Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-147
147. orsz&gos ülés deezember 9. 1885. J73 kérdésben az itt elmondottakra, de csak egyet akarok kérdeni: hogy papi ruhájával, katholikus pap létével hogyan egyeztetheti össze a t. képviselő ur azt, hogy azokat, kiknek nincs választójoga, csőcseléknek nevezze? (Helyeslés a baloldalon, nagy zaj, mozgás a jobboldalon.) Hiszen Krisztus urunknak, a szegény ács mostoha fiának, sem lett volna választójoga! Az is csőcselék volt? [Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Nyugtalanság a jobboldalon.) RáCZ Géza: T. ház! Nagyon sokan vannak, kik a kormánypárt részéről e javaslat védelmére felszólaltak, de egyáltalában nem szándékom a t. kormánypárti szónokok beszédeinek minden egyes tételére reflectálni. Nem pedig azért, mert longus post me idem petentium ordo. Lesznek még itt az ellenzék részéről elegen, kik majd amaz érvekre, melyeket felhoztak, meg fognak felelni. Azonban nem állhatom meg, hogy egypár oly állításra, melyek itt e házban elhangzottak, már pártállásomnál fogva is ne reflektáljak. Az igyik az, a mit a ministerelnök ur is felhozott : vigyázzanak az ellenzéken, nehogy ugyanazon táborból egy dologról több véleményt mondjanak. Nekünk épületes látványt nyújt, hogy a tegnapelőtti és mai vita folyamán a kormánypárton is oly különböző felfogással ítélik meg e javaslatot, hogy az már bámulni való. Hogy mindenek előtt Kuncz képviselő ur beszédére reflectáljak, érdekes látni, hogy a kormánypárt részéről most, mióta azt a díszjubileumot ülték, kezdenek kilépni tartózkodó magatartásukból és támadást intéznek az ellenzéki hadsorok ellen. És megtámad minket épen a nevezett képviselő ur és csőcseléknek nevezi a választókat, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem a választókat!) hát nevezi a polgárokat, (Zajos ellentmondás a jobboldalon) utóvégre is nevezi a magyar nemzet fiait. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hanem érdekes, hogy honnan támad a t. képviselő urnak ezen idegessége a választások ellen? Mert megmondta itt nyíltan, hogy ő ellenzi a javaslatot, mert a parinmentarismus neki csak eszköz, ő azt szeretné, ha nem öt évre, hanem élethossziglan történnének a választások. A választásról oly szavakat használt, melyek eléggé mutatják azt, hogy miért kívánja ő e ritka választásokat. Megmondhatja Darányi képviselő ur, a ki azt monda, megláttuk, hogy a választások már is olcsóbbakká lettek. Én, mint független antisemita ezt elhinném, de ugy látom, hogy a kik ezt tagadják, azok a kormánypárton vannak és a t, előttem szólott képviselő ur is csodálatra méltónak találta ezen állítást; mert a mint a tudósításokból is kitűnt, Vasmegye egy kerületében sem volt olyan vesztegetés, mint épen a t. képviselő úréban. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Félkiáltások ugyanott: Két hónapig tartott!) Vesztegetések történtek, nem annyira vesztegetések ugyan, mert oly formában ment végbe a dolog, hogy ugy leitatták a választókat, hogy nem mentek józan állapotban szavazni. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha a képviselő ur azt jegyezte meg az előttem szólott képviselőtársam beszédjére kérdően, miképen bolondulhatott meg a nép, hogy ide választotta, erre van egy kis megjegyzésein. (Halljuk!) Nagyon jól emlékszem arra a programmbeszédre, melyet a képviselő ur tartott, nagyon meglepett mindnyájunkat az, hogy a kormánypártról valaki hangot adni mert antisemitai érzelmeinek. (Ugy van ! Igaz! a szélső baloldalon.) Nincs kezemben a programmbeszéde, hogy fejére olvassam belőle, de azt jól tudom, hogy mivel Pázmándy Dénes volt az ellenfele, ki zsidóbarát hírében állott, a képviselő ur antisemitának tekintetett és hogy programmbeszédeben tett Ígéreteinek megfelelt-e ? ezt nem nekem kötelességem constatálni. Általában voltak olyan beszédek, melyeket nem igen köszönt meg a kormány és érdemes egy körülményt figyelembe venni. A javaslat indokolása is felemlíti, hogy a mandátumnak 5 évre való meghosszabbítása azért szükséges, hogy a főrendiház tekintélyben megiíjodott. A jó tulajdonságokban való előhaladást ugyan nem megifjodásnak, hanem öregbedésnek szokás helyesen nevezni, de hát a megifjodás szót annyira megszokták, hogy mindenki felemlítette. No t. ház, én nem látom, hogy az a két vén zsidó, a kit oda kineveztek, megifjította volna a főrendiház tekintélyét. (Élénk hosszas derültség.) Különben az alkotmányosságra vonatkozó felfogásukra nézve még csak egyet jegyzek meg. (Halljuk!) A ministerelnök ur és az előadó ur is bevallották, hogy ugy állíttatott fel a kérdés, a mint megérdemli tudniillik hogy fontos alkotmányi kérdéses ezzel szemben a kormánypárt egyik lapja —- nem nevezem meg — a bizottságban azt mondta, hogy ez csak formalitási kérdés. Azt hiszem, ez is eléggé illustrálj alkotmányos felfogást, hogy mi czélból kívánják a meghosszabbítást. Rátérve magára a törvényjavaslatra, megjegyezhetjük, hogy ez nem új. Ha genesisét keressük, vissza kell mennünk 1 3 évvel korábbra s megtaláljuk azt az 1 872-ben beterjesztett választási törvényjavaslat mögött; és e visszatekintés a mily tanulságos, oly jellemző is a mai helyzettel szemben. Akkor az ellenzék, élén Tisza Kálmán jelenlegi ministerelnök úrral, késznek nyilatkozott a választási törvény módosításához járulni; ennek föltételéül azonban követelte, hogy egyszersmind a vesztegetések meggátlása czéljából is törvény alkottassák és az akkori kormánynak e jogos kívánság ellenében kifejtett makacs ellenállása kényszeríté az ellenzéket arra, hogy a választási törvényjavaslat keresztülvitelét
