Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-147
> 147. országos ülés deczember 9. 1885. 169 tikai értéketlenség hovatovább terjed. Innen magyarázható csak meg, hogy e módosítás, mely annak idejében oly hullámokat vert fel, ma a viz egyetlen parányának nyugalmát sem zavarja. Az az indok tehát, a melylyel a t. előadó ur constatálja a terjedő politikai érdekeletlenségefc, inkább szól a 3, mint az 5 éves mandátum mellett, {ügy van! balfelöl.) Concedalom azon további indokát is a t. előadó urnak, hogy az 5 éves időszak által a törvényhozó testület ugy a kormánynyal, mint a felsőházzal szemben erősödik; de ő is viszont megengedi nekem, hogy az 5 éves időszak által erősödni fog a képviselőház, az azon forrásból eredő közvéleménynyel és impressussal szemben is, a mely forrásból a képviselőház létjogosultságát és erejét meríti. Mi lesz most már ennek következménye, azt hiszem, más nem lehet, mint az, hogy a képviselőház erejét nem annyira a közvéleményben birván, a felsőházzal és a kormánynyal szemben gyengévé válik és így a magyar példabeszéd szerint, a mit a réven nyerünk, azt elvesztjük — vagy még többet — a vámon. Ennélfogva a törvényjavaslatot nem fogadhatom el a tárgyalás alapjául. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Kuntz Adolf: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Benyujtatott végre a képviselői mandátum meghosszabbítását czélzó törvényjavaslat; azon törvényjavaslat, a melyet az ország komolyan és higgadtan gondolkozó elemeinek nagy része már régen óhajtva várt. E törvényjavaslat indokolásában két fő mozzanatot látunk kiemelkedni. Egyik az, hogy a meghosszabbított országgyűlés munkaidejének kitágítása által az akarat szabadabban érvényesülhessen és hogy nem aggódva a messze eső jövő választások esélyei felett, tisztán az érzelmek harcza töltse be a házat és alkossa meg azon törvényeket, melyek a nemzet jólétét folyton előbbre vinni hivatvák. A másik mozzanat az, hogy a választási izgalmak a nemzeti organismus munkájának megbénításában és népünk jelleménekés erkölcséinek igen sok esetben történő megrontásában minél távolabb időszakokban hathassanak csupán (Halljuk!) A törvényjavaslatnak mindkét indokát teljes mértékben osztom; de engedje meg a t. ház, hogy az utóbbival megfigyeléseim és tapasztalataim alapján, körülményesebben foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Az alkotmányos kormányforma, a népképviselet és ennek tiszta érvényesülése a parlamentben az emberi ész hosszantartó küzdelmeiben a legjobbak által mindig olyannak ismertetett el, mint a legtökéletesebb kormányforma, mely egyrészről megvédi a szabadságot, másrészről nem teszi terhessé azon korlátokat, melyeket a kölcsönös szabadság tisztelete ró a társadalom tagjaira. De hogy a parlament a népakarat ily tiszta kifolyása lehessen, arra az egyéni műveltségnek legalább KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VII. KÖTET. is oly foka kivántatik, hogy a társadalom minden egyede saját belátása, saját jobb meggyőződése szerint igyekezzék akaratát érvényesíteni. Es azt hiszem t. ház, ha ez állapot meg volna, mindnyájan, kik itt ülünk, lelkesedéssel járulnánk ez egyetemes szavazati jog megadásához és a népakarat legrövidebb időközökben való nyilvánulását is mindnyájan örömmel üdvözölnők. Kern szabad azonban titkot csinálnunk abból, hogy ez állapottól még messze vagyunk. Messze vannak attól Európa egy^b államai is és még eddig egyedül az Egyesült-Államok azok, melyek szerencsés viszonyaik folytán ez állapotot némileg megközelítették. Legelső kötelességünk tehát, hogy mindenütt és mindenben a közművelődést mozdítsuk elő és nem volna szabad bárminő árt nagynak tekinteni, mely nemzetünket e czélhoz közelebb vinné. Ámde addig is, mig az utódok e boldog állapotot elérik, nem szabad az eszközt összetéveszteni a czéllal. Az alkotmányos kormányforma, a népképviselet, csak eszközök, melyek az emberiség egyetemének, a társadalomnak, az egyes kisebb nemzeti kereteknek javára szolgálni kötelesek. Es ime a tapasztalás elszomorítólag győz meg minket arról, hogy az eszköz dédelgetése, változatlan fentartása, veszélyezteti a czélt, veszélyezteti társadalmunk jólétét, sőt gyakran annak felforgatására törekszik. Midőn tehát egy igen tisztelt ellenzéki képviselő ur a beadott törvényjavaslatot a népfelség elleni merényletnek tekint; sokkal inkább nevezhetnők mi, hivatkozva ama szomorú tapasztalatokra, melyeket választásoknál tettünk, a jelen állapotok változatlan fentartását merényletnek a társadalom ellen. Ne tessék azt hinni, hogy sötéten látok; hogy elfogultan ítélek. A tapasztalás vezeti őszinte szavaimat, azon tapasztalás, melyet nemzetünk intéző körei itt, a főváros rendezett viszonyai közt ritkán szerezhetnek. Közvetlenül nem szerezhetnek itt tudomást azon erkölcsromboló hatásról., melyet egy választási campagne népünk között elő szokott idézni. Az etetésre, az itatásra, a pressióra gondolhatnak itt sokai^melyeket.sajnos,minden oldalon eléggé nyíltan szoktak alkalmazni. (Ohó! a szélső baloldalon.) Sőt épen az előttem szólott t. képviselő ur, Irányi Dániel ez etetést, ez itatást, e pressziót tartja azon egyedüli bajnak, mely a választásoknál mint visszaélés fordul elő. Ámde biztosíthatom az igent, képviselő urat és ha ő maga is közvetlenül igyekszik tudomást szerezni, meggyőződik majd ő is arról, hogy mindezek csekélységek azon lelketlen izgatók működéséhez képest, kik a nép gondolkozását mételyezik meg, kik jellemét teszik tönkre, hogy azt mint eszközt saját czéljaik megvalósítására, vagy sokszor csak hiúságuk kielégítésére használják. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) E czél el levén 22