Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-147

j 56 147. omágos ülés decsceinber 4. 1SS5. Európában ország, a mely a képviselőválasztásoknál a titkos szavazást be ne hozta volna. Ke keressük tehát uraim a képviselőház tekintélyének biztosítását az országgyűlésnek meghosszabbításában, hanem azon eszközökben, melyeket kijelölni bátor voltam és melyek a kitűzött czélra inkább vezetnek. Az út, melyre a törvényjavaslat terelni akar, nem az, melyet őseink követtek, nem az, melyet a 48-iki törvényhozók megjelöltek: az nem a haladásnak és a jogok kiterjesztésének útja, az a polgárok egy fontos és becses jogának megszorításával járna ; az folytatása annak, melyre 1874-ben léptek, midőn ezer meg ezer polgár választói jogától megfosztatott. Kérem, uraim, ne kövessék ezt; ez a kormány hatalmának erősbítésére és állandósítására igenis, de a nemzeti akarat valósítására nem vezet.(Helyeslés a szélső baloldalon-) Tartsuk meg továbbra is a 3 éves országgyűlést, de egyúttal léptessük életbe, igtassuk törvénybe azon biztosítékokat, melyek lehetségessé teszik, hogy a képviselőház a nemzeti akaratnak hü kifejezője lehessen. E végra, midőn kijelentem, hogy a beadott törvényjavaslatot nem fogadom el, van szerencsém barátaim és a magam nevében a következő határozati javaslatot benyújtani. (HaVjuh!) „Tekintve, hogy az országgyűlés tartamának 3 évről 5 évre való meghosszabbítása a választóközönség s igy az ez által képviselt nemzet egyik fontos jogát korlátozná; tekintve, hogy a meghosszabbítással járó hátrányok a kormány által attól várt hasznot messze fölülmúlják; és véére tekintve, hogy azon okok, melvek miatt az országgyűlés tartamának meghosszabbítása kéretik, vagy nem állanak, vagy pedig czélszerü intézkedések, illetve törvények által megszünteti]etők: a képviselőház a jelen törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául nem fogadja el, hanem utasítja a bel- és igazságügyministereket, hogy, először : a választási visszaélések ellen fennálló törvények pontosabb és szigorúbb alkalmazása iránt hathatósan intézkedjenek ; másodszor, a kérvénynyel megtámadott választásoknak a királyi curia által leendő megbirálása tárgyában, valamint harmadszor, a titkos szavazás behozatala iránt törvényjavaslatokat terjeszszenek elő." (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Gróf Andrássy Manó: T. ház! (Halljuk.') Én azon helyzetben vagyok, hogy küldetésem alkalmával választóimmal közöltem azon nézetemet, hogy kívánatos volna az ötéves mandátum behozatala. Az előttem szólt Irányi t. képviselő ur fontosnak tartotta az ügyet és ép azért, mert én is annak tartom és választóimnak is tartozom vele, nyilatkozom e tárgyban. A parlamentarismus fejlődése és természete különösen azt igényli, hogy abban a többségre jutott párt vigye a kormányzatot; de azt is igényli felfogásom szerint, hogy ne mindig ugyanazon párt maradjon a kormányon, hanem egy alakítandó többség váltsa fel. (Zajos helyeslés és derültség balfelöl) Kérem ezután is helyeslésüket. Mióta hazánkban a parlamentarismus létezik, azóta mindig egy párt van többségben és mindig ugyanazon párt kormányoz. Ennek két oka lehet. Vagy az az oka, hogy ezen párt oly annyira jól kormányozza az országot, (Nagy derültség balfelöl) a mit kevesen hisznek, de az ellenzék épen nem, (Helyeslés balfelöl) vagy pedig az lehet az oka, hogy az ellenzék igen nagy hibákat követett el és követ el napról napra, (Ellenmondás ba'felöí) melyek ezen pártot a kormányon tartják, (ügy van! jobbfelöl. Elénk derültség balfelöl.) Hiszen maga az ellenzék annyi idő óta nem volt képes egyesülni; mig az ellenzék egy része magát mérsékelt ellenzéknek nevezi, addig annak másik része az 1848. évi függetlenségi párt nevét viseli. Ezt az ellentétet nem sikerült az ellenzéknek eddig kiegyenlíteni, pedig ez lett volna első feladata, így más alkalommal és ma is azt látjuk, hogy az előttem szólott képviselő ur a függetlenségi párt nevében egy határozati j vaslatot nyújtott be; de hiányzik ezen egyezség az ellenzékben minden tárgyalásoknál is, mert nincs egyöntetűség, mert a tárgyalásnál is nem annyira a tárgyak, mint személyek körül folyik a vita, a mi a kormányt és annak állását nem kevésbé erősíti. A mi a választásokat illeti, a hova leginkább szokták terelni a dolgot és amelyekre nézve leginkább szokták állítani azt, hogy a kormánypárt a válasz tások és azon visszaélések által, a melyek a választásoknál történnek, nyeri leginkább pártembereit, ezt határozottan tagadni bátorkodom, mert én azt hiszem, hogy a választási törvények, a mint ma vannak, oly szigorúak, (Elénk derültség s ellenmondás a baloldalon. Halljuk! a jobboldalon) ha azok megtartatnak, oly szigorúak, hogy újabb törvényeket e tekintetben hozni absolute nem szükséges. Es hogy áll ebben az országban az ellenzék? (Halljuk! a baloldalon) Ugyan van-e ország, a hol annyira olvassák az ellenzéki lapokat mint itt ? Ez által, hogy az ország leginkább ezeket olvassa, nincs e a választó közönség tökéletesen beavatva mindabba, a mit az ellenzék tesz és a mi az ellenr zék érdeke ? En azt hiszem, igenis! Azon kivül az ellenzéki képviselőnek sokkal könnyebb az állása, mert ő a választónak oly ígéreteket tehet, olyakat helyezhet neki kilátásba, a mit a kormánypárti képviselőnek kilátásba helyezni absolute lehetetlen! (Igaz! Igaz! Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) Én tehát okát azon jelenségnek, hogy az ellenzék még eddig nem érhetted, hogy többségre jusson és kormányképes lehessen, nem a választá-