Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-111

111. országos ülés április 25. 1885. sem kívánta azt és csak kárára van és ezért 60% kai járul az egész szabályozás költségeihez, A t. minister ur felszólalásaink folytán szíves volt a haszonarányt legalább elvben elismerni és be is vette a törvény]'avaslatba. De mit mond a törvényjavaslat indokolása ? Azt, hogy ezen haszonarány fizetési kulcsot csak egy új eljárás folytán, de csak akkor fogja megállapítani, ha a felső és alsó vidék bevonatik és az egész 13 millió forintos szabályozás végre lesz hajtva. Darányi Ignácz előadó úrtól hallottuk, hogy a felső vidék szabályozását talán csak a jövő generatio fogja elérni, talán csak a jövő generatió fogja megérni azt, hogy a szabályozás végrehaj tassék. Tehát látnivaló, hogy hosszá évtizedeken át lesz kénytelen a legmagasabb árhoz hozzájárulni a felső vidék olyasvalamiért, a mit nem kivan, a mit perhorrescal. Az előttem szólt t. képviselő ur ugyanezen nézetnek adott kifejezést és az én meggyőződésem is az, hogy ezen kalandos, valóban boszniai munkába soha nem fogunk belemenni és a Fertő soha sem fog lecsapoltatni. Én bízom a t. minister urnak jóakaratában, de bocsánatot kérek, az az Ígéret, hogy a In? szón szerint fog a kulcs megállapittatni, ez által teljesen illusio us lesz. -f Sok hivatkozás történt a catasterre és mindenféle szakaszokra, hogy miért nem lehet ezen vidékre legalább a Tiszavidéknek adott kedvezményt alkalmazni. Meglehet, hogy az én juridieus kiképeztetésem olyan gyönge, meglehet nem vagyok képes azt felfogni, de én még egyszer ismétlem, hogy nincsen akadálya annak, hogy a hozzájárulás határozott hányadban, percentben mondassék ki. Á t. minister ur a bizottságban több ízben utalt a nemsokára hozandó vízi-törvényre, mely a bizottságban letárgyaltatott. Tagadhatkin, vannak sok törvényeink és túlságosan sok szakaszainka szabályozásraesköltség kivetésre vonatkozólag, ámde ép az a baj, hogy ezen sok paragraphusok is mintegy microcosmusát mutatja hazánk általános állapotának. Itt van az 1871 : XXXIX. t.-cz. a vizszabályozó társulatokról, itt van az 1875 : VII. t.-cz., mely az ármentesített területeknek megadóztatásáról szól, itt van az 1879 : XXXIV. t.-cz, mely az 1871-ki törvényt módosítja, itt van az 1881 : XLII. t.-cz., mely viszont az í 875-kI törvény rendelkezéseit változtatja meg, itt van azután még az 1884-ki, a Tiszaszabályozásra vonatkozó törvény és nemsokára törvénynyélesz a már előkészített vízi törvényjavaslat is. Tehát tagadhatatlan, hogy szakaszokban nincsen hiány,hogy a szakaszok árjában úszunk s a mint már a törvényczikkek czíme is mutatja, az egyik szakasz a másikat magyarázza, az egyik szakasz ellentmond a másiknak, az egyik szakasz hatályon kivül helyezi a másikat, a szakaszoknak valóságos labiryntusa ez, 1 melyben az önkényes teherkivetésnek mindennemű faja tenyészik: Hogy ez nem felel meg a gyakorlati kívánalmaknak, azt mindenki tudja, a ki csak legkisebb mértékben is foglalkozott e szakaszokkal és nemcsak annyiban, hogy igent mondott reájuk. Nem a Rábának hullámai, nem a Rábának árja és iszapja teszik tönkre azt a vidéket, hanem ezen szakaszok árja és az eddig folytatott szabályozás, ez az, a mi földönfutóvá teszi az ottani népet. Mert tény az, hogy Sopronmegye német „és horvát ajkú lakossága, az ország legszorgalmasabb lakói közé tartozik, ez ki van statistiee mutatva, nemcsak a legszorgalmasabb, de a legértelmesebb, sőt még többet mondok, a legjobb adófizető íoyalis nép. És pedig tény, hogy e vidékről nagyon tömegesen hagyják el a hazát, a kivándorlók száma e megye ben a legnagyobb és az is tény, hogy a Rábaszabályozás főfactor volt, mely az embereket a hazából kikergeti. T. ház! Nem mondok sokat, ha azt állítom, hogy e törvény valódi monstruositás, financirozására nézve bevonja az egész területet., tényleg csak az egyik felét tervezi és foganatosítja, de mégis a felsőbb vidéket nagyobb arányban, mint az alsót. Kényszer útján fizetteti egyikkel a másiknak szükséges szabályozás költségeit. Igen közel van azon kérdés előttünk, hogy ha valóban a közjó, országos érdek kívánja a szabályozást, ám eszközöltessék közös költségen, hiszen úgyis minden vidéknek kijut a maga osztályrésze. A minister ur és az államtitkár ur részéről eddig nem tapasztaltunk valami nagy feszélyt, ha arról volt szó, hogy emeljük az adókat. Bocsánatot kérek, de báró Kemény Gábor minister és Baross Grábor államtitkár urakat illeti meg az érdem, hogy az adófizetésnek új nemét találták fel, tudniillik, hogy fizettetik az egyik vidéket a másikért. Ez magyarázata ezen egyöntetű vívmánynak, mely által nemcsak a vasúti hálózat, hanem a szabályozások kérdéseit is egy kalap alá hozniok sikerült. Mert az, hogy egyik fizet a másikért, másrészről, hogy egyik-másik nagybirtokos, meg is nevezem, Eszterházy berezegnek voltaképen nem is magának, hanem egyes nagybérlőinek igy igen olcsón jut tatnak ármentesített területet az alsóbb vidéken: ez is azon állítólagos egyöntetűségnek egyik tulajdonképeni indító rugója. Ámde ne feledjék el, hogy ezzel benyúlnak a tulajdon szentségbe. Ne alkossunk oly praecedenst. mert ugyanazon joggal, melylyel itt egyik fizet a másikért, ugyanazon joggal törvényt hozhatnánk, hogy egyik-másik megye ne közönséges trágyával, hanem például guanóval trágyázza a földjeit és ugyanazon joggal kötelezhetnők, hogy Hajdumegye fizesse a Biharmegyének szükséges vicinális vasutakat azzal az indokolással, hogy az országutak a vasutakkal összeköttetésben vannak. Nem természetes-e, hogy ha igy haladunk, a földmíveiő i nép bizalmatlansággal viseltetik. Sőt a logikának <*