Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-109
34 { 09- országos ülés április 21 1835. Mert furcsa tapasztalást tettünk mi azon 18 év alatt, melyre annyi panasza van Horváth képviselő urnak. Megtanultuk azóta azt, hogy az annyira feldicsért parlamentaris kormányforma nálunk nem egyéb, mint nagy hazugság! (Zaj!) Elnöki Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék megválogatni szavait. Az nem parlamentaris kifejezés, amit használt ezen kormányforma ellen. (Élénk helyeslés jobbfélől. Ugy van!) A képviselő ur régi parlamenti tag és be fogja látni maga is, hogy ez nem helyeselhető kifejezés. (Helyeslés a jobboldalon.) Mocsáry Lajos: Bocsánatot kérek, midőn azt mondtam, hogy a parlamentaris kormányforma hazugság, azzal senkit sem sértettem, Én csak egy nézetet nyilvánítok, a milyent már számtalanszor használtak e házban. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Elnök: Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, de sem, egyszer sem mászszor ilyen erős kifejezést senki sem használt, a nélkül, hogy közbe ne szóltam volna miatta. Én a t. képviselő urnak ép oly mértékkel mérek, mint bárki másnak.(Helyeslés.) Mocsáry Lajos: Mondom, azóta, meggyőződtünk arról, hogy az annyira feldicsért parlamentaris rendszer nem valóság; hogy azóta keletkeztek parlamentaris kormányok, melyek, mig túlhaíalmasak voltak lefelé, addig meghunyászkodtak felfelé; hogy azóta képződtek többször parlamentáris többségek, melyek feltétlenül meghajoltak az ilyen kormányok előtt; és azóta láttunk democratiát, mely parancsszóra ma feketének mondja azt, a mit tegnap fehérnek állított és a mely democraticus és szabadelvű létének daczára készséggel megszavaz ily reactionárius javaslatokat. Tehát Horváth Boldizsár t. képviselő ur conceptiója szerint a felsőháznak kinevezett tagjai volnának kizárólag a kormány kinevezettei, másrészt pedig a választottak is olyanok volnának, a kikben a felsőház függetlenségének kellékeit feltalálni nem. lehet. Épen ezért kell keresnünk ezen függetlenséget ott, a hol azt találjuk, a főrendiház régi tagjainál, a született aristocratiánál és ezt érvényesíteni kell még akkor is, hogy ha ez a szabadelvííségnek jelszavaival harmóniában nincs. Horváth Boldizsár t. képviselő ur rajong a 1848-ért. Nézetem szerint egyoldalúlag fogja fel és ferde világításba helyezi azt, a mi 1848-ban a leglényegesebb.Például a főrendiházi kérdést illetőleg én azt hiszem — és ebben nem értek egyet Szilágyi Dezsőt.képviselőtársammal—,hogy minden esetre meg van annak jelentősége, hogy 1848 ban azt a régi aristocratieus főrendiházat meghagyták, daczára annak, hogy csak egy tollvonásba került volna annak eltörlése. Meghagyták azért, mert a 48-as államférfiak nem akarták Magyarország alkotmányos fejlődését a történelmi fejlődés kerékvágásából kizökkenteni; meghagyták egyebét is, meghagyták a megyei önkormányzati rendszert, azt a rendszert, melyről Horváth Boldizsár t. képviselő ur nem egyszer ép ugy nyilatkozott, hogy az egy ódonság, hogy az egy aristocraticus valami, az egy eltávolítandó lom, mint a hogy nyilatkozott most a régi főrendiházról. A 48 ki korszak fő jellemvonása abban áll, hogy talpra állította a nemzeti szabadságot, nem egyedül abban, a mit belőle le akart vonni Horváth Boldizsár képviselő ur, hogy tudniillik testett adott a szabadelvű doctrináknak, a melyek alatt egyébiránt ő egyebet, mint a franczia iskola eentralisatióját alig értett. Annyira az volt 1848-ban a túlnyomó, hogy a nemzet szabadsága szilárd alapokra fektettessék, hogy ennek még a szabadelvű eszméknek megvalósítása is alárendeltetett és ez csak másodrendű szerepet játszott. A mi kitűnik abból is, hogy azért vétettek fel az alkotmány sánczaiba az azokból addig kizárt osztályok, hogy annál többen legyenek azok, a kik a nemzeti szabadságot védelmezik. De Horváth Boldizsár t. képviselő ur ezt mindig szem elől tévesztette vagy ignorálta és most mégis szemrehányást tesz nekünk azért, hogy csak kifelé és nem befelé is akarjuk érvényesíteni az 1848-ki elveket. A t. képviselő ur akkor, midőn még cselekvő szerepet vitt a közéletben ugyan azon irányban működött; ott volt azon boszorkány konyhábfln, mely megsemmisítette az 1848-ki elvek lényegét, tudniillik feladta a nemzeti institutiókat. És hogy mily erélylyel járt el ezen irányban, milyen erélylyel tett igen is sokat a szabadságra és függetlenségre való törekvések elnyomásában, erre vonatkozólag bizonyos tények még most is fájó emlékezetben vannak, de azokat érinteni, a sebeket felszaggatni nem akarom. De épen azért, mert ez így van, épen a képviselő urnak talán van legkevesebb joga panaszkodni a közszellem hanyatlása miatt és ítélni elevenek és holtak felett. Mert azon ijesztő rom, melynek ő oly ékesen rajzolta szomorú ké pét, azon ijesztő hanyatlás, egyenesen azon szerencsétlen politikai rendszerre vezetendő vissza, melyről elmondhatja: horum pars magna fűit. Azt mondották akkor, hogy a nemzet minden óhajtása teljesült, Magyarország sohasem élvezett annyi szabadságot, bolondok, kik még a függetlenségért rajongnak. És ezzel teremtették meg azon politikai atheismust, mely miatt most a t. képviselő ur panaszkodik. Mert a függetlenség olyan egy népnél, mint egy nőnél az isteni félelem és a női becsület, mely ha onnan elköltözik, elköltözött vele minden női erény és boldogság. Ez anyagi dolgok felé irányultak kizárólag a nemzet aspiratiói, de nem gondoskodtak arról, hogy az ország az anyagi téren előre mehessen,
