Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-111
111. orsaágos ülés íprilis 25. 1885. 73 épen egyenes következése az, hogy elkeseredés | támad az alkotmány ellen, mely alatt ilyesmik előfordulhatnak, azon hatóságok ellen, melyek ez intézkedéseket kötelességük szerint végrehajtják, természetes, hogy a nép elkeseredik mindazon ta nult tudós urak ellen, a kik tűrik, hogy ennyire menjen a dolog. Valóban rossz kifejezés lenne, ha azt mondanám, hogy az államsocialismus egy nemét akarják inaugurálni, mert socialismusnak lehet nevezni oly dolgot, melylyel a közös jó, a társadalom érdekében, mely által az állítólagos közjó érdekében összes társadalom, tehát a közönségnek mintegy vezérlete, garantiája alatt és risieója mellett viszünk valamit keresztül. Ezen államsocialismusnak, a mit mi itt megalapítani akarunk, ellenlábasa a nihilismus. Ezen neme az államsocialismusnak a nihilismusra vezet. Csatlakozom gróf Károlyi képviselő ur véleményéhez, (Helyeslés a baloldalon.) Goda Béla: Az indokolásban igen bőven ki van mutatva, hogy a Rábakérdés már századok óta fennáll. Századok óta belefolytak az érdekeltségek, belefolytak a vármegyék. A felső és alsó vármegyék mintegy háborút viseltek egymással; töltéselvágások fordulnak elő, hogy az árt a másik területre átvihessék, ezért többször királyi biztosokat kellett kiküldeni, hogy a megyék érdekeit némileg kiegyenlítsék. Ugyanez a jelenség mutatkozik a jelenlegi törvényjavaslat tárgyalásánál. Az alsó vidék szemben áll a felsővel. De a jelenlegi helyzet t. ház, nagyon különbözik az eddigitől. Eddig, ha egyes nagybirtokosok vagy befolyásos egyének megakasztották egy vagy más, többnyire egyéni érdekből a szabályozásrai törekvést, maradt minden a régiben. De most a helyzet, mint az előadó ur beszédéből és az indokolásból is méltóztatott megérteni, egészen más. Én szintén nem akarok belemenni a Rábaszabályozó társulat történetébe. Elismerem én is, hogy nem egy szabálytalanság, talán törvénytelenség is követtetett el, azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ezek legnagyobb része most a szabályozást tovább folytatni nem akaró felsővidéki érdekeltek hozzájárultával. Mert a felső Rába-menti birtokosok és küldöttek hozzájárulásával lett elhatározva, hogy aRábán levő malmok kisajátittassanak, a malomgátak azonnal eltávolíttassanak, mi által a felső vidékre szabályozás jött létre, az alsó vidékre pedig rázudították az összes árt. Addig, mint a folyóknál rendesen előfordul, évenkint csak a téli áradás, továbbá az úgynevezettzöldáradás fordult elő, most e községek épen a malomgátak eltávolítása miatt ki vannak téve évenkint 3—4 áradásnak, még pedig sokkal nagyobb vizemelkedésekkel mint eddig. Előttem szólott t. képviselőtársam Simonyi Iván azt mondja, hogy az érdekeltség egy része, értem a felső Rába vidékét, mintegy belekényszeritKÉPVH NAPLÓ. 1884—87. VI. KÖTET/ teteit a szabályozásba. A történelmi igazság szempontjából kénytelen vagyok a jelenlevő felsővidéki t. képviselő uraknak emlékezetébe hozni, hogy a szabályozás eszméje, kezdete nem az alsó, hanem a felső vidékről indult ki. Hivatkozom azon gyűlésekre, melyek e tárgyban Sárváron, Sopronban és több helyen a felső vidék initiativájából tartattak, meg tudnék nevezni egy" igen t. képviselő urat a felső Rába vidékről, kihez azonban most a házban nincs szerencsénk, a ki az 1872 5. országgyűlések alatt interpellatiókkal, röpiratok osztogatásával mindent elkövetett, hogy a Rába-szabályozási társulat megalakuljon. Simonyi Iván: Ki volt? Goda Béla: Tóth Bálint, sopronmegyei képviselő. Hogy belesodortatott volna, mint a t. képviselő ur mondani méltóztatott, különösen a Fertőmellék, arra nézve kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a fertővidéki érdekeltség a Fertő-lecsapolást Kékesi királyi mérnök ur által elkészíttette még 1870. évben, a mikor még a Rábaszabályozó társulat nem létezett. S ennek megalakultával megjelent a mostani mosonmegyei főispán, akkori alispán Simon Gyula ur és a fertőmelléki érdekeltség nevében kijelentette azt, hogy ők kívánják a társulatba való felvételt. És mit hallunk most? Azt, hogy ők bele vannak kényszerítve. Azt is mondta az előttem szólott t. képviselő ur, hogy mig az az alsó Rábavidék, mely szerinte egyedül veszi csak hasznát ezen szabályozásnak, 407u-kal járul annak költségeihez, a felső vidék mintegy 60%-át viseli annak. A t. előadó ur részletesen kifejtette, hogy itt külön ártérvidékről nem is lehet beszélni. A contemplált 6.600,000 forintos szabályozás az összes 12.000,000 forintos szabályozási tervnek csak egyik részlete, mely a már megalakult Rábaszabályozási társulatnak választmánya által 1879. január 7-én tartott ülésében elfogadva lett. Mely alkalommal az ülésben kimondatott az is, hogy nem az egész tervezet fog egyszerre végrehajtatni, hanem annak elsőrendűleg épen azon részlete, melyet most a tárgyalás alatti törvényjavaslat is contemplál. S kimondotta ezen autonóm testület indokolással azt is, hogy ezen részletterv keresztülvitele által az egész felvett ártéri terület ármentesittetni fog. A többi a tervezetnek még mintegy 5.000,000 forintba kerülő részlete az már nem annyira árvizmentesítésre, mint inkább culturalis czélokra szolgál. T. ház! Elismerem én gróf Károlyi Sándor igen t. képviselő ur külön véleményének j ogosságát, ha a merev jog terére állunk, hanem akkor, midőn egy másik vidék, mely a szabályozásnak eddig keresztülvitt részleteivel, mintegy félszabályozást nyert, a másik részt pedig ez által örökös árvízveszélynek tette ki, azt hiszem, ne a merev jogosS ságot,'hanem a méltányosságot is keressük. Azt 10
