Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-111

111. országos ülés április '25. 1885. 75 E belenyugvás azonban minden esetre végzetes hiba volt, mielőtt a műszaki tervek véglegesen és a társulat belenyugvása mellett niegállapittattak. (Helyeslés balfelöl.) Valamint tehát t. ház, elismerem azt, hogy a malom-gátak eltávolítása által a felső rábai érdekeltségnek helyzete könnyebbült s e tekintetben az bizonyos mérvű hozzájárulással tartozik is, ugy viszont elismerem azt is, hogy azon nehéz helyzet, mely az alsó Rába mentén előállott, ezen malom-gátak eltávolítása által következett be és azok igényelhetik, hogy súlyos helyzetükön egy vagy más módon segítve legyen. Másik végzetes hiba volt, t. ház, felfogásom szerint az, hogy ezen szabályozásnál a műszaki tervek erős hitem és meggyőződésem szerint a törvény ellenére erőszakkal állapíttattak meg. S midőn a t. kormány által beterjesztett törvényjavaslat e kérdést akkép magyarázza meg, hogy akkor, mikor e műszaki tervek elkészültek és Győr megye közönségéhez törvényes eljárás érdekében ceterjesztettek, a kormánybiztos már működött, ez pedig az indokolásban idézett törvénynél fogva úgymond, mindazt megteheti, a mi a választmányra és a közgyűlésre bizva van : ez azonban oly téves és helytelen magyarázata a törvénynek, hogy kénytelen vagyok az illető törvényt idézni és annak értelmére pár észrevételt tenni. Az 1871: XXXIX. törvényczikk 25. §-a az, mely a kormánybiztos kiküldésére vonatkozik 8 a melyben kimondatik, hogy két esetben, tudniillik a 24. §-ban kijelölt esetekben, vagy pedig ha valamely társulat pénzügye zavarba jutna, vagy működése megakadna, van helye a kormánybiztos kiküldésének. A 24. §-ban pedig az mondatik: „A társulat köteles helybenhagyott ármentesítési vagy szabályozási tervét saját költségén végrehajtani." Ez tehát már feltételezi, hogy a társulat műszaki tervei helyben vannak hagyva, tehát nem a helybenhagyásra fekteti a súlyt, hanem a végrehajtásra s a továbbiakra, a mikről e szakasz még szól. E szakasz világos és félrémagyarázhatlan értelme szerint tehát a kormánybiztos kiküldésének kezdete akkor foghat helyet, ha már a helybenhagyott műszaki tervek után a további tevékenység folyama megakadt, vagy ennek folyamán a törvényben kifejezett ineonvenientiák bieállottak. Ez t. ház, oly világos, mint a számvetésben Maróthy szerint a kétszer kettő négy és nemcsak jogászok, törvénytudók, de laicusok szerint is oly félrémagyarázhatlan, a melynek ellenére, ha a kormány mégis intézkedéseket tett, melynek gyászos következményeit a kormánybiztosok kiküldésében máshol is látjuk, meggyőződésem szerint egyenesen törvényellenesen járt el. Ez felfogásom szerint a másik hiba, mely elkövettetett. Megjegyzem még azt, hogy midőn a t. kormány által a műszaki tervek Győr megye közönségéhez törvényes eljárás végett áttétettek, hatáskörében cselekedett ugyan, de felfogásom szerint mégis óvatosabban járhatott volna el, mert itt oly érdekellentétről van szó, az alsó és felső Rába közt, hogy minden esetre megfontolást érdemelt azon körülmény, hogy egy nem érdekelt törvényhatóság küldessék ki, mihez a fennálló törvények értelmében a ministernek joga is lett volna, mert megnyugvást ez érdekeltekben csak az szülhetett volna, ha az intézkedések oly törvényhatóságra bízattak volna, mely semmi irányban sem volt érdekelve. T. ház! Ezen súlyos hibákon kívül később is történtek hibák, a melyek legalább is oly nagy fokú elnézésről tesznek tanúságot, a melyet hanyagságnak is lehetne neveznünk. így hibák történtek az ártérfejlesztés, az osztályozás és kivetési kulcs tekintetében is, mert nem is említve azt a körülményt, hogy óhajtandóbb lett volna, hogy ezen kérdésekben sem Győrmegye törvényhatósága lett legyen az, a mely eljárt és határozott; továbbá nem is említve azt a körülményt, hogy mily eljárás követtetett az ártérfejlesztés, az osztályozás és a kulcs megállapítása körül, nem is említve végül, hogy tudtommal az ártérfejlesztés, osztályozás és kulcs megállapítása sok helyütt egyenes alku tárgyát képezte — mondom, mindezeket nem is említve, hogy mily ineonvenientiák történtek, arra nézve izlelőül bátor leszek egy pár adatot felemlíteni. (Halljuk!) így például Sopron megye Egyed község ártere, mely állandóan sixlyosan van veszélyeztetve az árviz által, miután a Rába vize majdnem minden árviz alkalmával elönti, mint értesülök, circa 1234 hold után a hozzájárulási kulcs szerint 247 frtot visel, holott Jobbaháza, a hol eddig a Rába-árviz talán sohasem volt és mégis belevonatván a társulatba — valószínűleg belviz szabályozása czímén — körülbelül ugyanannyi hold után 256 frtot fizet, vagy például Sopron városa 4072 hold után 3205 frttal van érdekelve. RábaPatona pedig,melyet minden áradás elönt, 2482 hold után 761 frtot fizet; sopronmegyei Agyagos község 887 hold után 429 frtot, Réti győrmegyei község 1351 hold után pedig 500 frt költséget visel; Ruszt községre Sopronmegyében 923 hold után pedig 683 frt van kivetve. Ezen adatokban tehát az ártérfejlesztés, osztályozás és kulcs megállapítása körül és annak eredményeiként azt látjuk, hogy a kevésbé veszélyeztetett, vagy sokszor talán nem is veszélyeztetett terület túlságosan meg van terhelve szemben azon területekkel, melyek állandóan nagy veszélyeknek vannak kitéve. Ezek bizonyságai annak, hogy az ártérfejlesztés, osztályozás 10*