Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-109

42 109. oraaágos fiiéi április 23 I8S5. lehetetlen, hogy a földbirtok a rá kirótt terheket tovább is képes legyen elviselni. Ha ezen két mód egyikéhez sem akarnak folyamodni, akkor ne méltóztassanak arról beszélni, hogy komolyan foglalkoznak azzal, hogy közgazdasági helyzetünkön segíteni akarnak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon,) És miután én a ministerelnök ur válaszából absokite nem vettem ki azt, hogy a kormány körében történt oly megállapodás, mely minden körülmények közt némileg legalább enyhíthetne a helyzeten, én ezt a választ tudomásul nem vehetem. (Mélyedés a szélső baloldalon ) De egy más oknál fogva sem vehetem azt tudomásul. Én azt hiszem, hogy ezen tárgy természete megköveteli, hogy nyilvános tárgyalásra napirendre tűzessék. Miről van itt tulajdonképen szó. Hiszen a ministerelnök ur az én tulajdonképeni interpellatiómra nagyon keveset válaszolt — inkább csak azt indokolta, hogy miért nem tűzetik ki tárgyalásra az általa itt benyújtott vámnovella. Én azt hiszem, hogy a parlamenti szokás megköveteli azt, hogy h*. a kormány egy törvényjavaslatot beterjeszt és azt a képviselőház a bizottságim-: is utasítja, akkor azon okokat, melyek miatt a törvényjavaslatot akár véglegesen, akár ideiglenesen visszavonja, nyíltan az egész háznak be kell jelenteni, nem igy per tengentem interpellatio alkalmával, midőn a háznak csak egy tagja nyilatkozhatik az iránt, hogy a minister eljárása helyes-e vagy nem helyes. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt tovább megyek és azt mondom, hogy én még azt sem tudom megegyeztetni a parlamenti intézménynyel, a mit a kormány Bécsben cselekedett. (Igaz! Helyeslés a szélső baloldalon.) Meglehet, hogy ott a helyzet olyan volt, hogy mintegy kényszerüleg kellett belenyugodni abba, hogy most ne tárgyaltassék a törvényjavaslat, mely felett én könnyeket nem hullatok, hanem én mégis azt hiszem, hogy egy igazi parlamentáris kormánynak másként kellett volna eljárnia. (Igaz! ügy van! a fzélsö baloldalon.) Azt kellett volna oda fenn mondania, hogy mindaddig, míg ezen törvényjavaslat a kormány fiókjában volt, szabadságában állott azt beterjeszteni, vagy be nem terjeszteni, de miután már beterjesztettük és azt a képviselőház bizottsághoz is utasította, a képviselőház határozata nélkül ebben a tárgyban mi nem határozhatunk, a napirendről le nem vehetjük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ez szerintem minden esetre oly tárgy, melyre nézve szükséges, hogy alkalma legyen a há;: minden tagjának hozzászólani. Én ennélfogva kérem interpellatiöm tárgyalását napirendre tűzni.. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök; T. ház! Egy pár szóval kénytelen vagyok a képviselő urnak válaszolni, habár egy kicsit szigorúbban meg akarom tartani, hogy a külön vámterület kérdésébe most ne bocsátkozzunk, mint a hogy ő tette. Mindenek előtt megjegyzem, hogy semmiféle vétséget el nem követtünk a parlament és a magyar képviselőház ellen, mert semmiféle Ígéretet az iránt, hogy a bizottságban és a házban nem fog a javaslat tárgy altatni, nem tettünk soha. Ha tetszik a képviselő urnak, még azt is mondhatom, hogy meggyőződésem és tudomásom szerint azok, a kik maguk bár nem tárgyalhatták, nagyon szívesen vették volna, ha itt letárgyaltatott és a magyar törvényhozás mindkét házán is keresztül ment volna. De épen azzal indokoltam, hogy miután törvénynyé ugy sem válhatik — és ezt megmondtam felszólalásom elején —- helyesebbnek tartom, hogy nem a képviselőház vagy a törvényhozás, de a háznak még egy bizottsága se menjen egy bizonyos erkölcsi kötelezettségbe ory javaslattal szemben, a mely most törvénynyé ugy sem lesz és a melynek, meglehet, néhány hónap múlva, ezélszerübbre, jobbra kell változnia.. Itt tehát semmi hibát nem követett el a kormány és épen, ha már törvényt nem alkotunk, a magyar törvényhozás összes factora mozgását, a képviselőház szabadságát jövőre kívántam fentartani. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő ur azt is mondja, hogy ismételten mondtam, hogy feltétlenül ragaszkodom a közös vámterülethez. Engedelmet kérek, ebben a szóban rejlik az erő. Én soha sem mondtam egyebet, mint azt, a mit ma is mondtam, hogy a monarchia mindkét államának egyformán érdekében van a vámszövetséget fentartani; és épen azért, ha a méltányosságot és a meddig a méltányosságot a másik oldalom a mi érdekeink iránt tapasztalom, a mellett vagyok, hogy a vámszövetség fentartassék. Ezt mondtam mindig, többet soha sem mondtam. Nem én díetáltam tehát azon passust, a melyet, a képviselő ur helyesnek látott ugy tüntetni föl. Mert azt, hogy csupán Magyarországnak volna érdekében a vámszövetség, ezt nem mondottam. Hogy a mostani közgazdasági politikával szemben a közös vámterület mindkét résznek még inkább érdekében van, mint volt ezelőtt, azt mondtam; ezt megvitathatjuk annak idején, de ennél többet nem mondtam, nem mondok ma sem. A t. képviselő ur azt mondja, hogy én nem ajánlottam semmiféle eszközt, a mely rögtön segítsen. Elismerem, olyat, mely rögtön segítsen, akkor, mikor nem egy loealis hazai körülményről, hanem egy világszerte beállott gazdászati jelenségről van szó, bizony nem javasoltam, nem is fogok javasolni. De ugyan miket javasolt a képviselő ur, miután azt mondja, bogy a mit előadtam a középeurópai közgazdasági helyzetről, az vagy nem is lehetséges —igaza van —