Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-145
145. orassAgos ölés áeczemlwr 5. 1885. 129 Elnök: Ha nincs észrevétel, a kérvények kiadatnak a közlekedésügyi ininisteriunmak. Tibád Antal jegyző (olvassa): Szatmár és Maros-Tordamegye közönségei a körorvosok fize tésére nézve a lélekszám alkalmazását kérik. Vámos Béla előadó : Méltóztatik tudni a t. ház, hogy a közegészségügyi törvény értelmében felállított egészségügyi körök több község által képeztetnek, mely körök megalkotásai a törvény akkép biztosította, hogy azok létrehozása a lélekszám bizonyos aránya szerint történik. Több község hattól tizig alkot egy egészségügyi kört, mely azután egy orvost tart; ezek fizetésére nézve kérik, hogy minden község lélekszám szerint járuljon ahhoz. E kérelem azonban nem felel meg a törvénynek, mert a törvény a lélekszámot említi, a midőn megállapítja a községek önálló orvostartási kötelességét s mert a körorvos fizetése tekintetében a törvény világosan kimondja, hogy a hozzájárulás az orvos fizetéséhez a lélekszám arányában történik. Mivel pedig a teher a község minden tagját egyenlően érdekli, az 1876: V. törvényezikk 33. §-ának második bekezdése szerint ez a teher fedezendő, ugy hogy az az egyenes adó arányában vettetik ki a község tagjaira. Ezt rendeli a törvény. Ez felel meg a helyes magyarázatnak is és a belügyministerium kibocsátott rendeletében szintén igy értelmezi a törvényt. Mivel pedig a kérvényi bizottság ezt a magyarázatot helyesnek tartpi, azt a határozati javaslatot terjeszti elő, hogy a kérvény adassék ki a ministerelnök urnak mint helügyministernek. Madarász József: Azon helyzetben vagyok t ház! hogy a t. előadó urnak felvilágosítása után, mert magam is átnéztem a törvényt, kötelességemnek tartom a ház előtt azon véleményemnek adni kifejezést, hogy a kérvények tárgyát nem tartom a, íörvénynyel és az igazsággal megegyeztethetőnek ; és hogy csatlakozom a kérvényi bizottság által ajánlott határozati javaslathoz, mert igaza van az előadó urnak, hogy a törvény határozottan megmondja, hogy hány léleknek kell körorvost tartani. Ezért engedjenek meg a t. közbirtokos urak, de azon kérelmük, mely a feliratukban foglaltatik, hogy tudniilik a költségek, melyekkel a körorvosi teendőket kell díjazni, ne az adó, hanem lélekszám szerint vettessék ki, igazságtalan, mert igen könnyen megtörténhetik, hogy oly lelkek után is vettetnék ki e teher, a kik sokkal szegényebbek, semhogy azt fizethetnék és a kik a jótéteményekben nem részesülnek. Ezek elmondása után ismételten kijelentem, hogy a kérvényi bizottság által javasolt határozati javaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra senki sem lévén félj egyezve, a vitát bezárom. Minthogy pedig a javaslat senki i KÉPVÍI. NAPLÓ. 1884—87. VÍI. KÖTET. által sem támadtatott meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a kérvényi bizottság határozati javaslata elfogadtatik és a kérvény a ministerelnöknek mint helügyministernek kiadatni határoztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa).- A „Délina gyarországi tanító-egylet" a kisdedóvó intézetek országosítását elrendelő oly törvény alkotását kéri, mely szerint minden község köteleztetnék egy kisdedóvoda vagy legalább is egy gyermekmenhely felállítására. VámlOS Béla előadó*. T. ház! A kisdedóvodák j'elentősége, a kisded gyermek főleg a munkás osztály gyermekeinek gondozása, nevelése és a mi nem kevésbé fontos, a hazai nyelv ápolása szempontjából is általában ismeretes. Nem lehet mondani, hogy ez ügyet nem karolta volna fel a kormány egyáltalában, mert hisz' az ellenkezőnek bizonysága azon körülmény is, hogy az 1886 iki állami költségvetésben kisdedóvodák segélyezése és új kisdedóvodák létesítése czímén 45,000 forint van felvéve, tehát 5,000 frttal több, mint a megelőző évben. De mindez t. ház, nem elégíti ki a közérdek mindazon követelményeit, melyek a kisdedóvodákhoz fűződnek. És helyesen mutat a további teendőkre a „Délmagyarországi tanítóegylet ;í , midőn a kisdedóvodák országosítását oly törvény alkotásával keresztülvitetni kéri, mely szerint minden községnek kötelességévé tétetnék, hogy állítson,ha többet nem, legalább egy kisdedóvodát vagy gyermekmenhelyet. Mindezek helyességét a kérvényi bizottság is átlátván, ez ügyben a következő határozati javaslatot terjeszti be: ,.E figyelemre méltó kérvény adassék ki a vallás- és közoktatásügyi ministernek. Madarász József: T. ház! Bátor voltam már azon kérvénynél, melyet bizonyos törvényhatóságok Sárosmegye felhívása folytán pártoltak, kijelenteni — ha ugyan a képviselőház előtt akként tárgyalnák a kérvényeket, a mint azok megérdemelnék, hogy legalább egymást megértenők és az, a kiszól, legalább hallhatná a maga hangját (Elnök csenget) — bátor voltam, mondom, már akkor kijelenteni, hogy a mai kérvények között két nevezetes tárgy van: • az egyik az országanyagi, a másik annak szellemi boldogságát illeti és az utóbbi épen a jelen kérvény. Azért habár teljesen megelégszem is a kérvényi bizottság javaslatával, mégis kötelességemnek tartom fölszólalni, minthogy az egész ülésszakon át az ilynemű kérvényekre a háznak ugyanezt a határozatot kell majd hoznia. Felszólalok tehát, hogy kifejezést adhassak itt a képviselőházban a délmagyarországi tanító-egylet összes tagjai iránti elismerésemnek és hálámnak, a miért ők kötelességüknek tartották a házat felhívni arra, hogy a kisdedóvodai intézményt, mint a nemzeti érzület megszilárdítására és a magyar állam erősítésére leginkább ható eszközt tovább fejleszsze. Tehát megismerem, 17
