Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-145

130 148. ©rszágo* tlés deezeniber i. 188», hogy ők mint hű hazafiak terjesztették be kérvényüket. Másodszor azonban kötelességemnek tartom felszólalni azért, mert ha én megnyugszom is a kérvényi bizottság határozati javaslatában és remélem is, hogy a t. közoktatásügyi minister is át van hatva azon meggyőződéstől, hogy e tárgy elől már sokáig kitérni nem lehet és hogy azt törvényhozásilag kell elintézni, de ha ő nem volna is ettől áthatva, én át vagyok hatva attól, hogy a mit a délmagyarországi tanító-egylet e kérvényéhen mond, hogy a nemzeti és neinzetgazdászati és művelődési kérdések között az ország képviselőházára nézve alig van fontosabb tárgy, de én megbízom a minister úrban, hogy legkésőbb a jövő évi költségvetés előterjesztéséig törvényjavaslattal fog a képviselőház elé. lépni, melyben oly nyoma leend a kisdedóvodák és menhelyek felállításának, hogy e részben az ország lakossága fokozott óhajtásának megfeleljen. Az esetben pedig, ha ez meg nem történnék, kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy mint képviselő e részben külön is törvényjavaslattal leszek bátor a t. ház elé lépni. Tudom én jól, hogy a minister ur évről évre 5-6—10,000. . . Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: 50—100,000! Madarász József; hát legyen 20—30,000, vagy akár 50—100,000 írttal segélyezi a kisdedóvodák ügyét, de higyje meg a minister ur és a. képviselőház, hogy ha van tárgy, ez az, melynek elősegítésére az okvetlenül szükséges pénzt bárhonnan meg kell teremteni. (Igaz! Ugy van! a ssélsb' baloldalon.) És én tudok is módot rá. Például csak, a nemzet érdekével ellentétes bosnyák, vagy más ilynemű házpolitikai követe lésektől tartsa vissza a képviselőház azon milliókat, miket eddig is már évenkint kiadott. (Helyesl's a szélső baloldalon.) Sőt én tudok megtakarítható pénzt ezeken kivül is, nem 100 és 1000-re menő, hanem sokkal nagyobb összegeket. És akkor nem kell majd kölcsönhöz nyúlni, lesz pénz, termesze tesen nem a nemzet ellenére, hanem a nemzet érdekében és ennek megerősítésére. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Reményleni tehát, hogy a t kormány és a t. többség is be fogja látni legalább egy 10 év alatt, hogy lehetetlen ez elől az ügy elől törvényhozásilag kitérni és lehetetlen az erre szükséges pénzt meg nem teremteni. E reményben elfogadom a határozati javaslatot. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi ministerl Nagyon örvendek, hogy előttem szólott t. barátom oly szeretettel és buzgósággal viseltetik a kisdedóvodák ügye iránt; de nekem nem volt szükségein a dél magyarországi tanítóegyletnek e tekintetbeni figyelmeztetésére ; mert én is épen oly jól tudom, micsoda jelentőséggel bir ez ügy és mindent, a mit az adott körülmények közt lehet, elkövetek annak az előmozdítására. (Helyeslés jobbfelől.) De egy tekintetben más véleményben vagyok. Én tudniillik nem hiszem, hogy szabad volna — azt nem mondom, hogy nem lehet — törvény által rendezni ezt az ügyet. Nem akarom a dolgot most bővebben kifejteni; de megvagyok győződve, hogy törvény által rendezve az ügyet, annak épen az ellenkezőjét érnők el, a mit czélozni méltóztatik. És ezért biztosítom a képviselő urat, hogy „ én évről évre — a mennyiben pénzügyi viszonyaink megengedik — nagyobb összeget fogok e czélra fordítani, de e téren törvényjavaslattal nem fogok fellépni. Kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni. Komlóssy Ferencz: T. ház! Madarász József t. képviselőtársom előadása után nem szándékoztam felszólalni; de miután, ugy látom, hogy a minister ur nem akar törvényhozási utón valamit tenni a kisdedóvodák létesítésére, ennek következtében néhánv szót kívánok intézni a t. szakminister úrhoz. Én a délmagyarországi tanító-egylet kérvényét teljesen méltánylom és helyeslem, hogy ha ők az országosítás alatt ezen kisdedóvodák általános elterjedését értik; de határozottan rosszalnom kell, ha az alatt azt értenék, mit államosítás alatt általában értünk. Ugyanis t. ház, azt tapasztaljuk évek óta, hogy mindazon intézetekben, melyek tisztán állami kezelés alatt állanak, melyek a felekezetektől elvétettek, az ilyen intezetekben nincs köszönet. Ugy vagyunk az állami iskolákkal, az állami képezdékkel, az állami felsőbb leányiskolával stb. Én tehát attól félek, hogy ha ezen óvóintézetek ugy szerveztetnek, mint az állam kezelése alatt álló tanintézetek, akkor ezen intézkedésben nem volna semmi köszönet. Azért arra kérem a szakminister urat, bár jól tudom, hogy ő egyelőre nem akar törvényhozásilag foglalkozni ezen kérdéssel, hogy ha be fog ütni az óra, mikor tenni kell valamit ezen ügyben, tessék tisztán felekezeti alapra, fektetni a szervezést, akkor látni fogja, hogy ezen intézmény fel fog virágozni, meg fog ezéljának felelni. Mivel a minister ur valahányszor valami nagyobb szabású intézmény behozatalát czélozza, rendszerint egyik-másik tanácsosát szokta tanulmányútra kiküldeni és bizonyára fog kiküldeni jövőre is, arra kérem, minthogy vannak Magyarországon jelesen szervezett ilyen intézetek, gyermekmenhelyek, óvodák, h\ melyek apáczák vezetése alatt vannak, küldje oda tanácsosait s látni fogja, hogy