Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-110

110- oruáge* EU'B április 24 1SSÍ. 55 képviselőtársam által előadott elvi és az általam I előadott pénzügyi indokoknál fogva nem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelől.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Sálijuk!) Megvallom, elvártam volna, hogy a ministeriumnak valamelyik tagja még a vita bezárása előtt válaszoljon a Horánszky t. barátom áltai felvetett és Helfy Ignácz t. képviselőtársam által ismételt azon cardinalis kérdésre hogy milyen kölcsön az, a melyre a kormány felhatalmazást kér, hogy beleegyezését adja. A t. ministerelnök ur, Horánszky Nándor t. képviselőtársam felé fordulva, igen elmésen és a túloldalnak derültsége közt azt mondta, hogy ha ezen padokról beszélnek oly képviselőkről, a kiknek helyzete nagyon könnyű, mert azznl az eltökélt szándékkal jöttek a parlamentbe, hogy mindent megszavaznak, az ő nézete szerint még könnyebb azon képviselők helyzete, a kik azzal az eltökélt szándékkal jöttek a parlamentbe, hogy semmit sem fognak megszavazni. Ez az elmésség a túloldalon nagyon tetszett s világos, hogy annak élét a t. ministerelnök ur az ellenzék ellen irányozta. Ha a t. ministerelnök ur azt hiszi, hogy ennek az elmésségének bármely alapja van, ugy legalább is nagyon rövid emlékező tehetsége van a t. ministerelnök urnak ; mert minden ülésszakban fordultak elő oly törvényjavaslatok, még pedig néha nagy, elvi jelentőségű törvényjavaslatok, a melyeknek keresztülvitelében a kormány az ellenzék részéről, legalább azon párt részéről, a melyhez tartozni szerencsém van, támogatást nyert; a mi által világosan meg van czáfolva az a vád, ha ugyan komoly vád akart lenni a t. ministerelnök ur szavaiban, hogy az ellenzék azzal az eltökélt szándékkal jön a parlamentbe, hogy semmit sem fog megszavazni, (Ugy van! halfelől.) De már most elvárjuk a t. túloldaltól, hogy a jelen esetben ne erősítse meg vagy ne vonatkoztassa magára azt a ezélzást, melyet Horánszky Nándor t. barátom tett egészen általánosságban, a nélkül, hogy bárkit is megnevezett és érintett volna, hogy könnyű azoknak az eljárása, a kik azzal az eltökélt szándékkal jönnek a parlamentbe, hogy mindent megszavazzanak, Horánszky Nándor t. barátom nem mondta meg, hogy kik azok, a kik ily elhatározással jönnek a parlamentbe; de t. ház, a kik egy ily javaslatot hajlandók és készek megszavazni, a kik készek szavazatukkal hozzájárulni ahhoz, hogy egy kölcsön megkötéséhez felhatalmazás adassék a kormánynak a nélkül, hogy tudnák minő kölcsön lesz az, ki fogja ezt a kölcsönt megkötni és minő feltételek alatt: azok valóban igazolnák azt, hogy azok a szavak, a melyeket Horánszky Nándor t. barátom egész általánosságban mondott, teljes joggal vonatkoznak reájuk, (ügy tan! balfelől.) T. ház! Ismétlem azt a kérdést és elvárom a t. kormány helyes parlamenti érzékétől és loyalitásától, hogy a vita berekesztése előtt fog e kérdésre válaszolni, hogy alkalom legyen válaszát bírálat alá venni. Ismétlem a kérdést: kicsoda fogja megkötni azt a kölcsönt, a melyhez, hogy a beleegyezését adja, magát a kormány felhatalmaztatni kívánja? Mert a mi törvényeink csak olyan kölcsönt ismernek, melyet a magyar állam köt és ismernek olyan kölcsönt, melyet a monarchia mindkét állama közösen köt. Az ilyen kölcsönre vonatkozólag az 1867 : XII. törvényczikk 56. §-a világosan megmondja, hogy az ilyen kölcsönnél mindaz, a mi a szerződés megkötésére és a felvett pénzek miként felhasználására és visszafizetésére vonatkozik, közösen fog elintéztetni. Tehát előírja a módozatot és a közös tárgyalásra utalja a közös kölcsön megkötésére vonatkozó minden részletet. Ugy a szerződés megkötésének módja, mint a pénzek miként leendő felhasználása és visszafizetése megállapirtatott. Tehát azon kölcsön, melyről itt szó van, közös kölcsön lesz-e, mert ha közös kölcsön értetik alatta, akkor annak a törvényhozás által ily módon történő elintézése az 1867: XII. törvényczikknek nyílt megsértését, egyenes törvénytelenséget involvál. De ha csak azt nem akarjuk felteimi, hogy a kormány nyílt törvénysértést akar elkövetni, nem tételezhetem fel, hogy közös kölcsön terveztetik; magyar államkölcsön megkötése szin tén nem contempláltatik, mert hiszen mikor a kormány arra kérné a törvényhozást, hogy ilyenre beleegyezését adja, egyenesen nyílt javaslattal lépne elő és a ház megszavazná, vagy ellene szólana. De kölcsönnek, a magyar államot terhe!ő kölcsönnek más nemét, mint e két nemét, a törvény nem ismeri. Tehát most valószínűleg egy oly harmadikkal állunk szemben, mely nemcsak ismeretlen, de a mely legalább informatióink eddigi értelmében törvényeink által egyenesen ki van zárva. És most t. ház, ha a t. túloldal ezt is megszavazni hajlandó és pedig hajlandó megszavazni minden felvilágosítás nélkül az ismeretlent, azt, a mi informatióink eddigi alapján nem csak ismeretlen, de egyenesen törvényteleti: akkor kérdem, nem adja-e oly látszatát annak, hogy a mint Horánszky t. barátom felhozta, teljesen ráillik, a mindenre készség. (Ugy van! Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) De én ezt a t. túloldalról nem tehetem fel és azért remélem, hogy abban a követelésben, hogy mielőtt a javaslat megszavaztatnék, felvilágosítást nyerünk az iránt, milyen kölcsönről van itt szó, hogy tisztán láthassunk, a t. túloldal is fog bennünket támogatni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha senki sem kivan szólani a vitát bezárom. Szó