Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-109

44 i 09. oiv.zrigos ülés április 23, 1885. mai időben már nem áll az, a mi hajdanában állott, hogy a nyerstermények nem bírják meg a, messzire szállítást és igy kénytelenek tőlünk venni azokat még akkor is, habár az ő iparukat vámokkal sújtjuk. Ezt mondottam, de feltétlenül fentartandónak soha sem mondtam a vámszövetséget, a mit mondtam, azt mindig a viszonosságra állapítottam és annyival inkább tiltakozom az ellen, mintha mást mondtam volna, mert különben azon urak, a kikre a képviselő ur hivatkozik, talán olvasván a képviselő ur mai beszédét, erőt meríthetnek belőle, hogy a magyar ministerelnök is feltétlenül akarja a közös vámterületet, a mit pedig nem akar. (JÉlénk helyeslés jolbfeöl.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak feláll ani. (Megtörténik.) A t. ház a választ tudomásul vette. Következik a ministerelnök ur válasza Irányi Dániel képviselő ur interpeílatiójára Tisza Kálmán ministerelnök: A t. ház engedelmével még Irányi Dániel t. képviselő ur interpeílati ójára felelek; a másik két választ talán el is halaszthatom, részint mert az illető interpelláló képviselő urat nem látom itt, részint pedig az egyikre vonatkozólag az igazságügyministerrel együtt kellene válaszolnunk, a kit betegsége akadályoz a megjelenésben. Azonban, ha a t. ház megengedi, nyilváníthatom azt is, hogy miután már Trutia képviselő ur interpellatióját illetőleg egyszer bejelentettem, hogy választ fogok adni, még egy alkalommal bátor leszek kérni a t. házat, hogy a választ megadhassam és akkor akár jelen lesz az illető interpelláló képviselő ur, akár nem, megadom a választ. (Helyeslés.) A Babes képviselő ur interpellatióját illetőleg pedig tájékozni fogom magam és remélem, ha néhány nap alatt í. barátom, az igazságügyminister ur jelen lehet, megadjuk együtt a választ, különben pedig meg fogom adni a választ elkülönítve is. (Helyeslés.) A mi már Irányi Dániel képviselő ur interpellatióját illeti, az következőleg hangzik : (olvassa) „Értésemre esvén, hogy a Magyarországon létező cs. és kir. állomás és hadtestparancsnokságok a polgári hatóságokkal folytatott levelezésben a német nyelvet használják; tekintve, hogy ez a gyakorlat az 1840: VI. t.-ez. 9. szakaszának rendelkezésével, illetőleg czéljával ellenkezik a két államnak még az 1867: XII. t.-cz. 23. és 28. sz; kaszai által is fentartott egyenjogúságával s azon felül sérti a magyar nemzet önérzetét: tekintve továbbá, hogy míg a közös fejedelem császári és királyi Felségnek ezímeztetik minden hivatalos irományban s a közös ministerek is legalább a delegatiók elé terjesztett irataikban a császári és királyi jelzőt használják, a mi a magyar királyságnak az osztrák császárságtól még az idézett 1867-iki törvény által is biztosított külön állását fejezi ki; addig a közös ministereknek alárendelt hatóságok, hivatalok, tisztviselők és tisztek irataikban, pecsétjeiken és a hivatalos helyiségeket jelző felírásokban csupán a császári királyi czímet használják: Kérdem a t. ministerelnök úrtól, hajlandó-e az említett törvénybe ütköző s a nemzet jogait és önérzetét sértő mindkét rendbeli gyakorlat megszüntetése iránt a kellő lépéseket megtenni 1" A mint Irányi képviselő ur maga is beismerte volt indokolásában, positiv egyenes törvény nincs és hogy csakis az 1840: VI. t.-cz. az, a mely a magyar ezredekről mondja ki kötelezőleg a magyar levelezést. Ezt maga is beismerte és hogy a menynyire ő tudja, én is igy tudom, ez meg is tartatik. Á mi a hadtest parancsnokságokat illeti, azokra nézve positiv törvényre hivatkozni nem lehet. Én is azt tartom, hogy már magának az administratiónak czélszerűsége is megkívánja, hogy a magyar állam magyar államisága a levelezésekben is kifejezést nyerjen. Erre igyekeztem hatni eddig és fogok hatni ezentúl is, de positiv törvényre alapított követeléssel fellépni nem tudok. A mi a „császári és királyi" elnevezést illeti, erre nézve annyira nincs igaza a képviselő urnak, hogy az alantas hatóságok egyáltalában mellőznék ennek használatát, mert nem ismerek sok alantas hatóságot, igy például a consulatusok és követségek, pedig sokkal vagyok érintkezésben, a mely az újabb időben ne a helyes: „császári és királyi" czímet használná. Tagadhatatlan azonban, hogy vannak más alantas hatóságok, a melyek ez ideig nem ezt, hanem a „császári királyi" czímet alkalmazzák. Ezt tagadni nem jut eszembe; mert ez nem egyeznék meg a valósággal. Kern akarom ezt helyeselni, mert nem helyes ; és én hiszem is, hogy a mint folytonosan haladtunk eddig ezen irányban, ugy mennél inkább consolidálódnak viszonyaink és mennyivel inkább áthat az a meggyőződés a nemzetbe magába, hogy a hadsereg és ezt értette a képviselő ur főleg, nem osztrák, hanem közös hadsereg, (Mozgás a fzélsö balon) annál inkább fogjuk itt is elérni azt, hogy a formalitásokban a kellékek megtartassanak. Erre hatni a magam részéről kötelességemnek tartom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslé jobbfelöl.) Irányi Dániel: Igaza van a t. ministerelnök urnak, hogy az 1840: VI. t.-cz. csakis a magyar ezredek kormányairól szól és hogy csak ezeket kötelezi arra, hogy a magyar törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezzenek. Ha ezen kifejezést: „magyar ezredek kormányai" a leg szorosabb értelemben veszszük is és ha ezt synonimnak tekintjük az ezredparancsnokságokkal,