Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-126

386 126. országos ülís míjna 17. 18S5 semmi köze sincs a német vasúti igazgatók egyletével. Ezzel ilynemű érintkezésbe léphetnek magyar vasutak és van például olasz vasút is, mely részt vesz ebben a szövetkezetben, mert ott is vannak direct tarifák megállapítva egyik-másik pontról. Azt hiszem, hogy itt van a képviselő ur tévedése. Ennek a szövetkezetnek vannak hivatalnokai, kik kiküldetnek, például ellenőrzik, hogy a Németországból kiküldött kocsik ugyanazon utón jöjjenek vissza, mely megállapittatott és igen sok időt ne töltsenek itt vagy amott. De ennek semmi köze a német vasúti igazgatók egyletével és bár kik lakjanak szomszédunkban, ilyféle összeköttetésben lennünk kell velük. A harmadik kérdés ez: hajlandó-e a ministerium az összes magyar vasutak igazgatóit utasítani, hogy a németországi vasutakkal fennálló viszonyt csakis a forgalmi egyöntetű ügyek intézésére szorítsák és minden további belső ügykezelésbe való beavatkozástól őket eltiltván, magyar honfiúi kötelességüknek eleget tenni legszentebb kötelmüknek ismerjék. Bátor vagyok kijelenteni, hogy erre nézve intézkedés nem szükséges, mert vasutaink belügyeibe nem bocsátkozik bele a német vasúti egylet. Egyébiránt miután szóba hozatott, mondhatom, hogy a magyar kezelés és a hivatalnokok magyarul beszélése, irása jelentékeny előhaladást tesz még a nem magyar vasutaknál is az országban és a tekintetben nincs panasz, sőt inkább dicséretekkel találkozunk. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Olay Szilárd: T. ház! Aggodalmaimat a közlekedési minister ur iménti válaszával nem volt képes eloszlatni (Derültség a jobboldalon) és pedig azért nem, mert interpellatióm czélja nem az volt, a mire a t. minister ur válaszolt, hanem inkább az, hogy igyekezzék oda hatni, hogy a már megmagyarosodott 80,000 főből álló vasúti tisztviselői kart és a kereskedelmi forgalmat a német Schulverein titokban működő tagjai, kik az igazgatóságoknál, mint főbb hivatalnokok alkalmazva vannak, a német vasúti egylet által vissza ne germanizálják. Az igen t. közlekedési minister ur fölvilágosítására bátor vagyok felemlíteni azt, hogy nemcsak a német vasut-egylet, de az osztrák birodalmi vasutak is igyekeznek a mi magyar vasúti tisztviselőinket visszagermanizálni. Hogy ezt igazoljam, fel fogok hozni egy ecclatans példát. (Derültség jobbról.) Csak tessék engem meghallgatni! Három évvel ezelőtt kölcsönös kárbiztosítási szövetkezet alakult a magyarországi vasutak között. E szövetkezet tisztán magyar szellemű vállalat volt. És most mi történt? Három évvel ezelőtt beléptek a szövetkezetbe az osztrák birodalmi vasutak is azért, mert ez roppant jövedelmező vállalat; mig ugyanis addig kilométerenkint 36 frt biztosítási díjat fizettek, most már csak 5—6 frtot fizetnek. És mi történt a belépés után, az, hogy az ügykezelési nyelv német lett, vagyis mig a magyarok Bécsbe németül küldik meg a határozatokat, jegyzőkönyveket és átiratokat, addig az osztrákok német nyelven küldik meg Magyarországba a magyar szövetkezet részére. És ennek szomorú következménye már most az, hogy a szövetkezet kénytelen az osztrákok kedvéért ugy belügyeit, mint összes ügykezeléseit németül vinni. Nekem tehát e tények mind azt bizonyítják, hogy a hová a külföldi német beteszi Magyarországba a lábát, mindenütt germanisálni akar. Én a minister ur jóakaratú figyelmét egyedül e tényekre kivántam felhívni, hogy ne engedje meg, hogy ezek Magyarországon a germanisatiót terjeszszék. Válaszát tudomásul nem veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul veszi. Következik Komlóssy képviselő ur interpellátiója. Komlóssy Ferencz: T.ház! Gróf Széchenyi Pál minister ur tegnapi beszédében jelezte már, hogy az országos kiállítás alkalmával igen érdekes vendégekhez lesz szerencsénk. Többek közt elmondta: jönnek zsebmetszők, mindenféle szédelgők, jönnek Pinkász-ok. (Felkiáltások: Micsodák?) A minister ur kifejezése: mindenféle Pinkász-ok! Engem leginkább vendégeink e harmadik raja érdekel. Tapasztalom ugyanis úton-útfélen, hogy az Oroszországból kiűzött kaftános, pájeszes zsidók az országos kiállítás ürügye alatt beesempészkednek ide Magyarországba, különösen az ország fővárosába, Budapestre. (Egy hang ba

1 felől: ügy van! Derültség jobbfelől.) A dolog engem közelebbről érdekelvén, elmentem a magyar államvasutak indóházába, hogy szemtanuja legyek azon ünnepélyes fogadtatásnak, melyben ezen Oroszországból kiűzött és ide menekült zsidók budapesti testvéreik részéről részesülnek akkor, midőn Budapestre, az új eldorädóba, vagy mondjuk új Jeruzsálembe beköltöznek. Tanulmányoztam tovább is ezen individiumokat és azt láttam, hogy igen rövid idő alatt bizonyos átalakuláson, metamorphosisokon mennek keresztül. A kaftánt csakhamar fölcserélik modern kabáttal, apájeszt lenyírják és igy tovább. (Derültség.) E szomorú látványra önkéntelenül felmerült a gondolat lelkemben, hogy akkor, a midőn szegény népünk, a jóravaló munkás magyar nép, kénytelen munka hiányában Magyarországból ki-