Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-125

374 125 országos ülés májas 16. 1885. a gazdasági bizottság által felülvizsgálva, helyeseknek találtattak. A gazdasági bizottság kéri ezek alapján a t. képviselőházat, méltóztassék ezen pótkiadásokat is helyeslőleg tudomásul venni és azokat a képviselőház pénztárából folyóvá tétetni. Elnök: Ha nincs észrevétel, a gazdasági bizottság javaslata elfogadtatik és a felszámított pótkiadások folyóvá tételével az elnökség megbizatik. Következik a gazdasági bizottság jelentése, az 1884—87-iki országgyűlés tartamára, a képviselőház irományainak kinyomatása, a könyvkötői munkák teljesítése és az irodai szerek szállítása iránti intézkedésről. Szathmáry György jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Ha nincs észrevétel, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a bizottság ezen jelentése tudomásul vétetik. Következik a gazdasági bizottság 159. számú jelentése Fenyvessy Adolf gyorsirodai főnök évi fizetésének megállapítása iránt. Szathmáry György jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Ha nincs észrevétel, kijelenthetem, hogy a t. ház a bizottság jelentését elfogadja és azt szives hozzájárulás végett a főrendiházzal is közölni határozza. Következik a gazdasági bizottság 160. számú jelentése Krivacsics Károly terembiztos szabadságidejének meghosszabbítása iránt a képviselőházhoz benyújtott kérvénye tárgyában. Szathmáry György jegyző' (olvassa a jelentést). Elnök: Ha nincs észrevétel, a bizottság jelentése tudomásul vétetik. Következnek az interpellatiókra adandó válaszok és pedig először a közoktatásügyi minister ur válasza Madarász József képviselő ur interpellati ójára. Trefort Ágost, vallás- és közoktatás Ügyi minister : T. képviselőház! (Halljuk!) Madarász József t. képviselő ur kérdést intézett hozzám némely tanfelügyelői kinevezés tárgyában. Xem akarom fejtegetni azon kérdés természetét, csak azt akarom megjegyezni, hogy a válaszszal csupán azért késtem, mert e kérdésben érintett egyéniségek működéséről magamnak biztos tájékozást és tudomást akartam szerezni. (Helyeslés.) Miután már azoknak birtokában vagyok, van szerencsém a t. képviselő ur kérdésére válaszolni. (Halljuk!) A kérdés két részből áll. Az egyik általános. Talán meg fogja engedni a t. képviselő ur és a t. ház is, hogy ne olvassam fel az interpellatiót, pár szóval fogom azt reassummálni. Az általános rész arra vonatkozik, miért nem alkalmazom nagyobb mérvben az érdemes tanítókat tanfelügyelőknek 1 E kérdésre csak azt válaszolhatom, a mit, ha emlékezetem nem csal, már volt szerencsém a t. képviselő urnak egyszer a pénzügyi bizottságban válaszolni, de ugy hiszem, a házban is nyilatkoztam e tekintetben, hogy tudniillik én a tanfelügyelőket a társadalom azon osztályaiból veszem, a hol arra alkalmas embereket találok (Helyeslés a jobboldalon) és azért kineveztem végzett jogászokat és földbirtokosokat, kineveztem megyei és központi tisztviselőket, tanárokat, tanárjelölteket és tanítókat is. Esnem merném határozottan megmondani, hogy ezen különféle osztályokból kikerült egyének közül, kik felelnek meg leginkább kötelességüknek, mert minden osztályból kikerült tanfelügyelők közt vannak igen jelesek és gyengébbek is. boni mista malis, mert azon képesség és tapintat, mely szükséges arra, hogy a tanfelügyelő sikeresen járjon el, nem egy osztálynak, hanem az egyénnek tulajdona. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Annak illustratiójára a mit mondtam, bátor leszek egy példát felhozni, nem nevezve meg természetesen az egyéneket és megyéket. Egy nagy megye számára kineveztem egy volt földbirtokost, végzett jogászt, ki soha sem volt semmiféle pedagogiumban, de azért mindig foglalkozott a népoktatással és nagy érdeklődéssel viseltetett az illető megyében a népiskolák iránt: és mondhatom, hogy ezen egyén a legjobb tanfelügyelők egyike az országban. A szomszéd megyében működik egy tanfelügyelő, ki tanító volt, igen jóravaló, értelmes ember ; de mig az első ellen soha sem hallottam panaszt, a másik ellen mindig panaszkodnak s azt mondják, hogy nem képes tapintatosan eljárni. Én tehát az általam eddig követett gyakorlatot igen helyesnek és üdvösnek találom és azt ezentúl is követni fogom. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A második kérdés speciális és ismét két részre oszlik; van tudniillik negativ és positiv része. A t. képviselő ur ugyanis azt kérdi, hogy miért nem alkalmaztam én bizonyos egyéneket. En itt az egyének érdemeinek fejtegetésébe nem bocsátkozom, hanem általában azt felelem*, hogy noha az illető egyének ellen semmi kifogásom nincs, azért nem neveztem ki őket, mert az adott viszonyok közt nem lett volna opportunus őket kinevezni s azon kivül nem vagyok barátja az örökös áthelyezésnek; mert azt hiszem, hogy ha valaki például a tanítóképezde igazgatói állását jól betölti, ebből még nem következik, hogy jó tanfelügyelő legyen. De hajói betölti helyét, miért eszközöljek változtatást? Maradjon inkább ott, a hol helyén van. (Helyeslés jobbfelöl.) Vagy pedig egy tanfelügyelőnek, a ki bizonyos helyen van, intentióm szerint van bizonyos rendeltetése, de arról nem szólhatok addig, mig á másik tanfelügyelő ott működik s azért nem nevezhetem ki