Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-146

146. or-zágos ülés deczember 7. 1885. 155 azzal emeli a pártok önérzetét a parlamenti küzdelemben, ha az ellenzéki párthoz tartozó egyes altiszteket, vagy mondjuk tiszteket elfog és mint hadi foglyokat saját hadseregében tábornokokká tesz? (ügy van! balfelől.) Ez lehet nagyszerű hadi zsákmány, (Élénk derültség balfelől) de igy felhasználva, nem igen alkalmas arra, hogy a parlamentnek és a pártoknak tekintélyét és önérzetét emelje. (Helyeslés balfelöl.) A parlamenti ülések kiterjesztése lehet kényelmes a kormányra nézve, lehet kellemes az illető megválasztott képviselőkre: hanem annyi tény, hogy egy nagy, sarkalatos jogát fogja csorbítani a nemzetnek és ezt minden kárpótlás nélkül teszi. Hiába kéri a t. ministerelnök ur az ég áldását pártjának, sőt még az ellenzéknek is hasznos működésére, ha figyelmen kívül hagyja azon kellékeket, melyek a parlament hasznos működését igazán hasznossá tennék. A lefolyt tiz év a nemzeteié tárta azon képet, mely más nemzet történetében is előfordul, hogy az uralkodó párt vezérét igen magasra emelve, annál mélyebben hajtja meg magát előtte. Ez lehet egyes nemzetekre hasznos, hozhat szellemi és anyagi hasznot, de legtöbb esetben káros következményű, mert az egyéni önérzetet lesülyeszti, a nemzet jogait megcsorbítja és még a politikai morál meglazítására is vezet. Nem tagadom én, hogy néha a nemzetre előnyös egy erőteljes és a nemzeti önérzettől áthatott kormány, ha annak kezében van a hatalom, de ez addig a határig tart, a hol kezdetét veszi azon törekvés, mely minden igyekezetet arra irányít, hogy saját hatalmát terjeszsze és a nemzet jogait megcsorbítsa, a nélkül, hogy ezért bármi kárpótlást nyújtana neki. (TJgy van! a bal oldalon.) Ilyen határkőnek tartom jelenleg is ezen törvényjavaslatot, mely azt jelzi, hogy én a kormányt a jelzett irány támogatásában nem részesíthetem. A mi parlamenti életünkből consequentiákat levonni nem tartom magamat hivatottnak, hanem a lefolyt közelmúlt azt a tapasztalást és azt a meggyőződést adta nekem, hogy az a fényes ünnepeltetés, a melylyel a t. kormánypárt vezérét körülvette, az a fény, melyet rálövelt, a t. ministerelnök ur kiváló egyénisége által tökéletesen absorbealtatott és abból a fénysugárból épen annak a következtében, mert oly mélyen és feltétlenül megadta a párt neki magát, igen halvány sugár verődött vissza reá; a parlamenti cyklusnak 5 évre való kiterjesztése, ez a nagyító üveg, ezt a fényt extensivebbé nem fogja tenni. Miután a beterjesztett javaslat oly jogait csorbítja meg a nemzetnek, melyek egyik legvitálisabb érdekét képezik, a nélkül, hogy ezért kellő garan tiákat nyújtana arra, hogy a választási szabadság és annak tisztasága biztosítva IGBZ, én ezen törvényjavaslatot, mint olyat, mely azon nagy fokú lázat, mely a nemzet testén épen a választási visszaélések miatt pusztít, nem hogy megszüntetné, hanem 3 évről 5 évre hosszabbítja meg: ennélfogva és a felsorolt indokoknál fogva még az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Beöthy Ákos : T. képviselőház! (Halljuk!) En ezt a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. Ha elfogadnék is ily törvényjavaslatot, csak abban az esetben fogadnám el, ha a választási visszaélések meggátlásának szabályozására szintén törvényjavaslatok terjesztetnének elő. En ezt jogos kívánatnak tartom ; mert végre is a választás tisztaságának kérdése körül forog az, hogy a törvényhozás egészséges alapokon nyugodhassék és én, megvallom, nem értem, hogy akkor, mikor ki vagyunk téve annak, hogy egy bizonyos adott testület, esetleg egészségtelen alapokon választatik, oly intézkedéseket foganatosítunk, a melyek annak fennállását meghosszabbítják. Jól tudom én azt, t. képviselőház, hogy a mostani eljárás, a mostani választási rendszer mellett, ki vagyunk téve annak, hogy egészségtelen alapokon jöjjön össze a törvényhozó testület; de mégis a választásban van egy bizonyos correctivum, ha már csak annak következtében is, hogy ilyenkor mindig egy bizonyos friss áramlat megtisztítja a nemzet légkörét, a minek jótékony hatását eltagadni nem lehet. Különben a magam részéről kijelentem,hogy ha ily törvényekkel bírnánk is, vagy ha ily törvények hozatnának is, ezen törvényjavaslatot még akkor sem fogadnám el. (Helyeslés balfelől.) Mielőtt azonban indokaimat elmondanám, méltóztassék megengedni, hogy igen röviden reflectáíjak azon két körülményre, a mely épen a mai vita alatt többször említtetett és azt hiszem, bir némi fontossággal arra, hogy talán sokak felfogását közülünk legalább bizonyos tekintetben befolyásolja és ez az, hogy Angliában a választási cyklus három évről meghosszabhittatott. En azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezen tényből ami viszonyainkra, a mi helyzetünkre egyáltalán hímet varrni nem lehet; mert m'dőn az 1717-ben megtörtént, nem azért történt, mintha a törvényhozási apparátust akarták volna vele megjavítani. Hiszen még a tory-párt is erősen állott a 3 év mellett és annak egyik progranmiponrját képezte, úgyannyira, hogy egy nagy tekintély, maga Disraeli, nem nagyon régen ugy nyilatkozott, hogy ő ezen hároméves cyklus meghosszabbítását soha sem helyeselte. Ismétlem, nem azért történt, hanem egyszerűen azért, mert Anglia akkor két forradalom véres harczai után egy hatvan éven keresztül tartó alkotmányos küzdelmet végre befejezett azzal, hogy dynastia-változás történt. Ezen d3mastiának nem volt többsége az országban; az ország többsége idegenkedett tőle és 20*