Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-146
146. országin ülés igazán hatályos és igazán sikeres törvény csak az lehet, melynek gyökere a társadalomban kellő talajra, talál (Közbeszólás a szélső JxAoldaWól: Mi is ezt valljuk!) ne igyekezzenek tehát a társadalom hibáit is a kormányra és mi ránk tolni. {Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) T. ház, ha ezen törvényjavaslat fontos több irányban, kiválóan fontos az társadalmi szempontból is. A lefolyt negyedszázad nemcsak az állami életben, hanem a közgazdaságban is nagy változást, nagy átalakulást jelent. Ezen új helyzetbe nem tudta magát egyenlően beleélni a társadalom minden ága, minden osztálya. A jobbágyság alól fölszabadult földmívelő, a ki önmagának első munkása, a kit ambitiók nem bántanak, a kinek igényei alig fokozódtak, az új helyzetbe többé-kevésbé bele találta magát; de másként van ez a középosztálylyal. Á középosztályra nagy traditiók hárultak át a letűnt nemzedékekről és az elmúlt időkről. És a középosztály ezen traditiókhoz mindig hü maradt; tudatában maradt azon nagy és magas feladatnak, hogy ebben az országban a politikai vezérszerep eddig őt illete s ezentúl is kell, hogy a vezető ő legyen. De nem lehet tagadni, hogy a középosztályra ezen feladat teljesítése nagy anyagi áldozatokat rovott. Húsz év előtt, ha egy középbirtokos tönkre ment és kérdezték, hogy miért ment tönkre, azt mondták pazarlás vagy acquisito által. Most egy harmadik ok jön hozzá: a képviselőválasztás. Ez tulajdonképen a másik két okot magában rejti. Ez bizonyos fokig pazarlás, pazarolják az emberek vagyonukat, pénzüket azért, hogy hírnevet acquiráljanak. Csere az egész, a mely azonban sokszor rosszul üt ki Nem lehet tagadni, hogy a képviselőválasztások a múlt időket tekintve e részben javultak, de még mindig annyi anyagi, annyi szellemi, annyi erkölcsi tőkét emésztenek fel, még mindig annyi a megengedett költség kiváltnagyobb kerületekben,melyekben a községek egymástól távol esnek, még mindig oly nagy a lucrum cessans, mely a munkasziinetben találja kifejezését, hogy azt gyakran elviselni mi szegény nemzet vagyunk. És ezen áldozat, mint jelzem, nem oszlik meg egyenlően a társadalom különböző rétegei, különböző osztályai között, ezen áldozatot majdnem kizárólag a középosztály viseli. A gyakori választás ennek olyan, mint az érvágás, pedig tudjuk, hogy mily veszélyes az érvágás annak, a ki netalán különben is némi vérszegénységben szenved. A túloldalról hallottuk egy társadalmi aetio szükséges voltát indokolni; a túloldalról hallottuk — és ez élénk emlékünkben él — ama bizonyos olajcseppet említeni; a túloldalról hallottuk, hogy a középosztályt ha kell, mesterségesen fentartani a magyar állam egyik feladata kell, hogy legyen. KÉPVH. KAPLÓ 1884 — 87. VII. KÖTET. (leczember 7. tSSS. jgg íme, most önök előtt áll egy par excellence társadalmi irányú törvényjavaslat és önök azt maguktól elutasítják. Ugy látszik t. ház, közelebb áll önökhöz az ellenzéki politika szempontja, mint a társadalomé ; ugy látszik mi kevesebbet beszélünk, de talán többet teszünk a magyar társadalomért. (Tetsrés a jobboldalon.) De engedjék meg t. uraim, hogy még egy szempontot kiemeljek. (Halljuk!) Egyének és nemzetek fenmaradásra csak ugy számíthatnak, ha önmagukat ismerni tanulják. Nemzeteknél a történet a tükör, melyből a nemzet magát megismerheti. És ha mi visszatekintünk egy ezred év történetére, azt látjuk, hogy a szolgaságot e faj nem tú'rte soha és a szabadságért is vitézül harczolt, de legjobb erejét, legtöbb tehetségét mindig a pártviszály és visszavonás emésztette fel. Thaly Kálmán: Mesterségesen szították azt! Darányi Ignácz: Azt hiszem, most sem cselekesznek egyebet. (Tetszés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Csakhogy most nem Bécsből szítják, mint akkor! Darányi Ignácz: Ez volt, uraim, mindig a fekete pont hazánk történetén. És ha mégis itt maradtunk, idegenek és ellenségek által környezve, mintegy hullámtól vert sziget és meghasonolva nem egyszer magunk között: azt, t. ház, azon gyakorlati felfogásnak, azon természetes ítélő tehetségnek, annak asensus commirnisnek lehet csak tulajdonítani, melyet sem fényes szónoklatokkal, sem elvont eszmékkel elhomályosítani nem lehet, (Ugy van! jobb felől) annak asensus communisnek, melyet meg lehet találni a nádfedél alatt, a falú házán ugy, mint ezen terem falai közt. És ez, t. ház, nekünk azt mondja, hogy a magyar állam feladatai, melyek megoldásra várnak különbözők lehetnek, de a legfőbb, a legmagasabb czéi most az erőgyűjtés, az izmosodás, a consolidatio kell, hogy legyen, (Élénk helyeslés jobbfelöl) hogy majd ha a válságos napok jönnek, ezt a maroknyi népet egységesen, erősen és tömören találják. És ez azt is mondja nekünk, hogy az állami consolidatiónak legerősebb eszköze az, ha mi leggyengébb oldadalunkon, öröklött gyarlóságunkban a túlvitt pártoskodásban, gyűlölködésben és visszavonásban mérsékelni tudjuk és akarjuk magunkat. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Nem szándékozom tovább fárasztani a t. ház figyelmét. (Hallju 1 :!) De mégis méltóztassanak megengedni, hogy kettőt megjegyezzek. Volt idő, midőn egy emlékezetes beszédben az öt éves mandátumot a közélet egyik legkimagaslóbb alakjától arról az oldalról hallottuk emlegetni és most ha oda tekintünk, nincs senki a ki ottan mellette felemelkedjék. Ugy látszik, ennek a törvényjavaslatnak valami nagy, valami benső hibája van. E 20
