Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-146

14$. orsíágos Ülés decíerufcer 7. 18S6. j[4j mert támadást óhajtok intézni a törvényjavaslat ellen — máskép kezdjem, mint különben kezdtem volna. Constatálni kívánom, t. ház, mindenek előtt azt, hogy mióta e parlamentnek tagja vagyok és mióta figyelemmel kisérem a törvényjavaslatok benyújtását s az előadók által való indokolását, én soha oly subjectiv beterjesztést nem hallottam, mint a minő ez volt. (Ugy van ! a szélső halon.) És a t. előadó ur részéről más törvényjavaslattal szemben soha sem tapasztaltam, hogy egyenesen az ellenzék ellen fordult volna akkor, midőn általa is eli smert fontosságú alkotmányos kérdés vitatása előtt állunk. Mindezeknél fogva, t. ház, az előadó ur sophismáivai foglalkozni nem fogok. Meg vagyok győződve arról, hogy a vita folyamában az általa felhozott vádakra nézve meg fogja kapni a feleletet; hanem megkezdem az analysist egyébbel s ezt is a t. előadó urnak köszönöm. Az előadó ur ugyanis azt mondta, hogy most van az időpont alkalmasan megválasztva, most, midőn csendes, sima tükör az egész politikai élet, midőn szenvedély nem mííködik sehol, T. ház, azok a csendek a köz- és politikai életben különös jelentőséggel birtak mindig egyes nemzetek, sőt az egész emberiség történelmi fejlődésében. És mindig kitűnt, hogy az olyan csend, mely azonban csak felszínes volt, nagyon hamis csend volt és a mi rá következett, homlokegyenes ellentéte volt annak : villámcsapás, dörgés és iszonyatos népmozgalom. (Zajos helyeslés a szélső haloldalon. Derültség a jobboldalon.) A t. előadó ura többség nevében beszél. Nézzük tehát kikből áll ennek a háznak a többsége ? Ha már subjectivitásokba akarunk menni: áll férfiakból, kik a helyzettel tökéletesen meg vaunak elégedve és a kik azt hiszik, hogy ezen megelégedésük az egész országban uralkodik, de & miben ok gyökeresen tévednek. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Ezen csend leple alatt, mely az előadó ur előtt harmóniának tíínik fel, hallom én süket fülemmel jaj-kiáltását annak a sanyargatott népnek, mely nyög az adóteher alatt. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt az előadó ur igazán helyesen mondotta, hogy ez az időpont kitűnően van választva. Kitűnően meg van választva; mert valósággal megválasztotta az, a ki e választásokat is intézi: Magyarország jelenlegi ministerelnöke, Tisza Kálmán ! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Éljenezzenek hát!) Jubiláris napokat élünk, t. ház ! Láttuk ezt a napokban. De a ki a ministerelnök ur tactieáját ügye lemmel kisérte, kormányzatának tiz évi tartama alatt az egyet tapasztalt és tanult meg gyökeresen : azt, hogy a ministerelnök ur összes intézkedéseivel soha sem számít a nemzet erős oldalára, erkölcsi alapjának és nemzeti hajlamainak, a nemzet akarata és hajlamához képest való kifejlesztésére. Sohasem. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hanem a hol erőt tapasztal, a hol azt valósággal a nemzet javára irányítani kellene, ott eljárása mindig csak egy: tudniillik elerjeszteni ezt az erőt, hogy igy a saját maga érdekéts azzal együtt pártjának érdekét szolgálja, (Ugy van! a szélsőbalolckäon) miről azonban határozottan kinyilatkoztatom, hogy soha sem volt és soha sem lesz a magyar nemzet érdeke. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, a legbebatóbban gondolkoztam erről a törvényjavaslatról és arra az eredményre jutottam, hogy ezen törvényjavaslat nem jelent egyebet, mint hazánk népe felségi jogának érintését, sőt ha ugy, a mint tervezve van, keresztülvitetnék, egyenes merényletet azon jog ellen. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Én magam is figyelemmel kisértem azt az érvelést, a mely a sajtóban és a közéletben ezen ügy körül nyilvánult. Formális statistikai kimutatásokat olvastunk arról, hogy az európai parlamentekben milyen hosszú a parlamenti ülésszak, az országgyűlés tartama ? Citálták Angliát, Francziaországot. (Á terembe lép Rigó Ferencz. Zajos éljenzés a szélső baloldalon. Derültség a jobboldalon.) I>e, t. ház, a mostani kormányzatnak és az általa megteremtett közéletnek igen nagy baja és bűne, hogy mindig a külföldre mutat és soha sem számol a magyar nemzet tényleges állapotával, nem számol a magyar nemzet, fejlődésével. T. ház! Lehet az angol parlament 10 éves tartamú, lehet 20 éves tartamú, ott a közjogi alap megállapodott, ott a régi meggyökerezett institutiókat egy hatalmas culturelem mindig biztosítja az ellen, hogy a kormányok túl ne kapjanak, ott a parlamentben a kormánybuktatás igenis lehetséges; de, t. ház, Magyarországon: hiszen méltóztassék visszatekinteni arra a 10 évre, a. mióta a jelenlegi ministerelnök ur a kormány élén áll, vájjon mindazon institutiókat, melyekben a magyar nemzet úgyszólván ethikai alapj át birja, nem ostromolták -e félrendszabályok által egyenesen azon ezélzattal, hogy a kormánynak hatalmát öregbítsék? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Vájjon, t. ház, a vármegyék reformon mentek keresztül'? Beültették a közigazgatási bizottságot, behozták — mint mondani szokás — embereikeit, mint az ichneumon beoltja petéit az egészséges testbe, hogy ez által ivadékának az örökséget biztosítsa. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Bármely irányban vizsgáljuk a tényeket, mindig ezt a rendszeres elerjesztést fogjuk találni. T. ház! Az előadó ur azt mondja, hogy a hosszú parlament módot ad, hogy a parlament