Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-111

7 4 111. or*«dgos ölés április 25. 188S. hiszem, méltán követelhetjük, hogy a felső vidéki érdekeltség járuljon hozzá az alsó résznek megmentéséhez. Mert az alsó vidék ma az élet-halál Iiarczot vívja. Több itteni község lakosainak legnagyobb része kivándorol. Jellemző a félszabályozás folytán beállt viszonyokra, hogy az alsó vidék, mely nem csak Győr-, hanem Sopronmegye alsó részét is magában foglalja s mely a Dunántói legtermőbb vidéke volt, ma oda jutott, hogy oly községekben, melyekben eddig 1 hold földnek ára 300—400 forint volt, ma a tulajdonos örül, ha azt 60 forintjával eladhatja. Ily körülmények közt nem látom azt a nagy méltatlanságot a törvényjavaslat azon intézkedéseiben, hogy a felső Kábavidék is tartozik az alsó rész megmentéséhez járulni s az áldozat 6 év alatt fizetendő összege nem több í forint 20 krajczárnál. Ha állana az, hogy oly vidékek is belevonatnak amegterheltetésbe,amelyek a szabályozásnak hasznát épen nem veszik, magam is hajlandó volnék gróf Károlyi Sándor igen t. képviselő ur külön véleményét elfogadni s ha a törvényjavaslat ennek orvoslásáról nem intézkednék. De miután ennek 5. §-a kijelenti, hogy mindenki csak azon arányban tartozik a terhet viselni, a mily arányban reá a szabályozásból haszon hárul, azt feleslegesnek tartom. De különben is t. ház, tartok tőle, hogy ha az új ártérfejlesztés elrendeltetik, a két vidéknek százados, már úgyis felélesztett súrlódása újabb tápot nyerne, a mi minden esetre a szabályozás rovására történnék. Talán egy időre meg is akasztaná. Minthogy pedig az alsó Kába-vidék szabályozásának a legutolsó óráját elérkezettnek látom, részemről a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslések.) Elnöki A főrendiháztól üzenet érkezett. Kérem a t. házat, hogy azt a tanácskozás félbeszakítása mellett átvenni méltóztassék. (Halljuk!) B. Nyáry Jenő, a főrendiház jegyzője: Nagyméltóságú elnök ur, t. képviselőház! Van szerenesémjelenteni, hogy a főrendek a vágvölgyi összekötő vasútvonal kiépítéséről és a m. kir. postatakarékpénztárról szóló törvényjavaslatokat változatlanul elfogadták. Legyen szabad az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatokat tiszteletteljesen átnyújtani. (Éljenzés.) Tibád Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatokat). Elnöki E szerint a két törvényjavaslatra nézve a megegyezés a két ház közt létrejővén, azok legfelsőbb szentesítés czéljából fel fognak terjesztetni. Folytatjuk a napirenden lévő tárgyat. Horánszky Nándor: T. képviselőház! Bármily kevéssé ingerlő is, sőt ellenkezőleg talán unalmas is a tárgy, mely a törvényjavaslatban foglaltatik, tekintve mégis, hogy itt az ország egy nagy vidékének fontos érdekéről, sőt mondhatnám életérdekéről van szó, legyen szabad szorosan a tárgyhoz tartva magamat, némelyeket e törvényjavaslatra és azokra, mik erre vonatkozóiaga mai napon e házban felhozattak, elmondani és ezzel kapcsolatban egy indokolt határozat^ javaslatot benyújtani. (Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem azt, hogy e törvényjavaslatnak azon részét, mely Győr város és Győrsziget árvédelmi biztosítására vonatkozik, részemről is, ugy, mint azt a törvényjavaslat tartalmazza, elfogadom. Mert magam is elismerem, hogy itt fontos államérdekről, a vidék egyik tekintélyes emporiumának megmentéséről és biztosításáról van szó, melyhez hogy az állam épen ezen fontos érdekeknél fogva is hozzájáruljon, a magam részéről is helyesnek tartom. Elismerem azt is, hogy ott, hol egy árvédelmi munkálathoz a költségek nagyobb részét az állam adj a, jogosan és helyesen vindicálhatja magának az állam azt, hogy e szabályozási műveletet saját felügyelete és kezelése alatt ő maga hajtsa végre. Azonban t. ház, nem így áll a dolog a törvényjavaslat azon másik részére nézve, mely a Rába szabályozására vonatkozik; mert itt egy nagyfokú és az érdekeltek magán vagyonába benyúló kényszerrel állunk szemben, mely a törvényjavaslat által terveztetik és melylyel szemben, midőn egy kényszerszabályozás a magán érdeknek nyújtott minden cautela nélkül, úgyszólván önkény szerű, keresztülvitel tekintetében minden autonómia nélkül a kormány kezére bizatik, szükségesnek és jogosnak tartom, hogy a kérdést vizsgáljuk meg. Hogy pedig itt mily fokú kényszerről van szó szemben az érdekeltekkel, mutatja azon körülmény, hogy 1884. január 3-ikán Sopron megyében az összes érdekeltek vag}* legalább igen kevés kivétellel az összes érdekeltek által értekezlet tartatván, ott az arányok ugy állottak, hogy a szabályozás mellett 239,937 hold nvilatkozott 81,691 forint fizetési kulcscsal, ellene pedig 119,600 hold 37,208 forint kulcscsal, tehát tekintélyes többség volt a szabályozás ellen. Ismerem azon indokokat is, melyek ott a nézetek nyilvánulására bizonyos tekintetben befolytak ; de épen azért, mert a tényállás összes körülményeit ismerem, kénytelen vagyok kifejezni azon nézetemet, hogy ezen egész ügy körül a végzetes lépés kettőben keresendő és található. Egyfelől abban, hogy a malom-gátak eltávolításába a kormány beleegyezett, sőt ez tudtommal az ő egyenes utasítása következtében történt. Meglehet, hogy az érdekeltek is kérték, de ebbe a kormány a törvényjavaslat indokolása szerint is belenyugodott, bár óhajtanám, hogy a t. kormány ily fontos kérdésnél ne csak belenyugodjék, hanem a dolog alapos megvizsgálása után ésnagyobb felelősséggel cselekedjék.