Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-126

126 országos ülé vándorolni, egy munkakerülő nép tolakodik Magyar­országba, hogy amazt innen kiszorítsa. Veszélyez­tetve látván a magyar fajt, a miben megerősít még az is, hogy Oroszország, mely, ha lakóinak szá­mát veszszük, hozzánk képest óriási, félti existen­tiáját a zsidókpraeponderantiájával szemben, kö­telességemnek tartom a t. belügyminister úrhoz egy interpellátiót intézni az iránt, hogy van-e tu­domása a lapokban közölt azon oroszországi intéz­kedésekrol,melyek szerint Oroszországból a zsidó­kat kiűzik és hogy e zsidók Magyarországba, spe­cialiter pedig Budapestre költöznek, még pedig a kiállítás meglátogatásának ürügye alatt, hogy itt megismerkedve a rájuk nézve felette kedvező viszo­nyokkal, állandó tanyát üssenek. Tudom, hogy van honosítási törvényünk és a ministerelnök ur mondhatja, hogy nehéz lesz nékik elhelyezkedni. Csakhogy erre azt mondom, hogy valamint eddig sikerült nékik a törvényeket kiját­szani, ezentúl is sikerülni fog. Kérem a t. minister urat, méltóztassék intézkedni, hogy a magyar ha­tárt átlépő zsidók szigorú felügyelet alatt tartas­sanak, hogy a budapesti bejelentési hivatal külö­nösen foglalkozzék velük és ha hosszabb ideig tartózkodnának itten, méltóztassék elrendelni, hogy minél előbb eltolonezoltassanak. Interpellatiómat nem szükséges bővebben indokolni, hiszen ugy tudom, hogy ha járvány közeleg, a minister ur azonnal intézkedik, hogy a határzár elrendeltessék. Utalok a tavalyi cholera alkalmával történtekre. Most a pestis fenyegeti Magyarországot s ezért kérem, hogy minél gyorsabban intézkedjék a mi­nister ur. Van szerencsém ezek után interpellatiómat tisztelettel beterjeszteni. Hoitsy Pál jegyző (olvassa). „Interpellátói a ministerelnök, mint belügy­ministerhez. Van-e tudomása a belügyminister urnak a lapokban közölt azon eseményről, mely szerint az orosz kormánynak — saját szempontjából he­lyeselhető — rendszabályai következtében a zsi­dók kivándorlása nagy mérveket ölt, kiknek egy része Amerikába, másrésze Galiczián át Magyar­országba veszi útját? Továbbá van-e tudomása arról, hogy az or­szágos kiállítás örve alatt Budapestre nagy szám­mal özönlenek a kiszorított zsidók, hogy meg­ismerkedve a reájuk nézve kedvező viszonyok­kal, itt állandó tanyát üthessenek? Ha van ezekről tudomása, kérdem: mily óvintézkedéseket, illetve rendszabályokat szán­dékozik foganatosítani a t. belügyminister ur az iránt, hogy ezen hívatlan vendégek beözönlése meggátoltassák, annyival is inkább, miután ezen munkakerülő zsidó népnek nagymérvű beözön­lése folytán s mintegy ezek rovására szegény felvidéki népünk munka hiánya miatt kénytelen kivándorolni ?" is május 17. 18S5. 337 Elnök : A beadott interpellatio közöltetni fog a belügyminister úrral. Következik Madarász József képviselő urnak ma bejelentett sürgős interpellatiója. Madarász József (olvassa): Kérdés a pénz­ügy minister úrhoz. A sajtó útján értesültem a felül, hogy miként hazánkban szerte szét, ugy Fehérmegyében is, jelesen a sárkeresztúri választó­kerületben Sárkeresztúron, Soponyán, Csősziben, Táczon, Polgáraiban és több más helyeken rend­kívüli veszélyes jégeső letarolta a vetéseket és a gazdasági jövedelem egyéb ágait: úgyannyira, hogy a közbejött fagy által is sújtott vidékek lakói nagy nyomorúságnak néznek elébe. Tisztelettel kérdem azért a pénzügyminister urat, hajlandó-e értesítést szerezni a sajtóban kö­zölt e csapások felől? és ha azok valók volnának, hajlandó-e megrendelni, hogy az e csapásokkal sújtott községek lakóira nézve az adótartozások beszedése végréhajtásilagne csak felfüggesztessék, hanem a csapások nagysága szerint az adózás terhe alól fel is mentessenek azok, a kiket e csa­pások sújtottak. T. ház! Jók tudom, hogy minden kérdés, mely ezen oldalról tétetik, ha abban azon megye és azon választókerület és annak községei érintetnek, mely megyének és választókerületnek az a ki kér­dez képviselője, gúnyolódással találkozik még a szerencsétlenség pillanatában is, azt föltételezvén a mosolygók, hogy az hazabeszélés. Nem t. ház, Én legalább hajlandó voltam és [vagyok most is feltenni, hogy midőn az ország összes vidékeiről nagy jégeső- és fagyszerencsétlenségekről jönnek tudósítások a sajtóban, tudtommal nemcsak Fehér­megyéből, hanem országszerte minden vidékről, akkor talán nem fogja senki azt vélni, hogy ez hazabeszélés és csak is azon kerület érdekéből történik, melynek képviselője a kérdést intézi. Nekem világosan meg kellett nevezni azon köz­ségeket, melyek neveit a sajtóban olvastam. Elég szerencsétlenség. Bár ne történt volna; bár legyen a csapás kisebbszerű, mint milyennek a sajtóban elő van adva. Hanem hát az országgyűlés ez ülés­szaka bezárásához közeledik. Én, t. ház, a napok­ban az országot szerteszét ért ezen szerencsétlen­ségek közepette, melyek a fagyok által itt-ott igen sok felé okoztattak, azon véleményt ápoltam ma­gamban és azon gondolkoztam, hogy a képviselő­háznak pártkülönbség nélkül — mert sajnos, ha az országnak egyetlen egy vidéke is sujtatik és ily szerencsétlenség által — kellene legalább meg­nyugtatást kérnünk és kapnunk is és remélettem, hogy kapunk is mielőtt szétoszíunk, hogy vájjon olyan nagyok-e azok a szerencsétlenségek, ha a kormánynak tudomása van azokról, miként a lapok­ból értesültünk, vagy ha nem tudja, természetes, hogy az ő kormányzói kötelessége szerint iparko­dik azt megtudni és iparkodik a szükséges segélyt az illető vidékeknek megadni. Én tehát kérdése­49*

Next

/
Oldalképek
Tartalom