Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-109
109 országos ülés április 23. 1SS5. 45 akkor is itt van az 1S67: XII. t.-cz. 23. és28.§-a, j a melyet mi részünkről megváltoztatni kívánunk, de a melyre, mint a múltkor is volt szerencséin kijelenteni, nekünk is szabad hivatkozni akkor, mikor Magyarországnak még megmaradt jogait biztosítani igyekszünk, ezen törvénynek, mondom, 23. és 28. §-a Magyarországnak paritását, egyenjogúságát Ausztriával világosan kimondja. Már pedig az csakugyan nem egyenjogúság, hogy azon testület, mely közös, ezen törvény szerint Ausztriával és Magyarországgal közös, csakis Ausztria hivatalos nyelvét használja a magyar hatóságokkal való levelezésekben. Hát nem elég, hogy kénytelenek vagyunk nélkülözni azon jogot, miszerint hazánknak önálló hadserege legyen, még azt is kénytelenek legyünk tűrni, hogy az állam nyelvét itt saját hazánkban se respectálják azok, a kik magyar pénzen is tartatnak'? (Ugy van ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, elismeri, hogy ez helytelen és igyekezett is, a mennyire tőle telt a bajon segíteni. De hát ez t. ház, nem egyéb, mint a magyar kormány tehetetlenségének bevallása; (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mert a mihez nekünk irott törvény szerinti jogunk van, csak megvárhatjuk, hogy a magyar kormány azt keresztül vinni is képes legyen. (ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen mindig azt mondják — és én nem vagyok az, a ki ennek ellene mondanék — hogy a magyar király alkotmányos király és a szentesített törvényeket híven megtartja és mások által is megtartatni kívánja — lehet-e tehát feltenni, hogy ha a magyar kor mány e törvényre hivatkozva s hivatkozva a magyar nemzet óhajtására és jogára — azon kérésseljárul ő Felségéhez: utasítsa a parancsnokokat, hogy a magyar törvénynek, a magyarnemzet óhajtásának eleget tegyenek, lehet-e, mondom, feltenni, hogy ő Felsége a kormány ezen kívánságát ne teljesítse. A mi pedig a „császári királyi" jelzőket illeti, a t. ministerelnök ur azt méltóztatik mondani, hogy tudtával nemcsak a ministeriumok, hanem azoknak alantas közegei is — kivéve a katonaságot — használják és pedig mindig használják az „és" szócskát, mely Magyarország különállását akarja jelenteni. Hát nekem ezelőtt egypár hónappal volt a kezemben egy — ha nem csalódom •— dánországi consulnak levele, melyet egy itteni kereskedőhöz válaszul irt, melyen azonban az „és" szócska hiányzott, hanem „cs. kir. consulatus" volt rajta. De azt meg viszont a t. ministerelnök ur is elismeri, hogy a közös hadsereg ezen „és" szócskát a maga czímében nem használja. No már, miután a közös hadsereg nemcsak Ausztriának, hanem Magyarországnak is törvény szerinti hadserege, miután nemcsak a császárt, hanem a magyar királyt is kell, hogy ismerje urának, parancsnokának, csakugyan nem lehet megengedni, hogy épen csak a hadsereg azon szócskát, a mely Magyarország különállását kívánja jelenteni, kikerülje, ne használja. A t. ministerelnök ur, a mi az előbbi kérdést illeti, azzal biztatott minket, hogy jövőre is oda hatni igyekszik, hogy a katonii hadparancsnokok a magyar törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezzenek, de már a mi ezen ,, császári és királyi" jelző elfogadását a katonaság részéről illeti: a t. ministerelnök ur nem biztatott azzal, hogy el fog követni mindent, hogy ez és pedig minél előbb megtörténjék, hanem az idő munkájára utasított, mely — szerinte — valamint eddig közeledést idézett elő — melyet azonban én nem igen látok — ugy jövőre is előmozdítandja azt, hogy a katonaság is elfogadja a császári és királyi czímzést Megvallom t. ház, érzem, látom, hogy minálunk a hadsereg tulaj donképen egy s ne nyúlj hozzám", hogy ez úgyszólván felette áll a törvényeknek. De hogy azt a magyar kormány is elismerje, hogy még azt se merje megígérni a parlamentnek, miszerint azt, mit maga is helyesnek, törvényesnek talál, ki is fogja a maga útján eszközölni : ezt, megvallom, még a mostani kabinettől is valóban meglepőnek kell tartanom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E szerint t. ház, önként következik, hogy én a ministerelnök ur válaszával nem lehetek megelégedve és ennélfogva kérem a t. házat, hogy * választ tárgyalásra kitűzni méltóztassék, annyival inkább, mert ha őszinte a ministerelnök ur, illetőleg a kormány azon szándoka, hogy e sérelmek — melyeket maga is azoknak ismer el — orvosoltassanak : ezen ügy tárgyalása, fellépésének csak erőt fog adni, mert lehetetlen föltenni, hogy a ház egyhangúlag ne mondja ki, miszerint a kormányt ebbeli hazafias és nemzeti törekvéseiben egész odaadással pártolni kész. Ismételve kérem, méltóztassanak a kérdést napirendre tűzni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Az idő előre haladván, a napirend pedig ki levén merítve, a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére kitűzöm a pénzügyi bizottság jelentését „a Dobojtól Dolna-Tuzlán át Siminhanig terjedő vasút kiépítéséről' szóló törvényjavaslat tárgyában. Holnapután pedig, a mennyiben ezen vasúti törvényjavaslat tárgyalása véget ér, a Rába és mellékfolyóinak szabályozásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelentést tűzöm ki, most pedig az ülést bezárom. (Az ülés végződik 2 óra 5 perczkor.)
