Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-146
154 146. országos ülés deczember 7. ' hiba az, hogy ettől a kormánytól és eiTÓ'l az oldalról ered. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) És engedjék meg, hogy még egyet megjegyezzek. (Halljuk!) Hermán képviselő ur méltóztatott a kormánynyal szemben vádat emelni azért, hogy Budapestet annyira virágoztatja. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ezt nem mondta! Sálijuk! Halljuk!) Én azt hiszem t. ház, hogy ezért a kormányt és törvényhozást nem vád, hanem dicséret illeti. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem is vádolta senki!) Méltóztassanak elolvasni a beszédet. Azt mondotta, hogy a kormány politikájának segélyével lesz itt egy világváros, köröskörül pedig CentralÁzsia % (Ugy van l jobbfelől.) Én nem tudom, hogy Hermán képviselő ur, hogy véli itt Central-Azsiát képviselhetni és én nem tudom, hogy választói megköszönik-e neki ezen szívességét; de t, ház, én részemről azt tartom, hogy egy erős Magyarország egy erős fővárost feltételez és a kormányt vagy a, törvényhozás többségét azzal gúnyolni, hogy Budapestet világvárossá teszi, talán nem helyes esnem egészen hazafias dolog. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elfogadom a törvényjavaslatot. (Hosszas zajos helyeslés és tetszésnyilatkozatok a jobboldalon.) Hevessy Bertalan: Mélyen tisztelt képviselőház! Ha valaki Magyarország politikai és társadalmi viszonyait figyelemmel kiséri, arról győződhetik meg, hogy jelenleg valóságos apathia uralkodik a közügyek iránt. Másrészről áll az, hogy ünnepélyeknek vagyunk szemtanúi, melyek a hivatalos pályán eltöltött bizonyos időszak következtében időről időre divatszerűles: tartatnak. En megengedem, hogy ezen ünnepélyeknél az egyéni érdem is kiváló szerepet játszik. De miután oly általánossá vált ez az országban, lehetetlen, hogy az emberben azon kétely ne merüljön fel, vájjon nem a hivatal, nem a hatalom-e az, mely ünnepeltetik az egyéni érdem rovására. (Ugy van! bálfelöl.) Két dolgot meg kell jegyeznem. Először azt, hogy mentül inkább emelkedik ezen vágy az ünneplések iránt, annál inkább csökken a közügyek iránti érdeklődés. És ez nekem eszembe juttatja a római birodalomnak azt a szakát, midőn az egyéni hatalom oly magasra emelkedett, hogy ez által magához ragadta a közügyek intézését s a nép lassankint kiszorittatott a közügyek intézéséből. Ekkor fölébredt benne azon vágy, hogy hódolatát a hatalmasoknak bemutathas kkor álltak elő azon látványos ünnepélyességek. (Ugy van! bálfelöl.) És mentül jobban kifejlődött ezen népnél az íinneplési vágy, annál inkább csökkent a közügyek iránti érdeklődés és annál inkább csökkent a munkakedv. És ez okozta első sorban a római birodalom politikai hanyatlását. Sajnos, hogy nálunk is ezekkel a jelenségek kel állunk szemben, mint a t. előadó ur helyesen megjegyezte, mit azonban ő szélcsendnek nevezett. De a politikai életnek visszaesése. Hogy ebből a jogicai következtetést kivonhassam, engedje meg a t. ház, hogy a beterjesztett javaslattal szemben, mely valósággal az országnak egyik legvitalísabb, legsarkolatosabb jogát érinti, a választási jog korlátozásával szemben, igénytelen nézetemet röviden indokolva, álláspontomat jelezhessem. (Halljuk! bál felöl.) A t. minísterelnök ur beterjesztett javaslatát szóról szóra ezekkel indokolja (olvassa): „Hogy a képviselőház mellett ezentúl egy remélhetőleg stb." — ez már fel volt itt olvasva, tehát azt hiszem, tlég csak hiv. tkoznom rá. Ezen ii.' okolás szerint csak a főrendiházzal szemben kell a magyar képviselőháznak ellentállási és hatalmi tényezőnek lenni. De miután épen a választók joga csorbittatik, az az eset állhat be, hogy egy képviselő ellentétbejön saját választóinak többségével, megváltoztatván politikai nézeteit s ezt az indokolást meg sem említi. A törvényjavaslat és az indokolás azt a hatást teszi reám, hogy az igen t. minísterelnök ur e javaslatnál nem azt tekintette fősúlynak, hogy a parlamenti gépezet, ez a becses óra, jól és pontosan működjék, hanem azt, hogy három év helyett ezentúl öt^évben egyszer húzassék fel. Én a parlament tekintélyét az által látom leginkább megmenthetőnek, ha először a választás szabadsága és annak tisztasága minden irányban kellően megóvatik, másodszor, ha a parlamentben a pártok ugy alakulhatnak, hogy a lobogóikra. vezérelveket tűznek és azt hiven követve, nem személyek, hanem elvek ellen küzdenek. De mit tett a t. kormány arra, hogy e kellékek figyelembe vételével a parlament tekintélyét emelje? Nemcsak hogy megtagadja azon eszközöket és garantiákat, melyeket az ellenzék és ezzel pártunk folytonosan sürgetett, melyek hivatva lennének a választás szabadságát és tisztaságát megóvni, hanem ellenkezőleg beterjesztette a napokban a köztörvéuyhatóságokról szóló törvényjavaslatot, melyben főispánjainak oly hatáskört ad, a mely csakugyan példátlan, a nélkül, hogy őket felelősségre vonhatnék. Ezzel szemben a választások szabadsága, a régi tapasztalatok alapján aligha nem lesz egyél) a jövőre, mint illusorius. Vagy talán azzal emeli a t. kormány pártjának és a parlamentnek a tekintélyét, hogy a lobogó jára tűzött elveket, melyeket többségével megszavaztatott és helyeseltetett, pár nap múlva a változott körülményekkel megalkudva, elejti és ugyanazon párttal pár nap múlva ellenkezőjét szavaztatja meg annak, a mit pár nap előtt tőle követelt, a mint a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslattal tette? (Ugy van! balfelől.) Vagy azt hiszi a t. minísterelnök ur, hogy
