Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-147
147. oriaágo* tllés deczembpr 9. 1888. 163 de szemrehányást tenni a kormánynak azért, hogy a vidékért keveset tesz, mindenkinek inkább lehetne joga, de Szeged város képviselőjének nincsen! (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: T. ház! Következik a napirend, tudniillik az országgyűlés tartamának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk!) Az utolsó szónok, a kit a tegnapi ülésben hallottunk, a t. ministerelnök és belügyminister ur volt. Van ugyan az általa elmondottakra egynéhány észrevételem, de miután azok beszédem keretébe beilleszthetők, nem fogom azokat előzetesen megtenni, hanem belemegyek mindjárt a dolog érdemébe, az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalásába; bevezetőleg elmondván röviden az okokata melyek miatt ahhoz nem járulhatok; továbbá igyekezvén megezáfolni azokat, melyek ugy a minister ur indokolásában, mint a közigazgatási bizottság jelentésében mellette felhozatnak és végre, megjelölve azon intézkedéseket, a melyeket a választási szabadság megóvására szükségesnek tartok. T. képviselőház! A jelen törvényjavaslat egy fontos, századokon át fennálló és az 1848-ikinagy átalakulás által is meghagyott és megújított alkotmányos törvénynek megváltoztatására van irányozva. Fontosnak neveztem a törvényt, mert mindaz, a mi nz ország akaratát képviselni hivatott testületek alakítására, azok jogaira és üléseik tartamára vonatkozik, e jelzőt méltán megérdemli. Századokon át fennállónak mondottam azért, mert ámbár a régibb törvények nem határozták is meg az országgyűlések időtartamát és azok talán egynek az 1832—6-ikinak kivételével, 3 évnél rövidebb ideig tartottak, mindazonáltal a törvények azon rendelkezése, mely szerint országgyűlés minden három évben tartassék, ugyanazon jogot biztosítja a nemzetnek, melyet az 1848: IV. törvényezikk biztosítni kívánt, midőn elrendelte, hogy az országgyűlés három évi időtartamra választassák meg. És tette azt azon országgyűlés, mely szintúgy ismerte az európai alkotmányos országok némi részben eltérő rendelkezéseit és mely, amennyiben szükségesnek látta, épen nem riadt vissza az újításoktól, az előrehaladott alkotmányos országok példáinak utánzásától. Tette pedig véleményem szerint azért, mert a három évre terjedő országgyűlést nem tartotta sem nagyon rövidnek arra, hogy az feladatát megoldhassa, sem pedig annyira hosszúnak,hogy azalatt a képviselők a választóknak tett ígéreteikről megfeledkezhessenek. S ez utóbbi tekintet annál döntőbb kell hogy lett legyen akkor, mikor az utasítások és a visszahívási jog eltöröltetvén, semmi sem kötelezi a képviselőt választói irányában elvállalt kötelezettségei teljesítésére , mint egyedül a becsület, a mely pedig nem mindig elég erős arra, hogy őt a csábok ellen megoltalmazza. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) E csábok ellensúlyozásának egyik eszköze a nem igen távol jövőben bekövetkezendő új választásra való gondolat, a mely ellensúlyozásra annál nagyobb szükség van ott, a hol a pártváltoztatások időközben is nem példa nélküliek, sőt nem is tartoznak a ritkaságok közé. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez okok ellenében a t. ministerelnök ur és a közigazgatási bizottság által felhozott érvek, véleményem szerint nem állhatnak meg. Az, hogy — mint a t. belügyminister ur mondja — már 1872ben a központi bizottság azt indítványozta, hogy az országgyűlés tartama 5 évre terjesztessék ki, valamint az, hogy 1881-ben hasonló mozgalom indult meg képviselői körökben pártkülömbség nélkül: legfeljebb azt bizonyítja, hogy voltak a megválasztottak közt olyanok, a kik a néha nagy áldozatok árán elnyert helyeket mentül továbbra megtartani kívánták; (Ugy van! a szélső baloldalon.) de hogy a választóknak is ez legyen az óhajtása, azt sem a t. minister ur, sem a t. bizottság nem merték állítani, a mint hogy egyetlen egy választókeriilet se találkozott eddig, mely a képviselőházhoz ily irányban nyújtott volna be kérvényt. A t. minister ur tegnapelőtti felszólalásában említette ugyan, hogy az utóbbi választások alkalmával voltak képviselők, a kik ezen czélbavett újítást választóik előtt szóba hozták; ámde a képviselő nézete, nyilatkozata és a választóknak kívánsága, akarata nem téveszthetők össze. Egyébiránt, hogy a függetlenségi és 48-as párt ez idoszerinti tagjai nem óhajtják az országgyűlés meghosszabbítását, arról ugy hiszem, bátran kezeskedhetem. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy van!) A választási mozgalom hosszú tartamát, illetőleg a mozgalomnak a választások előtt három, négy, sőt — mint volt már rá eset — 5 hónappal előbb megkezdését — őszintén szólva — én sem helyeslem; de ezen a pártoknak egymás közötti Őszinte megegyézével lehet nézetem szerint segíteni. Azonban a t. minister úrra — mint mondja — továbbá annak megfontolása is döntő befolyással volt, hogy a 3 évre választott képviselőház mellett ezentúl egy remélhetőleg tekintélyében megifjodott, tettre képes főrendiház fog állani, a mi szükségessé teszi, hogy a törvényhozás másik tényezője is, tekintélyes akaratának érvényesítése szempontjából kedvezőbb helyzetbe hozassék. Miért volna a képviselőháznak az eddiginél nagyobb tekintélyre szüksége egy 3,000 frt adót fizető, illetőleg a kormány által kinevezett tagokból álló főrendiházzal szemben azt megvallom, 21*
