Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-146
j 4-0 14*. •nsaígos ülés d többség kifolyását képező kormánynak szemben a főrendiházzal. Tudom, hogy nem csekély mérvű aggály fűződik ahhoz, hogy az 5 évi országgyűlés által nemcsak a parlamentnek, hanem a kormány hatalma is növeltetik és én ezt nem is tagadom, csakhogy nem a képviselőház rovására fog a kormány hatalma növekedni. A kormány hatalmának növekedése abban fog állani, hogy nem lesz annyira a kortespolit : ka befolyásának kitéve és nem fog minden kérelem mely talán a közérdek által is eléggé istápolt, választási tekintetekkel okozatos összefüggésbe hozatni. Voltaképen tehát nem is a kormány hatalma, hanem hatalmának ethikai alapja nyer erősbítést, a minek azt hiszem, csak örvendhetünk. (Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Ehhez járul még, hogy az 5 évi országgyűlés mellett a közügyek iránti érdeklődés sem fog annyira absorbeáltatni a tisztán személyi kortesérdek által s igy inkább lesz lehetővé téve az elvi alapokon nyugvó küzdelem. Ez által a választási harcz is tárgyilagosaid) lesz, mely ennélfogva eredményében is kétségtelenül egészségesebb politikai életet fog teremteni — sőt azt hiszem, hogy nem csekély mérvben még emelni fogja a képviselőház értelmi szinvonalat; mert eltekintve attól, hogy az incompatibiiitási törvény a szellemi erőnek igen nagy quotájáí; kizárja a parlamentből, ;tzon fölül a 3 évi választás zaklatásai is részben elrettentő hatássa] bírnak oly elemre, mely hivatva lenne a törvényhozásban résztvenni s a képviselőház értelmi erejét gyarapítani. Nagy előnynek tartom továbbá, hogy az 5 év mellett az ülésszakok rövidebbek lehetnek s igy azoknak, kik az ország ügyeinek szentelik magukat, még productiv tevékenységre is fog idő maradni. Ez egyaránt áll ugy a képviselőkre, mint a kormányra, mert jelenleg kivált a nagy szerves törvények előkészítésére s alkotására sem a kormánynak, sem a háznak nincs kellő nyugalma s ideje. Azon államszövetségi viszony, melyben az osztrák örökös tartományokkal vagyunk s azon tartományi autonómia, melylyel a Horvát-Szlnvonós Dalmátországi királyság bir, oly nehézkes parlamenti apparátust igényel, hogy az 5 évi országgyűlés sem fog nagyon jelentékeny könnyítést nyújtani, de ép ezért, annál szükségesebb, hogy legalább a választási mozgalom határai 8 évnél távolabbra helyeztessenek. Hogy társadalmi életünkre is jótékony befolyással fog hatni az 5 évi választás, hogy Magyarország nem elég gazdag arra, hogy minden 3 évben egy választást megbírjon, ezek a leginkább elcsépelt, "lapos argumentumok, de azért nem kevésbé igazak. Mindezek oly argumentumok, melyeknek súlyát még az ellenzék is elismeri s eddig a nyilzember 7. 1SSS. vános discussio terén még nem is hallottam más ellenvetést annál, hogy ezzel kapcsolatban garantiákat kivannak a választások tisztasága iránt és én teljesen osztanám ezen álláspontot, ha ez iránt a törvényhozás a lehető törvényes garantiákat meg nem teremtette volna és pedig oly időben, midőn az akkori kormánynyal a jelenlegi ellenzéknél sokkal erősebb ellenzék állott szemben, tehát valószínűleg a lehető törvényes garantiák biztosítása tekintetében több sikerrel járhatott el, nemcsak a választási törvényt értem, hanem az ezen kormány aegiee alatt alkotott büntető törvénykönyvet, mely az egész fejezetben drákói szigorral intézkedik a választási visszaélések ellen. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem hajtják végre !) Ám lássuk tehát, miben áll még azon garantia, mely következik. (Felkiáltások a szélső baloldalon: A curiai bíráskodás!) A curiai bíráskodásban válasz • íási ügyekben. E követelménynek a kormány mái' ismételten megfelelt s maga a képviselőház vetette el a javaslatot s ha jól emlékezem, még az ellenzéki képviselők közül is voltak, kik ellene szavaztak, tartván attól, hogy a választás ügye formális per tárgya legyen! De ettől eltekintve, én ennél sokkal erősebb garantiát találok a magyar közjog és alkotmány által fentartott municipális rendszerben, melynek választott tisztviselői nem közegei, nem directe végrehajtó orgánumai a parlamentaris kormánynak. Előre tudom t. ház, hogy a vita nagy része a választások folyamából merített panaszokkal lesz betöltve, de a választási küzdelmek ép ebben is hasonlítanak minden más küzdelemhez és engem arra emlékeztetnek, hogy a midőn a szerbek győzedelmesen nyomultak előre, akkor a bulgárok panaszolták azoknak kegyetlenkedéseit és a midőn megfordítva, a bulgárok lettek győztesek, akkor a szerbek lármázták tele a világot! Én valószínűnek tartom, hogy mindkettőjüknek igazuk volt s épen igy vagyunk t. ház, a választási atrocitásokkal, melyeknek már én magam is estem egyszer áldozataidé azért nem panaszkodtam visszaélések ellen. (Közbekiáltások a szélső baloldalon: Kár volt!) Tudom, hogy kár volt; azonban a különbség köztünk csak az, hogy ha a választásoknál kormánypárti jelölt bukik, megérdemelt bukásnak tekintik, a nép-souverainitásnak ítéletét látják benne; ha pedig ellenzéki jelölt bukik, akkor a pressiónak tulajdonítják. (Ugy is van ! a szélsőbáloldalo,?. Derültség a jobboldalon!) Igen jól tudom tehát, hogy e téren egymást soha sem fogjuk capacitálni; mert bármilyen legyen a küzdelem, soha sem fogják elismerni annak igazságát, hogy „ quod uni j' ustmnid etiam alteri!" Mindezeknél fogva ajánlom a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hermán Ottó: T. ház! A t. előadó ur által elmondott beszéd arra indít, hogy támadásomat —
