Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-147

147. országos illés deczember 9. 1885, 165 Fájdalom, e részben ugy a választott, mint a kinevezett tisztviselők sok helyütt nemcsak hogy nem teljesítik kötelességüket, sőt maguk rossz példával járnak elöl, kijátszva, néha egyenesen lábbal taposva a törvény legvilágosabb rendeleteit, A központi kormány pedig, ugy látjuk, ezen visszaélésekkel szemben nem egy esetben szemet huny, azoknak meggátolása iránt komolyan nem intézkedik s ha elkövettettek, azoknak megtorlásáról kellőkép nem gondoskodik. így aztán az történik, hogy a tisztviselők hovatovább mind nagyobb önkényt gyakorolnak, jelöltek és embereik mind vakmerőbben és vakmerőbben folytatják a lélekvásárlást, rontják a nép erkölcseit és meghamisítják a nép akaratát. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Hozzájárul, hogy a kérvénynyel megtámadott választások megbirálása oly bizottságok elé kerül, melyekben ugyanazon többség túlnyomó, mely ellen a legtöbb panasz keletkezett és melyek ennélfogva érdekelve vannak, hogy a visszaélések büntetlenül és a választások érvényben maradjanak. S ha olykor-olykor az ellenzéknek is kedveznek, csakhogy némileg részrehajlatlanoknak látszassanak és az elkeseredést maguk ellen csökkentsék — hallgatva arról, hogy ez csak ritka esetben történik — ezáltal is csak azt bizonyítják, hogy a Tárói tisztre, mely minden irányban személyválogatás és pártra való tekintet nélküli részrehajtathiúságot követel, nem alkalmasak (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezért, uraim, múlhatatlanul szükséges, hogy a vitás választásokat részrehajlatlan közegre, a királyi curiára bizzuk. Ezt már az 1874-iki törvény is elrendelte s annak következtében adott is be a t. igazságügyminister ur ezelőtt több évvel törvényjavaslatot, csakhogy az a kormány közönyös magaviselete miatt csekély ugyan — hanem csal emlékezetem, két szótöbbséggel — elvettetett. Két ok volt főleg, melyet ez újítás ellenzői felhozni jónak véltek. Az első az volt, hogy a parlament nem mondhat le tagjai igazolásáról a nélkül, hogy souverain hatalmán, tekintélyén csorbát ejtsen. Ámde, ha hosszú tapasztalás arról győzte meg, hogy ezen hatalmat a parlamentaris kormánytól csaknem elválaszthatlan pártérdekeknél fogva helyesen, igazságosan gyakorolni nem képes, ugy hiszem, tekintélye nem szenvedni, hanem inkább növekedni fog, ha ezen hatalmat oly testületre ruházza, a mely annak gyakorlására alkalmasabb ; mert nem a hatalom magában, hanem annak törvényes és igazságos gyakorlása biztosítja a tekintélyt. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha Anglia nem habozott hasonló tapasztalások folytán lemondani ily esetekben igazolási jogáról és azt bíróságokra ruházta, anélkül, hogy e miatt méltósága, tekintélye, a nemzetnek iránta való bizodalma legkevésbé csökkent volna, ugy hiszem, a magyar képviselőház is bátran teheti a nélkül, hogy e miatt tekintélye legkevésbé is szenvedne. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És bár Angliában is voltak, akik ellenvetésekkel álltak elő a most említett újítás ellen, mai nap, azt hiszem, a közvélemény oda át is megnyugodott a történt intézkedésben és nem hangzanak többé panaszok a miatt, mintha a parlament tekintélyét feláldozta volna. A másik ok, melylyel a Curia bíráskodása ellen akkor találkoztunk, abban állott, hogy nem tanácsos a királyi euriát a politikai pártok tusaiba belevonni, ne hogy ez által a pártszellem ezen legfelsőbb bíróságba is befészkelje magát. Fontos ellenvetés tagadhatatlanul; de ha azon ezer meg ezer a választói jogosultságot tárgyazó és évenkint a királyi curiához felérkező felszólamlásoknak eldöntése nem rontotta meg eddig a királyi curiának jellemét, azt gondolom, hogy azon kevés számú és a visszaélésekkel még kisebb számra majdnem leolvadandó kérvényeknek elintézése szintén nem fogja megfosztani eme tulajdonságától, a minthogy, ismételve Angliára hivatkozván, nem hallunk panaszokat a miatt, mintha az angol legfelsőbb bíróság a vitás választási kérdéseknek eldöntése által tekintélyében alászállott, illetőleg pártatlansága csorbát szenvedett volna. Ha mégis leküzdhetetlenek önök keblében ez aggodalmak, ha nem hiszik lehetőnek, hogy a királyi curia a maga. részrehajlatlanságát megtarthassa azon esetre, ha a vitás választási kérdéseket rábízzuk: ám alakítsanak egy külön bíróságot, olyan a közpályán érdemeket szerzett férfiakhói, a kik készek nemcsak más hivatalra, hanem minden czímre, minden kitüntetésre való igényekről lemondani; ez által azon bíróság részrehajlatlansága és függetlensége tökéletesen biztosítva volna; a csekély költség pedig, a mely netalán ez által a kincstárnak okoztatnék, bőven ki lesz pótolva a választás tisztasága és szabadságai és a közbizalom által, mely a képviselőház iránt a nemzet kebelében nyilvánulna. Végre t. ház, a harmadik eszköz, mely a visszaélések megszüntetésére, a nemzeti akarat tisztaságának és szabadságának biztosítására szükséges: a titkos szavazás. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) A nyilvános szavazás olyan függetlenséget tételez fel, a melylyel, mint a tapasztalás mutatja, a választóknak egy nagy része nem dicsekedhetik. Családi, társadalmi összeköttetések, a megélhetés gondjai, végre az emberi gyarlóságok, megmagyarázzák ezen jelenséget. Hát még oly országban, hol a tisztviselők ugyancsak használják befolyásukat a választók akaratának megváltoztatására, hol annyi kísértés, vesztegetésnek vannak a választök kitéve s a hol annyian és annyian áldozatul ejtik ezeknek meggyőződésüket. Azért nincs ma már tudtomra