Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-109

109. országos ülés április 23. 1SS5. Ú Ha a t. kormány azon az alapon állana, a melyen én állok, ha az önálló vámterület felé hajolna, nem félnék a javaslatai előterjesztésétől, mert tudnám, hogy ha rosszabb feltételeket akarnának előirni, a kormány még inkább az önálló vámterület részén fogna lenni. De midőn a kormányelnök ismételve jelenti ki feltétlen ragaszkodását a vámközösséghez, kiadja kezéből azt az egyetlen fegyvert, mely a kormány kezében van, hogy nyomást gyakoroljon Ausztriára. Ez bizonyára még inkább fogja fokozni az igényeket. Es már is előre veti árnyékát ezen tendentia. A legelső nyilatkozat, melyet a választási mozgalom megnyitásakor onnan látunk, az, hogy az úgynevezett egyesült baloldali párt manifestumában már is jelzi, mily állást kell elfoglalni a kiegyezés idején Magyarországgal szemben. És jellemző, szerintem valóban elszomorító, megszégyenítő Magyarországra nézve, hogy ép azt a jelszót tíízik zászlójukra, melyet innen, ama székből a magyar ministerelnök sugallott. Ép ama szavakat idézik, melyet nem rég a t. minisíereinök ur használt. Azt mondják, Magyarországról beszélve, hogy: „A mezőgazdaság jelenlegi helyzete mellett az egységes vámterület fentartása most sokkal inkább érdekében fekszik Magyarországnak, mint ezelőtt bármikor, mert termékeivel kizárólag osztrák piaczra van utalva". Ugyanezeket mondta a ministerelnök ur. (Ugy van! a szélső balon,) Maiakkor említettem, hogy Magyarország ministerelnökének nem lehet feladata az, hogy jelszavakat adjon ki az osztrák védvámosoknak, hogy mivel támadják meg Magyarországot. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Pedig nagyon tévednek ők, mint tévedt és téved e tekintetben mindig a t. ministerelnök ur, Mert én ellenkezőleg azt mondom, hogy minél rosszabb a közgazdasági helyzet Magyarországon, annál inkább kell, hogy az önálló vámterülethez folyamodjunk; mert csakis az által, ha képesek leszünk hazánkban ipart teremteni, ez által fogunk piaczot teremteni a magyar gazdaközönség számára. Ezeknek bővebb kifejtésébe bocsátkozni most nem fogok, hanem legyen az bármiként, gondolkozzék erről valaki bármikép, fenmarad még mindig interpellatiómnak fő kérdése, a mely érintetlenül maradt, hogy mit vél a kormány tenni a mezőgazdasággal szemben. A ministerelnök ur reá mutatott arra, hogy mennyire nehéz ezen bajon gyökeresen segíteni egyes országnak s hogy milyen j ó volna, hogy ha több csoport állana össze, szóval reá ezélzott a continentalis zárra. Ez rendes elnevezése. Beismerem, hogy annak lenne bizonyos haszna a tengeren túli importtal szemben. Hanem ez nem függ mi tőlünk, ez nagy politikai kérdés, melyet a t. kormány nem dönthet el. Mi nekünk oly orvosságokról kell gondoskodnunk, melyek a KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. VI. KÖTET. mi kezünkben vannak és a melyekkel minél előbb segíthetünk mezőgazdaságunkon, mert a inig mi ily nagymérvű politikát inaugurálunk, addig gazdáink elpusztulnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Megvallom, bármennyire gondolkozom e felett, én két irányban látok segélyt, melyet az államnak nyújtani kellene a mezőgazdaságnak. Nem tagadom, hogy társadalmi utón is kell és lehet sokat tenni; nem tagadom, hogy gazdáinknak igyekezniok kell minél inkább a cultura mai színvonalára emelkedni; jobban kizsákmányolni, kihasználni a mezőgazdaság bizonyos részeit, melyek ma még parlagon hevernek. Ez mind igaz és ez irányban tenni kell. De az államra is háramlik kötelesség, még pedig — mondom — két irányban, közvetlenül és közvetve. Közvetve épen az által, a mit az imént érintettem: hogy előkészíti közgazdasági politikáját akként, hogy Magyarország közgazdaságilag legalább önállósittassék, hogy teremtsen itt valósággal közgazdasági életet, hogy a kereskedelmi és vámszerződések Magyarország részéről, Magyarország érdekében köttessenek meg- (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert méltóztassék megfontolni, hogy milyen a helyzetünk e tekintetben a kereskedelmi szerződéseknél. Kereskedelmi szerződést egyáltalán akként megkötni, hogy csak az illető ország érdekeinek megfeleljen, lehetetlenség; épen azért, mert az a másik ország is, melylyel szerződni akarunk, szintén a maga érdekeit akarja védeni. Es nagyon nehéz egy oly kereskedelmi szerződést két állam közt létrehozni, a mely mind a kettőnek teljesen megfeleljen. A mi helyzetünk azon kivül még olyan, hogy még mielőtt alkudozásokba bocsátkoznánk az illető külföldi állammal, kell, hogy eleve engedjünk egy nagy részt a mi érdekeinkből, hogy engedjük Ausztria érdekének, ugy hogy minden kereskedelmi és vámszerződésnél egyszerre két államnak az érdekeivel állunk szemben. Ily állapot mellett lehetetlen segíteni a mi közgazdasági helyzetünkön. Ez az egyik; a közvetett mód. De van egy másik közvetlen mód, a melylyel segíteni lehet s habár tudom, hogy a pénzügyminister ur el fog borzadni a gondolattól, hogy ilyesmiről beszéljünk a képviselőházban, mégis azt mondom, hogy a legelső lépés, a melyet mezőgazdaságunk érdekében tennünk kell, az, hogy alább szállítsuk a földadót, (igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezt nem csak én mondom, nem csak ellenzéki emberek hangoztatják, hogy azon teher, mely ma a földbirtokot nyomja, immár elviselhetlen, hanem mondotta egy oly tekintélyes és conservativ testület minő volt a kataszteri bizottság, melynek hetes albizottsága jelentésében világosin figyelmezteti ugy a pénzügyi ministert, mint a képviselőházat arra, hogy a mai viszonyok között 6