Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-147
lg4 '^ 7- orsíáfofe llés döczember 9. ISSí nem értem. A t, ministerelnök ur indokolásában erre nézve azt olvassuk, hogy egy három évre választott képviselőház mellett mindig igen közel van azon idő, midőn azok, a kik vele egyet nem értenek, annak természetes megszűnésére számítva kedvet éreznek magukban az ellentállásra és annak eredményéhez reményt kötnek. Ámde ezen okoskodás nézetem szerint, többet bizonyít, mint a mennyit a ministerelnök ur bizonyítani akar. Mert ha három éves országgyűlés mellett mindig közel van azon idő, a midőn a főrendiház a képviselőházzal úgyszólván ujjat bűzni hajlamot érez: akkor az ötéves országgyűlés esetén is, annak legalább utolsó két évében szint ugy közel lesz azaz idő, mikor a főrendiház egy része, az ellenállásra, hajlandó lehet, a mit pedig a t. ministerelnök ur, a ki a főrendiház jelen alakjában legalább is megnyugodott, arról félteni nem akarhat. Egyébiránt a képviselőház tekintélyét nem tartamának hosszabb vagy rövidebb volta határozza meg, hanem egyfelől az általa elfogadott törvényjavaslatok czélszerusége, a nemzet szükségeinek megfelelő és a közvéleményben gyökerező volta, másfelől pedig az, hogy mig a főrendiház tagjai csak a maguk személyében szólhatnak: addig a képviselőház 16 millió ember, az összes nemzet nevében határoz, a melynek tekintélye előtt pedig minden más tekintély háttérbe szorul és elhomályosodik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha van a főrendiházban gazdag ember, ha gazdag azon 2—300-ra menő ur, az a 16 millió ember, kit mi képviselünk, a maga összességében bizonyosan nagyobb vagyonnal rendelkezik. Ha vannak oda át, a kiknek régi családfája van, a nemzet, a melyből származnak, bizonynyal nem újabb keletű; [Ugy van! a szélső baloldalon) az ágak nem lehetnek régiebbek a törzsnél, a melyből kihajtottak. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha van közöttök fényes múltú név: ha van a kinek ősei, ha van, a ki maga érdemeket szerzett, a nemzet, a mely egykoron az elsők közé tartozott Európában, a nép, mely egy évezreden át viselte az ország terheit és vérével s verejtékével tartotta fen a hazát, kétségen kivül fényesebb múlttal bír és* nagyobb érdemekre hivatkozkatik,mint ők. (Élénk helyeslés a szélső baloldnlon.) S a kik ezen nemzet, a kik ezen népnek a nevében szólnak, azok szavainak, akár három, akár több évre választattak legyen, minden esetre döntő súlylyal kell bírnia az ország dolgainak intézésében. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Csak híven és bátran tolmácsolják a nemzet akaratát esne tágítsanak, ha netalán elfogult, vagy önző ellentállásra találnak és a főrendiház, ha ideig óráig netalán ellenállani lenne is hajlandó, sokáig daezolni annál kevésbbé fog, minél törékenyebb a XX. század előestéjén azon kiváltságos alap, a melyen létele nyugszik. (Igaz ! Ugy van! & smlsö baloldalon.) A t. minister ur, elismervén, hogy vannak országok, a melyekben az országgyűlés 3 esztendőnél rövidebb ideig tart, valamint mások, a melyekben azoknak tartama ennél hosszakra terjed, az öt év mellett azért nyilatkozik, mivel Anglia példája a sikeres működésre ezt a közép időt jelölte meg. Hogy az angol parlament tartama, ámbár törvény szerint hét esztendőre terjed, átlag mégis csak öt évig tart, azt mindnyájan tudjuk; de mellőzve azon okokat, a melyek Angliában a parlament tartamának három évről hét évre való felemelését előidézték, s a melyeket a vita folyamán Beöthy Ákos t. képviselőtársunk már fejtegetett: legyen szabab arra emlékeztetnem a t. ministerelnök urat, hogy valamint vannak, ugy voltak Angliában is, a kik a régi gyakorlatra visszatérni óhajtottak, a minthogy mindjárt a parlamenti reform után, 1833dian indítvány tétetett az alsó házban a három évi eyelus visszaállítására, s ez indítvány azon alsóházban a mely törvény szerint hetedfélszáz tagból áll, s a mely akkor igen látogatott ülést tartott, mindössze 49 szavazattal maradt kissebbségben. Igaz ugyan, hogy az újabb alkotmányok sok helyt három évnél hosszabb időtartamot szabtak meg az országgyűlésnek; ele ne veszítsük szemünk elől azon körülményt, hogy azon országok némelyike a kéjviselőtestületet felerészben időközben rendeli megujittatni, ezáltal kívánván a nemzet akaratának gyakoribb nyilvánulására alkalmat szolgáltatni. Ugy a t. belügyminister ur, mint a közigazgatási bizottság mellőzték azt az okot, a mely pedig az ötéves országgyűlés barátai részéről leginkább szokott hangoztatni. Mellőzte a minister ur indokolásában és a bizottság jelentésében, ámbár a tegnapelőtti ülésben ugy az előadó ur, mint némely más szónok ezekre is súlyt helyeztek — annak szükségét, hogy a visszaélések, különösen vesztegetések, a melyek a választásoknál előfordulnak és a medyek egyrészt a jelölteknek anyagi állását ássák alá, másrészt pedig a nép erkölcseit rontják meg, minél ritkábban forduljanak elő. Én pedig t. képviselőház, ezt tartanám a legfontosabb indoknak, feltéve, hogy nem lenne más mód a létező bajnak orvoslására. De vannak, még pedig biztos eszközök, ezen, a nemzet életfáján rágódó féregnek kiirtására. Mindenekelőtt elkerülhetlenül szükségei, hogy a jelzett visszaéléseket, a tisztviselők hatalmaskodását, az etetést-itatást és a vesztegetésnek egyéb nemeit szigorúan tiltó törvények szorosan alkalmaztassanak. [Ugy van! balfelöl.)
