Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-147
170 147. országos ülés deezember 9. 1885. érve, mit gondolnak ők többé a szegény nép feldúlt hitével, felzaklatott nyugalmával ? Hisz nem nekik van szükségük a munkás kézre, mely békés nyugalomban dolgozzék a családi tűzhely javára. Nekik csak a szavazat kellett; ezt megkapták, a többi az idők dolga: a jó nép majd megint elcsendesül. És alig, hogy lezajlott az egyik választás, már a második évben rendesen újra kezdődik, ha egyáfalában szünetelt a rövid három évi tartam alatt, az izgatás. Ezért azt hiszem, igen sokan lesznek a béke és munka emberei között olyanok, a kik nemcsak örömmel üdvözlik a képviselői mandátumnak legalább öt évre való megnyújtását, hanem ezt még keveslik is. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Tiz évig! Életfogytig ! Derültség.) Ha figyelemmel kisérjük a kéjrviselői választások izgalmainak elmérgesedését, azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb esetben ezen elmérgesedés oka abban rejlik, hogy a lelkiismeretlen izgatók oly olemeket visznek be a választási mozgalmakba, kiknek a törvény szavazati jogot nem adott és kiknek épen legalsóbb szellemi képzettségük folytán ott egyáltalában helyük sem lehetne. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) De szükség van ezekre, hogy a nyers erő, hogy a tömeg durvasága megfélemlítse a békés elemeket, hogy ezeket visszavonulásra kényszerítvén, kiszolgáltassák a tér az erőszakoskodóknak. És ha ilyenkor a békés polgárok a hatóság segélyét veszik igénybe, hogy törvényadta jogaikat a csőcselék ellen (Mozgás a bal- és szélsőbalon.) megvédelmezzék, azonnal kész a szó a hivatalos hatalommal való visszaélésről és a zsarnoki önkényről. Igénytelen nézetem szerint tehát a mandátumnak öt évre való meghosszabbítása még nem orvosolja, csak ritkábban fellépővé teszi választási rendszerünk chronicus baját. Ujabb választási törvényünk sem terjeszti ki ezen körülményre figyelmét. A baj teljes orvoslására még szükség volna, hogy törvényileg hivatalból büntetendő tettnek nyilváníttatnék az, ha valaki a választás mozgalmaiba bevont a válaszjogosulatlanokat, ha továbbá valaki maga választói jogosultsággal nem birván, a mozgalmakban tényleges részt vesz. Minthogy azonban a mandátumnak meghosszabbítása ritkábban fellépővé teszi e bajt s ez már némileg a gyógyulásnak kezdetét képezi: a mandátum meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) B. Andreánszky Gábor: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldal némely padjairól.) Ha még eddig kétkedtem volna, a t. előttem szólott képviselő ur beszéde minden kételyt szétoszlatott az iránt, hogy itt e törvényjavaslatban egyenesen reactióval van dolgunk, A reactio, t. ház, miután sikerült neki a főrendiházat kézbe keríteni, most a törvényhozás másik házában, az alkotmányosság aláásásához, a választók jogainak megnyirbálásához fogott. (Ugy van! a bal- és szäsö baloldal némely padjairól.) És most kérdem, t. többség, kik a reactionariusok, mi antisemiták, kik ezen szabadelvű 1848-iki törvényt éa a nép jogait védjük itt, vagy öaök, kiknek szabadelvűsége a hosszú parlament felé törekszik és kik csőcseléknek mondják a népet? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Mennél inkább lazítjuk ezen törvényjavaslat által az összeköttetést a választó és választott közt, annál inkább nem fogja többé a képviselő képviselni kerületét és ennek következtében annál inkább gúnynyá válik a képviselői elnevezés, mint már gúnynyá tették önök a szabadelvüség nevét. Hiszen már sok megyében csak a főispán, az államjószágok igazgatói, a tan- és adófelügyelők vallják magukat ma szabadelvűeknek. (Derültség a bal- és szélső baloldal némely padjain.) A nép pedig, ha nem lesz képes elidegenedett képviselői által akaratát, elveit érvényesíteni, kevesebb szeretettel fog függni alkotmányán; vagy nyugodtan hajtja majd meg nyakát a készülő absolutismus nyűgében vagy alkotmánykivüli lázadás útján fogja érvényesíteni ^állami akaratát. Forradalmat fölülről vagy forradalmat alulról idézhet csak elé e törekvés. Divat nálunk utánozni Anglia intézményeit és ez által kivetkőztetni ősi intézményeinket nemzeti és hagyományos jellegéből, de ha már ez állítólag legősiesebb ösztön által engedik vezettetni magukat, miért utánozzák egyoldalúíag Angliát. Miért nem kergetik szét a főispánokat, hisz azok Angliában nem léteznek. És ha mindenben, főleg pedig alkotmányos érzület és erkölcsökben angolokká lettek, ha az alkotmányos kereten belől fogják csak az ország és saját üdvösségüket keresni, akkor nem oly veszélyes szám az 5 éves mandátum, bár én határozottan akkor sem kérnék belőle. A törvényhozás egyik tényezője, a korona, bármely perczben feloszlathatja és megnyithatja a másik tényezőt, ha az akaratával nem egyezik, mig e másik tényező most is 3 évig nélkülözi e megnyitási jogot. Ha valamelyik képviselő egy compatibilis hivatalt kap a kormánytól, a parlamenti szokás kényteleníti őt leköszönni és magát új választás esélyeinek kitenni. De ha valamelyik képviselő a kormány kegyeiből vasúti vagy pénzintézeti jól fizetett igazgató-tanácsosságot, vagy mint ügyvéd vasúti kisajátítási lucrativ ügyeket, zsíros csődöket és liquidatiókat nyer és ez által vallott elvei változást szenvednek, (Ugy van! balfélől.) mégis kénytelen a kerület a 3 év leteltéig nyakán tűrni; pedig alig képzelhető, hogy a választók elvei,