melyek mint európaszerte, nálunk is napról napra terjednek, elég erősek arra, hogy a kormány minden pressióját és vesztegetését velük szemközt meghiúsítsák. Magam tapasztaltam azok varázserejét, mint ismeretlen jelölt léptem ez eszmék zászlaját len getve egy egészen idegen választó-kerületbe és egy önzetlen és lelkesedett óriási többség adta meg nekem a jogot, ez eszméket a törvényhozás e házában hirdetni. (Éljenzés a baloldalon) Arról nem tehetek, hogy ez Önzetlen, nem pálinkázott, nem szolgabíró által, mint kutyák, oda kergetett választókat azután csőcseléknek nevezik, mint ezt az előttem szólott Kuncz képviselő ur mondta. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy mondta ! Kuncz Adolf szólásra jelentkezik. Felkiáltások a szélső baloldalon: Türelem papi erény!) Ha önök t. ellenzékiek, kik jeles szónoki tehetséggel, szakavatottsággal és fényes parlamenti múlttal dicsekedhetnek, ha önök felkarolnák és érvényesítenék ez eszméket, de csakis akkor győzedelmesen megvívhatnának a kormány és főispáni hadak corrampáló hatalmával. Öt éves mandátum, főispáni nyugdíj és mindenhatóság, mit sem változtathatna a népszerűség diadalán. Szomorú időket élünk, de ha e törvényjavaslatok törvénynyé válnak és a káros hatalommal szemben egy szétforgácsolt, minden magasabb elvi kapcsot nélkülöző, egymás iránt agyarkodó ellenzék fog állni, még szomorúbb napok fognak virradni szegény hazánkra és alkotmányunkra. A gondviselés, mondja egy közmondás, még az emberek által legnagyobb csapásoknak vélt eseményeket is annak javára tudja fordítani. Valósítsák, t. ellenzékiek, ezen közmondást az által, hogy jelen, a kormány petrifikáló vágyából eredt és könnyen annak petrifikálására is vezető e javaslatokkal szemben egyesülve, nemzetfentartó eszménket felkarolva, egy szebb, egy jobb, egy alkotmányhűbb jövőt hozzanak e hazára. E reményem kifejezése mellett, feltétlenül visszautasítom a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) KunCZ Adolf: Bocsánatot kérek, hogy már is első igénytelen felszólalásom után kénytelen vagyok a t. ház becses türelmét személyes kérdésben igénybe venni. (Ealljuk ! a jobboldalon) Első sorban is személyes kérdésben felszólalásra kényszerít Andreánszky t. képviselő ur azért, mert talán szavaim találók voltak. B. Andreánszky Gábor: Hohó! (Derültség a jobboldalon.) KunCZ Adolf: Másodszor meg kell jegyeznem azt, hogy ha a t. képviselő ur annyira félre magyarázza az itt néhány perez előtt hallottakat, hogy egészen más magyarázatot ad annak, a mit én mondtam, ugyan mit beszélhet annak a szegény népnek odakint. (Derültség a jobbóldalon. Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur ugyanis azt állította, hogy én a választókat vagy azoknak egy részét csőcseléknek neveztem. Az én felszólalásom épen a választójognak megerősítésére irányult. Én azt mondtam, hogy felhasználnak olyan elemeket, a kiknek a törvény választói jogot nem adott, a népnek azon rétegét, a csőcseléket, (Zajos felkiáltások a szélső bahldalon: Felebarát, nem csőcselék! Nyugtalanság a jobboldalon) a kik a választásoknál egyáltalában nem szerepelhetnek legalsóbb szellemi képzettségük folytán. Én tehát épen a választói jognak megvédésére tettem reflexióimat. (Zaj a baloldalon.) A mi pedig a papi állásról és a papi méltóságról mondottakat illeti: azokat egyszerűen visszautasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) B. Andreánszky Gábor: T. ház! (Halljuk ! a baloldalon.) Sokat felelhetnék személyes