Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-110

50 110- országos ülég április 24 1SS5. illeti a t. előadó urat. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltás: Hát a ministerelnök nem szól?) Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Első sorban igen természetesen azon kérdéssel leszek köteles foglalkozni, melyet gróf Apponyi Albert t. képviselő nr is ismételt, melyre felfogásom szerint a t. ministerelnök ur válaszolt, mert ha az előzményeket ignorálni nem akarjuk, e javaslatban absolutc semmi áj nem foglaltatik, sem formailag, sem lényegében. Méltóztassanak megtekinteni az 1881 : I., az 1884-iki XXVII. törvényezikket. mindenikben az a kifejezés foglaltatik: adassék felhatalmazás a kölcsönről oly módon, hogy a vasút kiépíttessék. Sehol nem találjuk benne a mit a képviselő ur keres és a minek benn nem lételét törvénytelennek mondja, tudniillik, hogy a felhatalmazás a közös pénzügyministernek adatik. De a törvény indokolása itt is világosan kimondj;), mint az előbbi többi törvényjavaslatnál, hogy a felhatalmazás a közös pénzügyministernek adatik és bocsánatot kérek, abban sincs különbség a jelen törvényjavaslat és az előbbiek közt, mint Hoi ánszky képviselő ur felhozta, hogy a kölcsönre nem adatik felhatalmazás, mert a felhatalmazás megadásának nem szabad azon szempontból kiindulni, hogy minő forrásból nyujtatik. Ez a közös aktívákból nyujtatik most kiterjesztésével annak, hogy idegen forrásból is vétethetik. De azt hiszem, törvényesség szempontjából nem gyakorolhat befolyást kérdés, hogy mily természetű a kölcsön ; eldöntést azon két körülmény gyakorol: ki veszi fel és kit terhel. Az indokolás nyomán állíthatom, hogy a közös pénzűgyminister veszi fel a kölcsönt, feltéve, hogy szükséges és hogy kit terhel, azt kimondja az indokolás tudniillik, hogy Bosznia és Herczegovina jövedelmének feleslegét. Arra a kérdésre, hogy hát ha nincs felesleg, én egyszerűen azzal a kérdéssel válaszolhatnék: miért fájjon a mi fejünk másért? Én ragaszkodom a törvényjavaslat szövegéhez. Ha a törvényjavaslat szövegéből egyebet nem lehet kiolvasni, minthogy mi nem adunk egyébre felhatalmazást, mint arra, hogy Bosznia és Herczegovina jövedelmeinek feleslegei felhasználtassanak, esetleg azok alapján ezen összeg erejéig köl csőn vétessék fel: azt hiszem, mi egyéb kötelezettséget nem vállaltunk, mint a mire a törvény alapján a közös kormánynak felhatalmazás adatott. A további szempont, a mit Horánszky képviselő ur felhozott, a ki a legtovább, legtüzetesebben foglalkozott e törvényjavaslattal, az, hogy nincs felvilágosítva, hogy Boszniának jövedelmei miképen állanak, hogy az eddig épített vasutak jövedelmezősége minő. E tekintetben t. ház, nézetem szerint, bizonyos illetékességi kérdésekkel kell tisztába jönni és e kérdés felfogásom szerint az, kell és lehet-e nekünk Bosznia beligazgaíási jövedelmével és esetleg annak bevételeivel és kiadásaival foglalkozni. Igénytelen felfogásom szerint nem; és azt hiszem, hogy nemcsak az illetékesség, de a gyakorlati politika szempontjából sem lenne ezélszerü ezzel foglalkozni, mert ha mi annak feszegetése és korlátozásába bocsátkozunk, hogy Bosznia jövedelmei és kiadásai miképen állanak, ebből az következik, hogy ha esetleg annak hiányai volnának, azoknak fedezetéről mi vagyunk kötelesek gondoskodni. Adatok szempontjából, miután felvilágosításkép is kéretett, hivatkozhatom a közkézen forgó adatokra, melyek szerint Boszniának az íS85. éri költségelőirányzat alapján 65,000 frtnyi jövedelem feleslege van. •Derültség balfelöl.) Annak fejtegetésébe nem bocsátkozom, hogy mikép lesz ez megtartva, én erre mint tényre hivatkozom s azt hiszem, hogy Helfy képviselő ur sem czáfolhat meg, hogy eddig kedvezőbb volt az eredmény mint az előirányzat. Ez oly tény, a mely kétségbevonhatatlan és én constatálom azt, hogy a törvényjavaslatban Magyarországra nézve közjogi szempontból semmiféle újítás sem foglaltatik és hogy pénzügyi szempontból Magyarországra semmi teher sem származik. Nem bocsátkozhatom annak tüzetes fejtegetésébe, a mit Tors Kálmán és Helfy Ignácz képviselő urak hoztak föl, mert az politikai álláspont, melyet tiszteletben tartani kötelességem, de a melynek újólagos és folytonos fejtegetése legalább ezzel a törvényjavaslattal összeköttetésbe nem hozható, legalább általam nem, mint a bizottság előadója által, mert erre magam illetékesnek nem tartom. Mint egyes képviselőnek meg van a magam meggyőződése, szavazatommal érvényesítem is azt, de egyebet nem tehetek. Még kevésbé bocsátkozhatom azoknak fejtegetésébe, melyekkel Orbán képviselő ur indokolta, hogy ezen törvényjavaslathoz miért nem járul. Hogy a székely földnek sok szükségletei vannak, azt én is tudom. Szerintem, ha arról volna szó, hogy a mi adónkból — a mint, azt hiszem, csak elvétve mondta a t. képviselő ur — építsünk vasutat Bosznia számára, akkor argumentumul fel lehetne hozni azt, hogy miért építünk terhünkre és adónkból Boszniában vasutakat, mikor a székelyföldön elegendő vasút nincs; de miután maga sem olvashatja ki ezen javaslatból, hogy a mi adónk megy ezen vasútnak építésére, természetes dolog, hogy a székelyföld szükségletei ezzel a törvényjavaslattal, melynek fedezete Bosznia jövedelmeiben keresendő, összeköttetésben egyáltalán nincsenek. (Mozgás a szélső baloldalon.) Horánszky képviselő urnak még egy felvilágosítással tartozom, a mennyiben a képviselő ur azt is kérdezte, hogy az egyes vasutak, a melyeket Boszniában építettünk, a közös activákba egyáltalán szolgáltattak-e be jövedelmet?